Erdély Hírek

Csíksomlyói búcsú – Világörökség

Jövő év elejére készül el az a pályázat, amivel az UNESCO-nál lehet pályázni, hogy a vegyék fel a világörökségi listára a búcsút. Az eseménynek (és a világörökségi listára való felkerülésnek) nem kizárólag hitéletbéli jelentősége van, ma már az összmagyarság egyik legnagyobb eseményévé nőtte ki magát, de természetesen szakrális jellegét soha nem vesztette el. Sőt! Persze arrafelé ez sem megy buktatók nélkül…

Borítókép: Csíksomlyói búcsú, 2017 (forrás: kurultaj.hu)

2016-ban ugyanis már egyszer elkészítették a pályázatot, de akkor Dacian Cioloş vezette kormány képviselője nem igazán támogatta a kezdeményezést (tudjuk miért…), és amikor az UNESCO formai hibát talált a pályázatban, azt ég ki lehetett volna egészíteni, de Románia nem élt a lehetőséggel… De ez a múlt, most más a helyzet, ugyanis a pünkösdi zarándoklat most a kormányprogram része!

A Csíksomlyói búcsú története

Nem ma kezdődött; 1444-ben IV. Jenő pápa körlevélben buzdítja a híveket, hogy a ferences rend segítségére legyenek a templomépítésben, és az elvégzett munkáért cserébe búcsút engedélyezett. Az erről írott pápai levélben a IV. Jenő is megemlíti, hogy a hívek nagy sokasága szokott összejönni ájtatosságnak okából és gyakorta nem szűnik meg Máriát tisztelni.

A székely nép Mária-tisztelete valószínűleg még régebbi időkig megy vissza, egészen a kereszténység felvétele előtti időkig! A „napba öltözött asszony” a nép fő pártfogója és imáinak tárgya lehetett, és ez a hagyomány aztán a Mária-kultuszban folytatódott. Érdekes, hogy erről már a székelyek által legyőzött tatárok is megemlékeztek, amikor azt mondták, hogy őket nem is a székelyek győzték le, hanem a székelyek élén egy nagy lovon ülő, a kezében bárdot tartó lovag (akit Szent László királyként azonosítottak), aki felett egy gyönyörű koronás királynő lebegett, aki nem más volt, mint Szűz Mária.

Akárhogy is volt, az tény, hogy a tatárok pontosan ismerték azokat a szimbólumokat, melyek a kereszténység felvétele, és történelmünk hagyományai (ez a kettő Szent László esetében pontosan ugyanaz!) ötvözeteként jellemezte az akkor székelységet. A hagyományok, azok tisztelete a mai napig is fennmaradt, hiszen az erdélyi katolikusok hagyománya egészen János Zsigmondig nyúlik vissza. Történt ugyanis, hogy a katolikusnak született, de aztán lutheránus, majd református, később pedig unitárius hitű király erőszakkal Csík, Gyergyó és Kászon katolikus lakosságát erőszakkal akarta volna a Szentháromságot tagadó unitárius hitre téríteni.  

A legenda szerint 1567 pünkösd szombatján János Zsigmond nagy sereggel érkezett Csíkba, hogy érvényt szerezzen akaratának. A katolikusok István gyergyóalfalvi plébános vezetésével pünkösd szombatján gyülekeztek Csíksomlyón. A Tolvajos-tetői ütközet alatt az asszonyok, a gyermekek és az öregek a csíksomlyói templomban imádkoztak, kérték Babba Mária (a Szűzanyát ma is így nevezik a csángók) közbenjárását, segítségét. A hagyomány szerint legyőzik a fejedelem seregét, azóta e győzelem emlékére rendezik meg minden évben a pünkösdi búcsút.

“A győzelem annyira döntő volt, hogy Csíkot azután katolikus vallásában sem maga János Zsigmond, sem más nem háborgatta. Az 1591-es erdélyi országgyűlés a csíkiak vallásszabadságát törvénybe iktatta (Erdélyi Országgyűlési Emlékek): „A csíkbeli klastrom több odavaló helyekkel egyűtt, miért, hogy onnét ezideig is semminemű időben a római vallás ki nem irtódott, az odabéli atyánkfiainak lelkiismeretek megnyugtatására maradjanak ezen állapotban, mint ekkoráig voltak.

Id. Cserey Farkas: Geographia Mariana Regni Hungariae. 1780.

Hegedüs Csilla, az RMDSZ szóvivője arról számolt be, hogy már elkezdték a munkát Demeter Andrással, a kulturális minisztérium államtitkárával. Ezután a ferences renddel egyeztetnek, ahogy Csíkszereda önkormányzatával és mindazzal a tizenhat intézménnyel és civil szervezettel, melyek érintettek, és részt vesznek ennek a nemes feladatnak a végrehajtásában.

Reményeink szerint tehát a nem is olyan távoli jövőben az esemény, és maga a helyszín (helyesebben helyszínek) fokozott védelmet fognak élvezni. A magyarok – a világ bármely pontján is éljenek! – pedig igazán hálás lehet a munkáért, amit az érintettek talán nem is munkaként, hanem hitük szerinti kötelességként végeznek el.

Ajánlott Cikkek