Csicsóka: a szegények krumplija?
Csókapityók, földialma, vagy akár tótrépa néven is ismerhető az a növény, aminek ugyan a föld alatti részét esszük meg, de talán legközelebbi rokona mégis a napraforgó. Sok tekintetben hasonlít is rá, de a mára szinte teljesen elfelejtett csicsókát teljesen másképp hasznosítjuk.
Borítóképen: A csicsóka várgzása
A napraforgó-rokonság nem megkérdőjelezhető, ugyanakkor a csicsóka gumóinak – amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem az 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el – formája és íze leginkább a burgonyához hasonlítható. Édeskés, kicsit a dió ízére emlékeztető zöldség. Frissen salátába reszelve íze összetéveszthető akár a friss retekkel, karalábéval is.
Akár két méteres növénnyé is kifejlődhet, szép sárga – a napraforgóra hasonlító! – virágai ősszel nyílnak.
Nemcsak zöldségféle, takarmánynövényként is hasznosítják. A benne lévő inulin nevű anyagot diabetikus készítmények előállítására használják, de alkoholt és üzemanyagot is gyártanak csicsókából.
Elterjedését előmozdította, hogy nagyon igénytelen növény, jól tűri a szárazságot, hazánkban főleg a homokos területeken terjedt el. Ha egyszer elültetjük, egyhamar nem szabadulunk tőle. Cserében még télen is szüretelhetünk a csicsókából, amit érdemes azonnal felhasználni.
Igen, ez az a pont, ami elsőre erősségnek tűnik – ti., hogy bármikor felhasználható, kint lehet hagyni télre -, ugyanakkor nem tatható el, hamar tönkremegy a földből kiszedve, és ez az, amiért a krumpli, avagy pityóka, vagy netán burgonya kiszorította.
Miután kertemben van jópár tő, és rendszeresen fogyasztjuk, elmondhatom, hogy tényleg rendkívül jó ízű és állítólag igen jót tesz az emésztőszerveknek, a benne lévő keményítő pedig töredéke annak, amit a krumpli tartalmaz.
Ezzel együtt mindkét növényt fogyasztjuk, mert tapasztalatom szerint azért vannak különbségek, és vannak olyan ételek, amelyekhez az egyik, míg másokhoz a másik illik jobban – szerintem…
