Magyarság Nagyjaink

Csokonai Vitéz Mihály halálának évfordulója Január 28.

Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. november 17. – Debrecen, 1805. január 28.) a magyar felvilágosodáskori irodalom egyik legjelentősebb költője.

Tanárai a jövő tudósaként emlegették, „poeta doctusnak” és „poeta natusnak” is nevezték. A 18. és a 19. század fordulójának magyarországi viszonyai között lenyűgöző tájékozottsággal rendelkezett a kor gondolkodását, irodalmát, politikáját illetően egyaránt. Bár jelentőségét éppen e körülmények miatt Európa nem ismerte fel, de a magyar irodalomban rövidesen elfoglalta méltó helyét.

Apja Csokonai Vitéz József (1747–1786) borbély és seborvos,  anyja Diószegi Sára (1755–1810) volt, Diószegi Mihály szűcsmester lánya, a magyar irodalom iránt érdeklődő asszony, aki Gyöngyösi István eposzaiból néhány részletet kívülről is megtanult. Férje 1786. február 20-án bekövetkezett halála után árva gyermekeinek ellátására kosztos diákokat vállalt.

A költő apja a győri származású borbély és kirurgusc (sebész, céhmester – akkoriban ez még nem számított orvosi foglalkozásnak), református lelkész fia. Szegény mesterlegényként érkezett 1769-ben Debrecenbe, de hamarosan a város tekintélyes polgára, vagyonos ember, céhbeli elöljáró lett. Azonban halála után a családja elszegényedett.

1836-ban állították fel síremléket az egykori Hatvan utcai temetőben. 1929-ben, a temető felszámolásakor el akarták mozdítani a helyéről, de a debreceni polgárok megvétózták a tervet. 1938-ban átfestették a sírt és parkosították a környéket, a Dorottya utcában.

Arcképét Csokonai élete utolsó felében Erőss Gábor barátja metszette rézbe, testvére Erőss János rajza alapján. Erőss Gábor rézmetszete után készült az acélmetszet Friedrich Arnold Brockhausnál Lipcsében, amely a Toldy által kiadott Válogatott Munkái mellett jelent meg 1864-ben. Erőss János rajza alapján Friedrich John is készített rézmetszetet (pontozó modorú portrét), 1816-ban,  amely alapján Ferenczy István Rómában carrarai fehér márványból készítette el Csokonai mellszobrát, melyet 1822 végén küldött el a nádornak, hogy az Debrecenbe szállíttassa, ahol 1823. március 11-én a könyvtár termében üveg gúla alatt helyeztek el. A debreceni temetőben 1836. augusztus elején a költő tisztelői négyszögletű kőalapon 80 mázsa vasból öntött gúla alakú emléket állítottak hamvai fölé. (Síremléke megjelent két rajzlapon a Regélő mellett, 1836-ban és Debrecenben, 1866-ban.) 1860. szeptember 29-én Kulini Nagy Benő azon kis ház falába (Darabos utca 993. sz.), hol a költő lakott és meghalt, márványlapot tétetett be e felírással: Csokonai Vitéz Mihály lak- és halálozás-helye. Szobrát Izsó Miklós készítette el, melyet a kollégium előtti téren 1871. október 11-én lepleztek le nagy ünnepélyességgel. Ekkor Imre Sándor emlékbeszédet tartott, Szász Károly pályanyertes ódáját szavalta el. (Megjelent Debrecen, 1871.; újra kiadatott, midőn a hazai írók és művészek 1884. július 6-án a szobrot megkoszorúzták.) 1887. október 27-én Csurgón volt Csokonai-ünnepély, Aggházy Gyula által festett arcképének a gimnáziumban történt leleplezése alkalmából, melyen a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság is képviselve volt.

„Legbujdosóbb magyarnak” Ady Endre nevezte Vitéz Mihály ébresztése című költeményében (1912).  Ady egyike volt azoknak, akik elsőként fogadta el modern, stílusteremtő költőnek. Csokonai közel negyven évet töltött el „irodalmi száműzetésben”. Petőfi és Arany „rehabilitálta”, de csak mint a népies verselés, a rímes epika egyik előfutárát.

Nevét viseli a debreceni Csokonai Nemzeti Színház.

A költő nevét viseli Budapest XV. kerületében, Rákospalotán a Csokonai Kulturális Központ. A névadásra feltehetően 1955-ben került sor, Csokonai halálának 150. évfordulóján.

Szinte minden magyar városban elneveztek róla közterületet.

wikipedia arcanum cultura

Ajánlott Cikkek