Csoda Patakon: a Megyer-hegyi tengerszem
„Május 7 én a IV. osztállyal kirándultunk a Megyer hegy oldalán levő kaolin bányába, ahol a tanulókat dr. Hollós András mérnök kalauzolta és látta el szakszerű magyarázatokkal. Innét felmentünk a hegy tetejére, ahol növendékeink a régi malomkőbánya és a kilátás természeti szépségeiben gyönyörködtek” – írta a sárospataki Római katolikus polgári iskola 1922-es értesítője.
Borítóképen: A tengerszem
Nos, a bevezetőből már sejthető, hogy itt nem egy természeti képződményről lesz szó, arról pedig végképp szó nincs, hogy a mai tengerszemet a jégkorszak után visszamaradt víz töltötte volna fel. Ezzel együtt 2011-ben;
Az Origo internetes újság Csillagtúra nevű, Magyarország 7 természeti csodáját kereső online játékában az olvasók a Megyer-hegyi tengerszemet találták a legszebbnek, és sorolták az első helyre.
De még mielőtt megfejtenénk a tengerszem keletkezésének körülményeit, előbb egy kis kitérőt teszünk, hiszen a Sárospatak belvárosától északra, légvonalban mindössze ~ 4 kilométerre található természeti csodával kapcsolatban említésre került a kaolin bánya is.
A kaolin igen fontos alapanyaga a fazekas mesterségnek, nem véletlen tehát, hogy Sárospatak mind a mai napig híres kerámiáiról! Bátran tudjuk ajánlani a Pataki Kerámia Manufaktúra termékeit, hiszen az 1926 óta működő vállalkozás elődje már a 19. század elején jelentős nemzetközi sikereket ért el – amiben nem kis érdeme volt annak, hogy a városban már akkor is évszázadok óta készítettek kerámiát!
„Patakon 5 kaolinbánya van: a Megyer lejtőjén 4, a Cirókán 1. Egyik a Zsolnay-gyáré, másik a Berger-testvéreké, harmadik a Kaolinbánya Rt.-é, negyedik a Lorencz Miklósé, ötödik a fazekasoké. Finom, fehér, porhanyó kaolint ad, ezért fehér föld a neve” – írja Gulyás József – Kántor Mihály: Magyar városok monográfiájában Sárospatak és vidéke bemutatása kapcsán.
De menjünk tovább, mert bizony a tengerszem az nem más, mint egy elhagyott bánya, de;
Nem ám a kaolint bányászák itt, de még csak nem is a sárospataki vár építéséhez használt köveket termeltek itt ki, hanem bizony malomköveket!
A 324 méter magas Megyer-hegy a földtörténeti harmadkor, középső miocén vulkanikus riolittufa kúpja, tömegét döntően horzsaköves – kovás riolittufa és hidrokvarcit építi fel. A kovasavval átitatott kőzetet megszilárdulás után igen nagy keménység jellemzi, amelyet kristályos zárványai és üregei kiválóan alkalmassá tettek a malomkő-gyártásra.
Az emberek itt bányászták ki a gabonaőrlők és az érczúzók malomköveit egészen a 15. századtól. A bányászmunkások kisebb fülkéket vájtak maguknak a bánya falába, és itt is laktak.
A malomkövek fejtését és kidolgozását több évszázadon át szinte ugyanolyan technikával, szerszámokkal és kézi munkával végezték.
Az egykori bánya fejtési gödrében mára jelentős mennyiségű csapadékvíz gyűlt fel. Így keletkezett a napjainkban is megtalálható állandó vizű tó, melynek össztömege 4.000 köbméter, legmélyebb pontja 6,5 méter. Az összegyűlt víz eltávolítására a bányászat idején elvezető csatornákat is kialakítottak.
A bányát 1907-ben zárták be a termelés folyamatos csökkenése miatt. Az egykori bányaudvaron jelenleg is megfigyelhető néhány félig kész malomkő, valamint a kőfaragó tevékenység melléktermékei.
A Megyer-hegyi tengerszem és környéke az Aggteleki Nemzeti Park kezelésében álló egyedülálló volt malomkőbánya, nagy jelentőségű bányatörténeti és földtani, valamint a bányászkodás befejezése óta kialakult