Csak egy irodaház… Tényleg csak az lett volna?
Az elmúlt években többször is megjárták a sajtót azok a hírek, melyek egy igen furcsa körülmények között folyó bontási munkáról (omlással, porral, bezáró üzletekkel) jelentek meg, de mi most akkor sem foglalkozunk az épület történetének ezen részével. Sokkal inkább azzal, hogy bemutassuk: ez az épület nem irodának épült, még ha manapság aki ismeri azt is gondolja…
Borítóképen: A M. kir. Postamesterek Székháza és „vitéz Horthy István” Kollégiuma
Persze nem volt lehetetlen irodaházzá alakítani, de eredeti funkcióját tekintve sokkal több volt, mint irodaház. Milyen funkciója volt az épületnek? Nos, ez volt a Magyar királyi Postamesterek Székháza és vitéz Horthy István Kollégiuma. Hogy mit takar ez pontosan, az megtudható az épület részletesebb leírásából!
A bejárat hangsúlyos, de nem hivalkodó, a kor modernizmusa látszik rajta. Akkorra az építészetben divatba jött ugyanis a letisztult formák alkalmazása – és persze a relatív dísztelen homlokzatok okaként az akkori gazdasági helyzet is megemlíthető. Igen, az épületet a ’40-es évek elején húzták fel, amikor már egyre inkább a hadigazdaságra koncentrálták a forrásokat.
A főbejáraton belépve a földszinten a következő helyiségeket találhatta az ember:
Szobák? Szóltunk, ez bizony nem egy irodaház! A szobákban nyertek elhelyezést ugyanis olyan öreg postai alkalmazottak (postamestereknek), akik valamilyen oknál fogva arra kényszerültek, hogy itt keressenek szállást. Nem idősotthon volt, de arra jó megfelelt, hogy legalább átmenetileg kezelhessék az esetlegesen fellépő lakhatási problémákat.
Az első emeleten kapott helyet az egyesület, mint hivatal, tehát itt hivatali szobák kialakítása történt meg, itt egy szinten elhelyezve működött tehát a postamesterek egyesülete. Érdekessége, hogy azonos alaprajzon valami egészen más elrendezést kívánt a funkció, de a tervező ezt kiválóan oldotta meg!
A második emelet a vendégeké volt, de itt nyert elhelyezést egy orvosi rendelő is, ami kissé furcsa, ha arra gondolunk, hogy az öregek a földszint udvari részén kerültek elhelyezésre, és liftet nem alakítottak ki… A vendégszobák az utcai frontra kerültek.
Figyelemre méltó, hogy itt került kialakításra a háromszobás igazgatói lakás is (és irodája is), ami annyit jelentett, hogy az intézmény vezetője voltaképpen szinte minden percében jelen volt az általa vezetett intézményben.
A harmadik emeleten zajlott az oktatás, itt volt egy étterem, és pár háló, a legfelső szinten kerültek elhelyezésre a diákok: 40 középiskolás, akik postamesteri képzésben részesültek.
Ez addig a funkcionalitásról szól, de szót, illetve képet érdemel az épület látható kialakítása is, hiszen az akkori viszonyok közt az intézmény igen igényes kialakítású volt!
Egy hall-szerű térből az emeltre lehetett jutni, illetve a földszinti tanácsterembe, ugyanis az öregek másik bejáratot használtak, a földszint többi része az udvar felől volt megközelíthető, de a felsőbb emeleten tanuló, illetve elszállásolt középiskolások, valamint a vendégek is az udvar felől közelítették meg szintjeiket.
Az emeleti előcsarnokból lehetett megközelíteni az egyesületi helyiségeket, amelyekbe az udvari lépcsőházból is be lehetett menni, de az eltérő funkciók ezzel a kialakítással nem zavarták egymást.
A fenti két képen a diákok számára kialakított mosdó és fürdő látható, melyek igen tágasak és világosak voltak. Ez akkoriban szintén nem volt általános, ezért tartottuk fontosnak megmutatni. Ne meg azért, mert láthatóvá akartuk tenni, hogy az épület valójában egy sokfunkciós alkotás volt, nem csak egy egyszerű irodaépület.
Akkor mégis miért gondolja mindenki, hogy az épület eleve irodaépületnek épült? Nos, azért, mert a tervezés során úgy gondolták, hogy a sok funkció együttesen nem szerencsés, ha visszaköszön a külső megjelenésen, azért aztán egy középület jellegét „aggatták rá”, még akkor is, ha a szigorú rendben sorakozó ablakok talán kissé megkötötték a tervező kezét a belső kialakítás tekintetében.
Nos, ilyen (volt) az épület, ami ma már talán nincs is, ha pedig van, napjai meg vannak számlálva, ugyanis bontásra ítélték…
