Csak nem magyar találta fel a lemezkarosszériát? De bizony…

Nem gondoljuk, hogy sokan tudják mi volt az a Metallo Karosszériagyár Rt., pedig a cég tulajdonosa és vezetője, Piltzer György olyan szabadalmak birtokosa volt, melyek a világon elsőként alkosson meg olyan gépjárműveket, melyek nem fa, hanem lemez vázzal készülnek, így sokkal tartósabbak, és persze merevebb szerkezetűek legyenek!

Borítóképen: Egy Packard Metallo karosszériával

Hogy is volt ez? Nos, ehhez magát Piltzer Györgyöt idézzük 1931 márciusából, amikor a 14.-én megjelenő Vállalkozók lapjában ígyírt:

„Az első tökéletlen próbálkozások, amilyenek a régi Fordokon is voltak, nem hoztak konstrukció megoldást, ennek következtében nem váltak be és a közönség nagyon találóan „zörgő pléhmadaraknak” keresztelte el őket. Ezek nagy tömeggyártásban előállított sajtolt teknők voltak, minden belső szerkezet nélkül, melyeket csak a megsajtolt lemezek tettek merevvé, azonban a legkisebb elhúzódáskor már repedtek és a fellépő nagy igénybevételnél nem mutattak fel kellő ellentállást.”

Figyeljünk oda, a Ford már akkoriban is nagynak számított, nem is kérdés, de Piltzer már sokkal korábban tudta, hogyan kell lemezkarosszériás járművet építeni, úgy, hogy az sokkal jobb tulajdonságokkal bírjon, mint a fakarosszéria!

„A Metallo-karosszéria forradalmi újítás az automobil felépítmény történetében és nemcsak praktikusság, tartósság és a konstrukció stílszerűsége szempontjából érdemlik meg a velük való foglalkozást, hanem, mert az eddigi rendszerektől teljesen eltérően mintegy technikai folytatása és befejezése a legnagyobb esprit-vel (szellemességgel – a szerk.) megépült gépnek, az automobil-alváznak.” – az Autó 1929 április 1.-i számából.

Íme egy kép a szabadalomból, és azonnal kiderül, hogy nem csak a lemez váz-szerkezet feltalálása volt ez, hanem az önhordó karosszéria felé vezető út első, igen fontos lépcsőfoka is!

Jó látható, hogy ezek a lemez-kialakítások – bár még alvázra szerelték – igencsak hasonlítanak a mai önhordó karosszériás autók fenéklemez kialakítására

„Ezek a karosszériák tudvalévően teljesen acéllemezbőlkészülnek, amelyeket üreges L-keresztmetszetű rámák tartanak össze. A főtartók és a szerszámládáknak kiképzett kereszttartók a beegészített felmenő oszlopokkal egy darabból álló homogén testet adnak” – olvasható szintén az Autó 1929 április 1.-i számában.

Bár akkoriban nem volt ismert azönhordó karosszéria, a cikk írója voltaképpen akár az önhordó szerkezettel kapcsolatban is leírhatta volna szóról szóra ezeket a mondatokat!

„A kereszttantók, a felmenő oszlopok s az azokat összekötő lemezek teljesen kizárják az így megépített karosszéria elhúzódását, sőt az alapul szolgáló keret a legnagyobb mértékben merevíti meg magát az automobilalvázat is. A konstruktőr ennél a karosszéria megoldásnál ideális súlypontelosztást adhat a gépnek, aminek praktikus voltát hangsúlyozni azt hisszük, tökéletesen felesleges.”

Nos, a gondolatok, melyek magából a konstrukcióból következnek, nem ismerősek? Még manapság is, amikor bemutatják egy típus újabb szériáját, az első mondatok között van, hogy mennyivel nőtt a karosszéria merevsége, és persze van még egy másik központi téma is:

„Nagy ellentállóképessége különösen érvényesül ennél a karosszériánál baleseteknél. A legerősebb összeütközéseknél sem roncsolódnak össze egyes részei s így a bent ülők életbiztonságát határozottan növeli.”

Igen, a biztonság ma éppen ugyanúgy fontos, mint akkoriban volt, „csak” közben megérkezett azautóiparba Barényi Béla, és ezen a téren forradalmat csinált!

De vissza Piltzer Györgyhöz! 1927-ben a Metallo államsegélyért folyamodott – akkoriban nem volt éppen nagy tőkeerő a magyarországi vállalatoknál… -, és bár azt nem tudjuk, hogy a segélyt megkapta vagy nem, de azt a pályázati anyagból tudjuk, hogy hogy másfél év alatt 115 darab “nyitott és csukott karosszéria”, valamint 3 db tehergépkocsi-felépítmény készült az üzemben, ahol 73 munkás, 7 tanonc és 3 hivatalnok dolgozott.

Referenciaként említették a MÁG-t, a Magyar Fiat Automobil Rt-t és az OM-importőr Kellner Alfréd Automobil Kereskedelmi Részvénytársaságot.

De ezeken kívül is voltak típusok, melyeket karosszált a Metallo! Itt van mindjárt példának ketőő más típus:

Nem gondoljuk, hogy kellene több bizonyíték arra, hogy Piltzer György milyen világelső technológiát alkotott, és azt sem gondoljuk, hogy nagy titkot árulunk el vele, ha elmondjuk, hogy a céget 1949 végén államosították, a Metallo helyén az V. számú Autójavító Vállalat működött.

De nézzük, hogy mit írt maga a feltaláló a találmányáról, amikor összefoglalta annak tulajdonságait:

1. Szilárd, merev, építési mód, tökéletes kötésével az egyes alkatelemeknek s ezáltal mentesek elvetemedésektől, elhuzódásoktól, zajtalanok s ezen zajtalanságot még hosszú idő után is megtartják.
2. A merev építési mód következtében mentesek lévén az elhúzódástól, az ajtók, ablakok nem szorulnak oly gyorsan javításra, mint fa karosszériáknál és ugyanezen okból kifolyólag a lakkozások is sokkal tartósabbak, mert hiszen a lakkozás többnyire a karosszéria elhúzódása következtében pereg le.
3. Sokkal nagyobb életbiztonságú, mivel az acélkarosszéria sokkal ellentállóbb lévén, még nagy baleseteknél is, legfeljebb helyi sérüléseket szenved és nem roncsolódik, mint egy favázas karosszéria.
4. Ugyanilyen fokozott biztonságu tűz esetén is, mivel az acél karosszéria nem ég le úgy, mint egy favázas karosszéria.
5. Netáni összeütközéseknél előálló sérülései a karosszériának sokkal kisebb mérvüek és könyebben javithatók, mint a favázas karosszériáknál.
6. A karosszéria sulya kisebb, mint a favázas karosszériáké.
7. Az oszlopok, főtartók az acélszerkezet nagyobb szilárdsága következtében sokkal vékonyabbak és kecsesebbek lehetnek és ezáltal nemcsak a karosszéria méretei alakulnak kedvezőbben, hanem az ablakok nagyobbak lehetnek és igy a kilátás ugy a vezetőülésből, mint a kocsi belsejéből szintén kedvezőbb.

Nos, kell mondani, hogy ezek a tulajdonságok ma is alapvető fontosságúak? Talán csak a javíthatóság nem igazán szempont…. fogyasztani kell…