Magyarság Történelem

Csepel 100 L, a „motorbolondok” segédmotorja

Mint azt pontosan tudjuk, a Csepel 100 még 1940 előtt megjelent a Weiss Manféd gyár kínálatában, és 1939-ben 2.600 darabot el is adtak belőle, de igazán nagy mennyiségben végül csak a háború után került gyártásba, amikor havi 1.000 darab legyártását célozták meg. Hogy ez sikerült, vagy sem, most nem járunk utána, minket sokkal inkább egy igen különleges változat érdekel, az a bizonyos 100 L! És miért nevezzük a “motorbolndok” segédmotorjának? Mert akkor is kifejlesztették, amikor bizony sokkal jobban megérte mást gyártani…

Borítóképen: Csepel 100 L

Mit jelent a névben az „L”? Nos, nem mást, mint lemezt, hiszen ennek a gépnek lemez váza volt! Nem ez volt az első ilyen vázzal gyártott kétkerekű, de azt kijelenthetjük, hogy igen jól nézett ki! A szellemi előd akár a Zolnay-féle összecsukható motorkerékpár is lehetett:

És – mint azt ma már pontosan tudjuk! – nem maradt utód nélkül sem, hiszen a Berva 1961-es modelljén lemezvázas nyerget alkalmazott, illetve a lemezek (részben) ezen a motoron is teherviselő elemként funkcionáltak.

A Csepel 100 történetét korábban már feldolgoztuk, és itt is említésre került a lemezvázas változat, ami pedig nem csak a váz tekintetében különbözött a többi változattól, hanem abban is, hogy a motorja is egészen más kialakítású volt!

Miben állt ez a különbség? Nos, ez a gép egy úgynevezett Terplán-féle Y-öblítésű motort kapott, ami a kipufogócsatornát mintegy körülfogta az egy csatornából kétfelé ágazó öblítőcsatorna, amelynek nyílásai nem 120 fok alatt torkolltak a hengerbe, hanem 66 fok alatt.

Amikor a havi 1.000 darab Csepel 100 termelését elterveztél – 1948

Terplán Sándor

1954-56-ban Terplán Sándor műegyetemi docens javaslatára, Vigh Endre a Csepel Vas és Fémművek Motorkerékpár gyára kísérleti üzemének vezetője megépítette az első kísérleti motort, amelyben két dugattyú egymással szemben dolgozott. Ez nem hozott kielégítő eredményeket, ezért Vigh Endre 1957-ben másodikként egyhengeres motort készített, amelynél a henger mindkét oldalán égésteret alakítottak ki. Ez 150 cm³-es 4 ütemű, karburátoros típus volt és az elv igazolására készült. A motor kielégítő működése után 1960-ban kifejlesztettek egy 1.200 cm³ hengerűrtartalmú vízhűtéses egyhengeres motort, amely 2800 1/min fordulatszámon 36 LE teljesítményt adott le.

Ezek még mind motorkerékpár-rendszerű motorok voltak, csak a következő a TV-4800 (TV = Terplán Vígh) jelű motort lehetett első ízben gépjárműbe beépíteni. 1962-64-ben készült el ez a 4.800 cm³-es, négy egységből álló motor, amely 8 égéstérrel rendelkezett. Ennek teljesítménye 2400 1/min fordulatszámon 86 LE volt és egy autóbuszba építve 5.000 km-t futott. Teljesítményét később sikerült 96 LE-re növelni.

A kedvező üzemi tapasztalatok nyomán lehetővé vált, hogy 1969-től kezdve a Motorkísérleti Laboratórium tervezőgárdája – Vigh Endre, Mester István, Kovács László, Hoffman János, Harangvölgyi András, Ladányi József – olyan 4 hengeres, 8 robbanóterű gépjármű motort fejlesztett ki, amely a technológiai elv igazolása mellett alkalmas volt beépített prototípusként különféle vizsgálatok elvégzésére.

Az újonnan kialakított szerkezet 7.970 cm³ hengerűrtartalmú, 4 hengeres, 8 égésterű 4 ütemű benzinmotor. 1974 februárjában végezték az első 15 órás fékpadi mérést, melynél a motor 2.700 1/min fordulatszámon 186 LE teljesítményt adott le. A következő 50 órás járatás után 3.400 1/min fordulatszám mellett 204 LE maximális teljesítmény adódott.

A kis kitérő után – ami egy következő cikk alapja lesz, hiszen Terplán Sándornak nem ez volt az egyedüli, igen különleges műve… -, el kell mondanunk azt is, hogy az említett motor került bele aztán a Csepel Túra (WM 100/47) motorokba is.

A 100 G L néhány műszaki jellemzője: 48X54 mm, 98 cm³; sűrítési arány 6:1; teljesítmény: 3 LE 4:000-es fordulatnál. A kétfokozatú váltó a motorházban kapott helyet. A motorindításhoz a Mátra egyláncos megoldását vették át.

A további modelleket viszont már egy más, de szintén 100 cm³-es motorral hozták forgalomba a háború után, ami azért volt fontos, mert ez már magában hordozta a 125 cm³-es kialakítás lehetőségét is.

Nos, ez volt a lemezvázas 100-as története.

Ajánlott Cikkek