Hírek

Csata Kishegyesnél – A Szabadságharc Utolsó Győzelme

A dicsőséges tavaszi hadjáratot követően a szabadságharc – magyarokra nézve – legkudarcosabb időszaka következett, amely végül a bukáshoz vezetett. Az orosz közbeavatkozástól kezdődően egyre több vereség érte a felkelőket, az utolsó magyar siker 1849. július 14-én történt a mai Szerbia területén fekvő Kishegyes (Mali Iđoš) közelében.

A Délvidéken a császáriakat ekkor Josip Jelačić horvát bán, míg a magyar csapatokat az Angliában született, francia származású Guyon Richárd vezette. Guyon július 8-án Kishegyes, Szeghegy és Feketehegy között vert tábort azzal a céllal, hogy bevárja, illetve egyesüljön Kmety György tábornok hadosztályával, hogy aztán július 15-én megütközzön a komoly győzelmi sorozattal érkező Jelačićcsal.

A horvát bán értesült a tervről, ezért gyors előrenyomulást rendelt el, július 13-án pedig már készen is állt a csatára, amely másnap, hajnali 2 körül kezdődött meg. A császáriak oldalán mintegy 12-13 ezer, a magyarokén pedig 7-8 ezer ember állt. Bár a támadás váratlanul érte Guyonékat, az előőrs ellenállásának köszönhetően sikerült felkészülnie a hadtestnek. A csata kimenetele sokáig kérdésesnek tűnt, végül Peretzi Mihály ezredes csapatával sikeresen ingatta meg a császáriak jobb szárnyát, Guyonék pedig a menekülők után eredtek. A végeredmény a császáriak oldalán több mint 680, míg a magyar oldalon mintegy 80 halott volt, a felkelők emellett 12 ágyút is megkaparintottak, és 200 foglyot ejtettek. A császáriakat ezzel átmenetileg sikerült kiűzni a Bácskából.

Bár a csata napjainkban kevéssé ismert, a korszakban igen lelkesítő volt, hiszen egy vereségekkel sújtott időszakban következett be, ráadásul egy túlerővel szembeni sereget sikerült visszavonulásra késztetni. Nem csoda, hogy Kossuth Lajos kormányzó levélben gratulált Guyonnak. A későbbiekben akadtak még kisebb ütközetek, ahol a honvédek kerültek ki győztesen, a hadtörténészek többsége mégis a kishegyesi összecsapásra tekint az 1848-1849-es szabadságharc utolsó győzelmeként.

Néhány héttel később, 1849. július 31-én Segesvárnál, majd augusztus 9-én Temesvárnál szenvedett súlyos vereséget a magyar sereg. A szabadságharc végét 1849. augusztus 13. jelentette, a Görgei Artúr vezette csapatok ekkor Világosnál, az orosz Fjodor Vasziljevics Rüdiger tábornok előtt feltétel nélkül tették le a fegyvert. A megadás szimbolikus jelentést hordozott: azt mutatta, hogy a magyarok csak az orosz túlerő miatt kénytelenek feladni a küzdelmet.

A harcok utáni megtorlás elől sokan külföldre menekültek, így tett Guyon Richárd is, aki augusztus 18-án emigrált Törökországba. Még éveken át segítette a török haderőket, majd 1856. október 11-én, feltételezhetően ételmérgezésben halt meg Konstantinápolyban.

forrás:ng.24.hu

Ajánlott Cikkek