Csík Ferencre a tragikus sorsú olimpiai bajnok úszóra emlékezünk

Csik Ferenc, olimpiai bajnok úszó, 1913. december 12-én született Kaposváron, Lengvári Ferenc néven. Édesapja, a vármegyei aljegyző, az I. világháborúban hunyt el, amikor Csik még csak egyéves volt. A tragédia később újra megismétlődött Csik életében, amikor ő is, hasonlóan édesapjához, háború áldozata lett. Katonaorvosként a soproni légitámadásban vesztette életét 1945. március 29-én, miközben emberi életeket akart menteni híven orvosi esküjéhez

Keszthelyen nőtt fel, ahol édesanyja, Csik Mária dohányboltot nyitott 1924-ben. Itt ismerkedett meg az úszással, gyakran úszkálva a Balaton hullámain. Pályafutása a Keszthelyi Törekvésben kezdődött, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvostudományt hallgatva a BEAC-ban folytatta, ahol Bárány Istvántól és Vértesy Józseftől tanult.

Dr. Csik Ferenc, az olimpiai bajnok úszó, rendkívüli erőfeszítéseket tett a sportban elért sikerei érdekében. Nyáron gyakran visszatért Keszthelyre, ahol a Szigetstrand és a móló közötti, 110 méter hosszú pályán edzett – ami 10 méterrel hosszabb volt a versenyeken megszokott távnál. Ez a plusz táv jelentősen hozzájárult a 1935-ben elért 100 méteres gyorsúszásban felállított Európa-rekordjához.

Csik nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is rendkívül felkészült volt. Hangoztatta az erkölcsi értékek fontosságát a sportbeli sikerhez: tisztaság, mértékletesség, józanság, kitartás, áldozatkészség, valamint a testi és szellemi energiák összpontosításának szükségességét.

1934-ben a párizsi Grand Prix-n aranyérmet szerzett, többszörös magyar és Európa-bajnok lett, és 1936-ban az olimpiai bajnoki címet szerezte meg Berlinben. Győzelme után, Kaposváron tölgyfacsemetét ültetett, amely az ókori olimpiai olajfaág szimbolizálására szolgált.

1937-ben doktorrá avatták, és 1938-ig versenyzett. Azután sportorvosként, sportvezetőként és a Képes Sport szerkesztőjeként is dolgozott, valamint 1939-től a Magyar Úszó Szövetség kapitánya és a magyar válogatott edzője lett.

1944 októberében katonaorvosként hívták be, és a szolnoki csapatkórházban szolgált. A háború alatt a csapatkórház Budapestre, majd Sopronba költözött. Csik Ferenc 1945 márciusában, az utolsó itt maradt orvosként vesztette életét Sopronban, a legutolsó légitámadásban, miközben parancsnoka és orvosi esküje miatt nem hagyta el a várost.

Búcsúlevelében, amelyet 1944 október 6-án már előre megírt feleségéhez, nyugodt elfogadással tekintett a jövő elé, bár mély szeretettel gondolt családjára. A levél azt tükrözi, hogy bátran szembenézett a veszélyekkel és kötelességtudata orvosi esküje szent volt a számára

1945. március 29-én, nagycsütörtökön, a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napján, egy légitámadás során Csik Ferenc életét vesztette Sopronban. Megszólaló szirénák hallatán a házból kifelé menekült, mivel rettegett a romok alá temetkezéstől. Sajnálatos módon a becsapódások egyike végzetesnek bizonyult számára. Halálát “légnyomás” okozta, és közös sírba temették.

A háború után 1947 áprilisában exhumálták maradványait, és az özvegye, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság döntése alapján Keszthelyen helyezték örök nyugalomra. A búcsúbeszédet Hajós Alfréd, az első újkori olimpia úszóbajnoka mondta. Csik Ferenc síremlékét az első kaposvári szobor mintájára készítették el.

Csik Ferenc élete és halála a bátorság, az elszántság és a kötelességtudat mély példája. Emlékezete ma is él, mint egy ragyogó példakép, aki a sportban és az életben is kimagasló eredményeket ért el, miközben mély emberi értékeket hordozott magában.

arcanum