Csata Otrantonál – Horthy győzelmet arat
1917 május 15-én zajlott le az Osztrák–Magyar Monarchia hadtörténetének legnagyobb tengeri csatája az első világháború idején. A csata az Appennini-félsziget sarkánál, az Adriai-tenger bejáratánál található Otrantói-szorosban zajlott. Az antant erők lezárták az Otrantói-szorost, amely miatt az osztrák–magyar hadiflotta már 1916 óta tehetetlen volt. Az antant tengeri zárlat miatt a német és az osztrák–magyar hadiflotta nem tudta lényeges mértékben befolyásolni az első világháború menetét egészen 1917 májusáig.
A központi hatalmak számára nagyon fontos lett volna a tengerzár feloldása, még lélektani szempontból is. Az ötlet a hajóhadparancsnok Horthy Miklóstól (1868–1957) származott, aki ekkor sorhajókapitányként szolgált az osztrák–magyar flottánál. Korábban már több alkalommal is kezdeményezett támadást a tengerzár feloldása érdekében, de ezek a kísérletek megfelelő támogatás hiányában nem vezettek a várt sikerhez.
A fordulópontot 1917 februárja hozta el, amikor IV. Károly (1887–1922) frissen kinevezett flottaparancsnoka, Maximilian Njegovan támogatta Horthy terveit a tengerzár megtörésére. Horthy maga készítette el a haditervet március és április folyamán, és a csatában ő kapta meg a parancsnoki megbízást is.
A csata május 15-én hajnalban kezdődött, és az osztrák–magyar flotta legkorszerűbb hajóit mozgósították (a Helgoland-osztály hajóit, a Novara, Helgoland és Saida cirkálókat, valamint a Csepel és Balaton rombolókat, melyeket a térképen magenta színnel jelöltek). Az antant oldalán 47 halászhajó volt felvonultatva katonai célokra. A csata kezdetben kedvezően alakult a központi hatalmak számára, mivel Horthy hajói 12 angol gőzhajóval való ütközés után viszonylag gyorsan áttörték a tengerzárat. Azonban ekkor két angol cirkáló (Dartmouth, Bristol) érkezett támadásba öt másik torpedórombolóval együtt, amelyek a közeli Brindisiből érkeztek
A délelőtti órákban (fél 10-kor) zajló ütközetben a felek, akik kb. 8 km távolságra álltak egymástól, főként tűzpárbajban mérkőztek meg. Horthyék, a Monarchia haditengerészetének először alkalmaztak mesterséges ködöt a csatában. Érdekesség, hogy a köd nem a tervezett irányba, azaz a magyar hadihajók felé terelődött, tehát nem érte el a célját. Az ütközet során Horthy zászlóshajója is találatot kapott, és ő maga is sebesült, sőt egy ideig elvesztette az eszméletét is. A brit-olasz erők fél 12-kor ismételten támadást indítottak, azonban Horthy hívására – aki miután magához tért, irányította a csatát – osztrák erősítések érkeztek, és mivel az erőviszonyok megváltoztak, az antant flotta végül a Brindisi felé vonult vissza.
A csata tehát a császári és királyi flotta taktikai győzelmével ért véget, és Horthy dicsőségesen tért vissza a kotori támaszpontba. Azonban mindez nem változtatta meg a stratégiai helyzetet. A csata során Horthy katonai vezetői hírneve és kultusza nőtt, és röviddel az ütközet után IV. Károly előléptette, sőt Njegovan helyett őt nevezte ki parancsnoknak.
wikipwdia hajozas.hu arcanum tti.abtk.hu
