Csepel iparmágnása: Weiss Manfréd

Bárócsepeli Weiss Manfréd (Pest, 1857. április 11. – Budapest, Terézváros, 1922. december 25. ) nagyiparos, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek alapítója.

Borítóképen: Weiss Manfréd

Weiss Manfréd (1857-1922) jómódú zsidó csalában született, kereskedelmi akadémiát végzett, majd gyarmatáru nagykereskedésben töltötte inas éveit. Nem sokkal később bátyjával, Weiss Bertholddal (1845-1915) vállalkozásba kezdtek. Először a VII. kerületi Lövölde téren rendezték be Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyár néven üzemüket. Nem sokkal később a Ferencvárosba költöztették gyorsan fejlődő cégüket. Fő megrendelőjük az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege, akiknek nemsokára gyalogsági lőszereket is szállítanak. Egy robbanásos baleset következtében azonban a veszélyes lőszergyártást a városon kívülre kellett helyezni.

1892-ben Csepel faluja mellett fekvő és a hajózható Duna melletti János-legelőre esik a választásuk.

Hamarosan megkezdődik a tölténygyártás az új üzem favázas épületeikben, kb. 30-40 férfi és 100-110 nő foglalkoztatásával. Kiváló kapcsolatokat ápolnak, s a háború kitöréséig elérik az adómentességet. A Monarchia hadereje Mannlicher-puskatöltényekre tart igényt, így a vállalat újabb területekkel bővíti üzemét. Megindult a hengerelés, fémöntés, legfőképp a rézfeldolgozás. Berthold a Szabadelvű Párt soraiban országgyűlési képviselő lett, így kilépett a vállalkozásból. Innentől testvére egyedül vezette tovább a céget.

Weiss Manfréd számos licencet vásárolt, újításokat eszközölt és szabadalmakat jegyeztetett Európa több országában is. Egyik korai sikerterméke a tábori mozgókonyha. A vállalat jelentős export tevékenységet is folytatott. A japán-orosz háborúban például mindkét fél használt WM-ben készült lőszert. Weiss Manfréd egyetlen olyan megrendelést sem utasított vissza, amelynek legyártására módja nyílt. A gyár mellett Csepel is rohamos átalakuláson ment keresztül.

A csepeli báró több száz lakást építtetett, a munkások gyerekei számára óvodát létesített, kaszinót hozott létre, számos jótékonysági egyletet támogatott anyagilag.

Szakembereit megbecsülte és az átlagnál magasabb bérezéssel illette. Igaz, az elvárt követelmény is magasabb volt az átlagnál. Csepel szociális intézményei kiépültek, tanoda létesült. Az első világháború idejére a csepeli cég az ország egyik legnagyobb hadiipari létesítményévé nőtte ki magát. Ekkorra már tüzérségi lőszert is gyártottak. A háború idejére elmondható, hogy az utánpótlás szükségletet a hazai ipar fedezni tudta.

A háború előtti és alatti években Weiss Manfréd is, gyára is számos elismerésben és kitüntetésben részesült. 1905-től igazgatósági tagja a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak, egyik kezdeményezője, majd igazgatósági tagja a Gyáriparosok Országos Szövetségének (a GYOSZ-nak), tagja az ún. „Ipartanácsnak” és beépült az Osztrák-Magyar Államvasút Társaság Igazgatóságába is. Bekebelezte a kecskeméti konzervgyárat és belépett néhány textilüzembe.

1896. augusztus 8-án Weiss Manfréd budapesti gyárosnak I. Ferenc József magyar király nemességet és csepeli nemesi előnevet adományozott. 1901-ben a párizsi világkiállításon elért sikereiért megkapta a Vaskoronarendet, a nagymérvű hadfelszerelés érdekében kifejtett tevékenységének elismeréseként a Ferenc József-rend középkeresztjét, 1915-ben lett felsőházi tag, és 1918. szeptember 16-án pedig IV. Károly magyar király Weiss Manfrédnek az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadianyag-szállítójaként szerzett érdemeiért bárói címet adományozott.