Csak legenda volt? Danuvia 175
Még javában zajlott a D-Csepelek gyártása, mikor a gyárban már az új, fejlesztett típus első példányain dolgoztak. 1957 nyarán mutatták be a nagyközönségnek az új Danuviák prototípusait. 175 cm³-es, alumíniumhengeres motorblokk hajtotta őket 8-8,5 lóerő teljesítménnyel, négyfokozatú váltón keresztül.
Borítóképen: A két új, immár 175 cm³-es Danuvia 1956 szeptemberéből
A Danuviák gyártása 1955-ben indult meg – nem minden probléma nélkül! – a Danuvia Szerszámgépgyárban, de máris új típusok kifejlesztésébe fogtak. A gyártó jól érezte, hogy erősebb, modernebb motorokra van szükség, és ennek megoldását új típusokban látta.
Mi hajtotta a tervezőket, és magát a gyártót? Nos, az indulás ugyan tényleg nehéz volt, de 1957-re már 40.000 motorkerékpárt gyártottak, ami nem csak azt mutatja, hogy végül sikeresen összeállt a gyártás, hanem azt is, hogy ezekere a gépekre komoly kereslet mutatkozott!
Persze nem csak annyi történt, hogy nagyobb hengerűrtartalmúra fúrták fel a motort, hanem szinte minden ízében új típusban gondolkodtak. Már az egyszerű, olcsó 125-öst folyamatosan fejlesztették: új, csepp keresztmetszetű, nagyobb bordájú henger és hozzá tartozó, magasabb bordázatú hengerfej került rá, a gyújtáskapcsolót a Pannóniákon használt darabhoz hasonlóra cserélték, ezzel együtt pedig a lámpafej is megváltozott. A kipufogón is voltak apróbb módosítások.
A 125-ös aztán végig megmaradt, és még a ’60-as években is fejlesztgették:
A motor felszereltsége azonban egyszerű maradt: belföldre gyakran féklámpa és akkumulátor nélkül, kézikürttel szállították őket.
Az olcsóság persze komoly ütőkártya volt, de a gyártó képesnek tartotta magát arra, hogy a magasabb minőséget jelentő, kissé nagyobb motorok világában is ütőképes gépet alkossanak. Nézzük tehát, hogy mit tettek azért, hogy egy sokkal magasabb minőséget képviselő Danuviát dobhassanak piacra!
Mint azt a bevezetőben már írtuk, új blokkot szerkesztettek, ami sokkal erősebb volt, és a négyfokozatú váltó is előrelépést jelentett! Sok burkolat, újratervezett felfüggesztés (az egyik példányon a kor divatja szerint elöl-hátul lengővilla, a másik hagyományos teleszkópos-lengővillás konstrukció) és újdonságnak számító lemezváz tette látványossá őket.
Sajnos a 175-ös Danuviák nagy reményekkel indult pályafutása idő előtt ért véget:
A programot “lefújták”, a gyárnak a meglévő műszaki alapokból kellett építkeznie. Így 1957 végén elővették a 125-ös prototípust és azt fejlesztették tovább.
Érdekes azonban, hogy a továbbfejlesztett 125-ös blokkal szerelt gépek esetében egy tervezett új típus a D-61-nél ismét felmerült a 150 cm³-es, vagy 175 cm³-es motor bevezetése, ugyanis a tervek szerint a hengert 150-esre vagy 175-ösre lehetett volna cserélni, a hozzá tartozó dugattyúval együtt.
A Danuvia aztán kénytelen volt végig megmaradni a 125 cm³-es blokk mellett, de a fejlesztés soha nem állt le, ugyanis az 1961-re kifejlesztett Danuvia S-C modell már 12 lőerős volt, a Danuvia Cross néven gyártott modelljeik pedig itthon nemigen találtak legyőzőre!
