Hírek

Csak nem elindult a privatizáció Ukrajnában?

De bizony! És nézzük csak mit ígérnek; „az állami tulajdonú vállalatok eladása új munkahelyeket teremt, befektetéseket vonz, és javítja a logisztikát…”. Ajjaj, ezt már hallottuk valahol!

Borítóképen:

Július 28-án az ukrán Verhovna Rada törvényt fogadott el, amely gyakorlatilag lehetővé tette a nagy ipari vállalatok privatizációját. A parlament volt elnöke, Dmitrij Razumkov szerint a dokumentum első tervezete a “nagyprivatizáció” betiltását javasolta. A törvény elfogadását az ország eladásának nevezte.

Soha jobbkor! Ki ad most olyan összeget egy bármilyen méretű ukrán vállalatért, ami nem meríti ki a rablás kategóriáját a másik oldalról nézve? És még csak nem is lehet visszaéléssel vádolni, ugyanis egy háborúban álló ország, ami területének immár több, mint 20 százalékát elvesztette, vajon milyen árat remélhet?

Az már egy más kérdés, hogy ki döntött a privatizáció mellett. Ha jobban belegondolunk, azok lehetnek a döntés mögött, akik most aprópénzért vásárolhatnak, de olyan aprópénzért, amit akár el is bukhatnak, azt akkor sem érzik meg, ha soha nem jön be egyetlen fillér sem a privatizációból…

De nem állnak ám meg a nagyvállalatoknál, amelyek olyan termékeket állatínak elő, amelyek a napi fogyasztásban nem jelentősek, ugyanakkor nemzetgazdasági szinten igen sokat hoznak (avagy visznek, ha nem foglalkoznak velük…), most már a sütőipari cégek és a szeszipari vállalatok is soron vannak.

Ezek eladásával ugyan milyen munkahelyek jönnek létre? És milyen logisztikai javulás várható? Megmondjuk; semmilyen.

Sajnos már vagyunk abban a korban, hogy emlékszünk a magyar sütő- és tejipari vállalatok privatizációjára, és emlékszünk arra is, „hogyan ment tönkre” a privatizáció után a magyar cukoripar, amit példának okáért csakis azért vettek meg nyugati befektetők, hogy felszámolják! A tejipari termékek pedig akkorian lettek ehetetlenek és ihatatlanok – kellett hozzá „jó” húsz év, hogy aztán hazai kisvállalkozásokból újfent kinövő cégek végre újra valami értékelhetőt állítsanak elő…

És mi történt a foglalkoztatottsággal? Ugye nem kell ecsetelni, hogy az a béke vérveres segge alá esett?

„Most fontosnak tartjuk, hogy megkezdjük például a pékségek, szeszfőzdék privatizációját, azokat a létesítményeket, amelyek segíthetik Ukrajnát megoldani a problémát a gabonával, a gabonatárolással, a gabona feldolgozásával” – mondják most Ukrajnában.

Várjunk csak! Nem ülnek fordítva a lovon? Eladják a gabona-végfelhasználó üzemeket. Ez vajon mennyiben segít a problémákon? A pékáru titpikusan az a termék, ami helyi felhasználású termékeket állít elő, a magasabb feldolgozottságú termékek előállítására, melyek akár tartósítva, akár fagyasztva eljuthatnak akár a világ bármely pontjára, az ukrán élelmiszeripartól messze esnek, ahhoz újabb beruházások kellenének (de a ki a fene tolna be még újabb pénzeket Ukrajnába?), a szeszipari termékek (értsd: vodka!) előállítását pedig magánkézbe (értsd: külföldi kézbe adni) meg felér egy öngyilkossággal…

Hacsak! Hacsak nem arról van szó, hogy Zelenszkij utazócirkusza most saját oligarcháit kártalanítja az eddigi veszteségeiért, amit az oroszok által elfoglalt területeken elszenvedett…

Ajánlott Cikkek