Csák Máté nádor

A 13. század közepén Magyarország politikai életében fontos változások történtek. IV. Béla király kénytelen volt még életében fiát, Istvánt, ifjabb királlyá megtenni. Az apa és fia közötti kapcsolat nem volt mindig zökkenőmentes, és 1265-ben polgárháborús állapotok alakultak ki közöttük.

A középkori Magyarország történetében a Csák nemzetség különösen fontos szerepet játszott. E nemzetség trencséni ágának egyik kiemelkedő tagja Csák nembeli II. Máté volt, aki a 13. században élt és tevékenykedett.

I. Máté fia volt és az ismert tartományúr, Csák Máté nagybátyja. Politikai pályafutása során több fontos állami pozíciót is betöltött, köztük a nádori, az erdélyi vajdai és a szlavón báni tisztséget. Élete során jelentős politikai és társadalmi befolyást gyakorolt, és a nemzetségének trencséni ágát képviselte.

Érdekes módon, noha fontos szerepet játszott a középkori Magyarország politikai életében, házasságából nem született gyermek. Ezért vagyonát, amit élete során felhalmozott, unokaöccse, a később híressé vált Csák Máté örökölte. Ezen öröklési vonal is mutatja, hogy milyen mélyen gyökerezett a Csák nemzetség a középkori Magyarország társadalmában és politikai életében.

A márciusi isaszegi csatában Csák Máté is részt vett, és István herceg oldalán harcolt. A csata után, IV. Béla halála után István erdélyi vajdává nevezte ki Csák Mátét, elismerve annak érdemeit. Csák Máté politikai befolyása a következő uralkodó, IV. (Kun) László alatt is nőtt, és több fontos pozíciót töltött be, köztük horvát-szlavón bánt, országbírót és tárnokmestert.

1273-ban a német fejedelmek Habsburg Rudolfot választották királyukká, ami újabb politikai feszültséget hozott a régióban. Otakár cseh király is a német trónra pályázott, és 1276-ban háború tört ki közte és Rudolf között. IV. László ebben a konfliktusban Rudolfot támogatta, részben azért, mert a tatárjárás óta Magyarország legnagyobb ellensége Csehország volt.

A döntő csata a Morvamezőn található Dürnkrutnál zajlott le 1278. augusztus 26-án. A magyar sereget Csák Máté nádor vezette, és a csatában fontos szerepet játszott. Az osztrák és magyar seregek külön hadtestet alkottak, de közös célt követtek: Otakár legyőzése. A csata során a magyar sereg sikeresen megfutamította Otakár seregének jobbszárnyát, de a cseh baloldal majdnem győzedelmeskedett Rudolf serege felett. A csatát végül Csák Máté döntötte el, amikor csapataival oldalba támadta Otakár seregét és a Morva folyó felé szorította. A csata Otakár vereségével ért véget, és ő maga is életét vesztette a csatatéren.

Míg II. Máté és a nemzetsége végig hűek maradtak IV. Lászlóhoz, a másik oldalról, különösen Héder Henrik részéről, ugyanez nem mondható el. Henrik 1272-ben hazatérésekor gyilkosság áldozatává esett Béla macsói és boszniai herceg. 1274-ben még nagyobb káosz következett, amikor Henrik és Gutkeled Joakim elfogták IV. László királyt, majd később annak öccsét, András herceget, és belháborút robbantottak ki a király és a királyhű Csákok ellen.

II. Máté ebben az időszakban nem csak a belső politikai konfliktusokban vett részt, hanem a külföldi háborúkban is. 1273-ban Karintiában és Stájerországban harcolt II. Ottokár ellen, és 1278-ban az egyik vezére volt a magyar seregeknek a dürnkruti csatában. Ebben a csatában rivalizált a másik magyar sereggel, amelyet a rivális pártbeli Gutkeled István vezetett. A csatában Máté vitézsége még az ellenség számára is lenyűgöző volt. Egy kritikus pillanatban, amikor leesett lováról, Osl Dénes mentette meg az életét, akit később jutalmazott is.

Nádorként I. Máté fontos szerepet játszott a Gutkeledek és a Babonicsok közötti belháború lezárásában. Bár néha túlkapásokra ragadtatta magát, a király is figyelmeztette őt, hogy ne zaklassa Gutkeled Lotárdot. Különös esetekben, mint amikor egy velencei kereskedőt Héder Henrik károsított meg, a Velencei Köztársaság is felszólította I. Mátét, hogy tegyen eleget.