Hírek

Csúcs! Találkozó! Lesz Putyin-Biden megbeszélés!

Vlagyimir Putyin elfogadta Joe Biden meghívását – adta hírül a Kommerszant a Moscow Times-ra hivatkozva. Gőzerővel folynak az egyeztetések. A találkozó várható időpontja június 15, vagy 16, a helyszínről egyelőre csak annyit tudni, hogy első helyen Svájc áll. Az előkészítést Oroszország titkára a Biztonsági Tanács Nikolai Patrushev, és az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó Jake Sullivan Genfben május 24-én kezdték meg.

Borítókép: Elnökök (forrás: Getty Images)

Mit ne mondjunk… Lukasenka nem is választhatott volna rosszabb időpontot a fehérorosz ellenzéki Roman Prataszevics gépének földre parancsolásához!

Ez biztosan komoly zavart kelt most az Egyesült Államok és Oroszország kommunikációjában, de természetesen van még éppen elég téma, amit meg kell vitatni. Értelmezésünk szerint alapvetően arról fog szólni a két elnök találkozója, hogy meddig megy el Oroszország, helyesebben, illetve, hogy mit enged neki az Egyesült Államok. Fontos megjegyezni, az, hogy meddig megy el Moszkva, és az USA mit enged, az két különböző dolog! Szerencsés esetben egybevág, de most nem ezt az időszakot éljük, és talán soha nem is volt ilyen „kegyelmi állapot”.

Nézzük meg tehát, hogy miről kell(ene) egyeztetnie a két vezetőnek, és csapatának:

Orosz-ukrán konfliktus

Nem feltétlen a legfontosabb ügy, de az álláspontok nagyon messze vannak, és nem is látni, hogy milyen megoldás születhet. Oroszország szerint a Donbasz térségben a szakadároknak nevezett csoportok ukrán állampolgárok – akik történetesen orosz nemzetiségűek – fellázadtak a regnáló hatalom ellen, elnyomásuk okán. Ezzel szemben Washington álláspontja az, hogy álcázott orosz haderők szivárogtak át a határon, és ők robbantották ki a konfliktust. Moszkva azt mondja, hogy Kijev nem tartja be a minszki megállapodást (melyet az ENSZ BT is elfogadott, így elvileg kötelező érvényű), ezzel felmondta a tűzszüneti megállapodást, míg az Egyesült Államok folyamatos orosz agresszióról és fenyegetésről beszél.

Északi tengeri útvonal

Az Egyesült Államok szerint a tenger 200 méteres mélységéig tartoznak a Szibériától északra lévő tengerek Oroszországhoz (ahogy ezt a nemzetközi jog kimondja), az oroszok viszont azt mondják, hogy a 200 méteres szabályt csak azért találták ki, mert rend szerint addig tart a kontinentális talapzat, viszont az Északi sark felé ez a talapzat alábukott egészeb 4000 méteres mélységig is. Ezért a Kreml egészen a sarkig a sajátjának tekinti a területet. Az USA kifogásolja, hogy az oroszok a tengerhajózásban sem a nemzetközi normáknak megfelelően járnak el, miközben kizárólag a Kreml irányította atomflotta képes mozogni a térségben, és biztosítani az útvonalat a természeti és más, a biztonságot veszélyeztető tényezőkkel szemben.

A térség ezen túlmenően fontos nyersanyaglelőhely is, de a nemzetközi jog szerint a térség nemzetközi terület, így egyik országnak sincs joga itt kitermelést folytatni. Ez ma még nem annyire „éles” téma, hiszen kérdéses az itteni munkák jövedelmezősége, a beruházások pedig még nem tartanak ott, hogy holnapra máris beindulhatnának a „bányák”. Az viszont sokkal komolyabb kérdés, hogy mi lesz a tengeri útvonal sorsa!

Mivel ezen az úton 10-12 nappal gyorsabb az út, mint a Szuezi csatornán keresztül, a Kína-Európa szállítási útvonal súlypontja könnyen áttevődhet északra, viszont ez megboríthatja a Közel-Kelet status quo-ját, ahol pedig szintén érdekeltségei vannak az Egyesült Államoknak. Arról nem is beszélve, hogy Washington Kínát láthatóan le akarja szakítani Európáról, ennek érdekében pedig mindent bevet, mert pontosan látja, hogy ha megvalósul az „Egy út, egy övezet” gigantikus terv, akkor oda a gazdasági világelsőség… Meg kell jegyeznünk, hogy az oroszoknak igen jól jön, ha a Dél-Kínai tengeren fennmarad a feszültség, mert ez is az északi irányba terelheti a kínai kereskedelmi hajókat!

Kína

Az „Egy út, egy övezet”, illetve a Dél-Kínai tenger kérdésköre máris átvezet a következő témára. Kína ugyanis azzal az Iránnal is beruházási megállapodást kötött, ami most mintha inkább az oroszok felé húzna (de legalábbis nincsen rosszban vele), de Moszkva és Peking is mintha közelítene. Sőt, most még az a „csúfság” is megtörtént, hogy Szaúd Arábia – az USA nagy közel-keleti szövetségese – felvette a diplomáciai kapcsolatokat Iránnal. Itt mintha kicsit kicsúszna a gyeplő Biden kezéből…

A Jemeni kivonulás pedig majdnem olyan nagy változásokat idéz elő a térségben, mint Oroszország és Kína vonatkozásában az afganisztáni kivonulás! Ez utóbbival szintén Kínát célozza Washington, hiszen most Peking kénytelen lesz komolyabb katonai erőket lekötni az afgán határ mentén (vagy békefenntartókat küldeni az országba…), mert az ujgur lázadók kiképzése állítólag itt zajlik. De az oroszok is érintettek, mert a csecseneknek is kiváló búvóhely Afganisztán.

Európa egyoldalú energiafüggése

Az Egyesült Államok úgy mutatja be Oroszországot, mint aki a gáz- és olajvezetékekkel behálózza, és lassan megfolytja Európát, aki viszont ahelyett, hogy keresné az alternatív megoldásokat, újabb csővezetékek építésén fáradozik. Ez a Kremlből inkább úgy nézhet ki, hogy az USA a saját olaját (és főleg gázát!) akarja értékesíteni Európában, ezért kelti rossz hírét az oroszoknak. Ugyanakkor a déli riválisokkal szemben („sztánok” és azeriek) kíméletlenül lép fel, a csőhálózatok tervezett fizikai helye és azok tényleges kialakítása jelentősen eltér, ahogy azt például a Nabucco esetében is láttuk.

Ezen túlmenően kicsit hasonló a helyzet, mint az orosz-kínai együttműködés esetében; az Egyesült Államok tart attól, hogy ha Európa és Oroszország gazdasága még mélyebben összefonódik, akkor egy olyan gazdasági hatalom emelkedik ki, amit egyre kevésbé fog tudni markában tartani. Márpedig az amerikai politika alaptevése a Marshall segély óta, hogy Európa mindig hű csatlós, aki önálló gazdasági és haderejét még szándék esetén sem tudja alkalmazni az Egyesült Államok ellenében.

Most úgy tűnik, hogy az Északi Áramlat 2 mégis megvalósulhat, de arról továbbra sincs semmi hír, hogy a Balkáni Áramlat esetében mi a terv, vagy egyáltalán téma lesz-e a két nagyhatalom megbeszlésein…

Atomenergia

Miközben a világ ma a megújulók felé veszi az irányt, a Kreml-ben úgy látják, hogy inkább maradnak az olajnál és a gáznál (mert ez a gazdasági érdekük, és ezek a technológiák sokkal kevésbé sérülékenyek, mint a megújulók), és a zöldforradalom ütemét sem érzik olyannak, hogy a közeli jövőben be kellene zárni bármely kitermelési helyet. Az atomenergia terén pedig további fejlesztésekkel jelentkeznek (a múlt évben futott ki a kikötőből az a hajó, ami valójában egy tengeri mobil-atomerőmű). Az orosz energiamix tehát inkább úgy állhat össze, hogy az atomenergia az alap, a fosszilis energia felhasználása – csökkenő aránya ellenére! – az egyre növekvő energia-fogyasztás miatt csak igen lassan esik vissza, a megújulókra pedig nincs feltétlen nagy szükség, maximum kiegészítő, kisebb teljesítmény-igény esetén.

Az USA ezzel szemben sokkal inkább zöld, de ebben azért sokkal óvatosabb, mint Európa, hiszen a palaolaj-forradalom okán jelentős készletei vannak, melyek óriási bevétel-potenciállal bírnak. Így ebben a kérdésben inkább „csak” a világ újrafelosztása lehet a téma, a saját szemszögükből nagyjából azonosan látják ugyanis a helyzetet; Moszkva annak ad el, aki fizet, és ezzel az USA sincs nagyon másképp. A baj csak ott van, hogy az oroszok már eléggé berágták magukat az egyik leginkább fizetőképes övezetbe, Európába…

Politikai kérdések

Bár a fentiek is politikával átitatott témák, ide azokat a kérdéses pontokat soroltuk, amik tényleg politikai alapon keletkeztek. Ilyenek a Navalnij-történet, egymás kémainek lebuktatása, bebörtönzése, Snowden, vagy éppen a kibertérben folyó kémháború, a politikai befolyásolás kérdéskörei.

Ezekről – meggyőződésünk szerint – a témák jellegénél fogva nem rendelkezünk annyi információval, hogy érdemi véleményt mondjunk, így például arra sem tudunk kísérletet tenni, hogy az álláspontokat kicsi kifejtve felvázoljuk, de az biztos, hogy ezekben az ügyekben is jelentős vélemény-különbségek vannak!

Mi várható, milyen megállapodásokra számíthatunk? Várhatóan a témák többségét nem most fogják megoldani, de egy-két esetben biztosan konkrétumokat is hallhatunk majd. Ilyenek az Északi Áramlat 2 építése, talán a fehérorosz kérdés, de leginkább az orosz-ukrán konfliktus esetében várunk valamilyen építő jellegű megegyezést, mert ez az a téma, ahol mindkét nagyhatalom bizonyíthat; az USA azt, hogy képes hatni, Oroszország pedig azt, hogy képes a maga által saját befolyási övezetnek tekintett térségek fölött hatalmat gyakorolni.

Ha tippelni kellene (tényleg csak tipp!), Kijevet meg fogják kérni arra, hogy tárgyaljon a szakadárokkal, cserébe Moszkva garanciát fog vállalni arra, hogy nem avatkozik be a térség ügyeibe. Ezzel együtt nem hiszünk abban, hogy az elnöki találkozó  lesz ennek – és a többi – témának a lezárása.

Ajánlott Cikkek