Csurka László színművészre emlékezünk

Az Alföldi Gyökerektől a Nemzeti Színházig

Csurka László (Budapest, 1936. január 21. – Budapest, 2020. június 16.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, Csurka Péter fia, Csurka István öccse.

Csurka László, a magyar színművészet kiemelkedő alakja, mély nyomot hagyott a magyar kultúrában. Budapesten született, de gyermekkorát a békési Békésen töltötte, ahol rokonságával együtt nőtt fel. Az alföldi város nem csak otthonául szolgált, hanem inspirációjául is az életében. Az itt töltött idők határozták meg későbbi művészi pályáját, és formálták meg személyiségét.

Az emlékezetes 2012-es Színház.hu-nak adott interjújában Csurka László bátyjára, Csurka Istvánra emlékezett, akivel együtt alapították meg a Bocskai Színpadot. Itt olyan magyar költők verseit adták elő, mint Wass Albert, Reményik Sándor és Dsida Jenő, visszaidézve a békési gyermekkor szép napjait.

A Nemzeti dalt március 15-én éveken át Csurka László szavalta a városi ünnepségeken. Az ifjú művészt édesapja író barátai is nagyban inspirálták, mint például Sinka István, Szabó Pál, Püski Sándor és Veres Péter. Ez a környezet előkészítette őt a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételijére, amire végül politikai okokból 1955-ben eltávolították. Ezután került a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz, ahol segédszínészként kezdte pályáját. Ebben az időszakban érte a forradalom, ami további hatással volt életére és karrierjére.

1956-os események és következményeik mélyen érintették Csurka Lászlót, aki az első megmozdulások napján mondta el a “Szózat”-ot vagy a “Talpra, magyar!”-t, amiért később a kaposvári színházból ki kellett lépnie és el kellett hagynia a várost. Ez a tapasztalat megmutatta az akkoriban uralkodó politikai rendszer szigorát, ami megpróbáltatásokkal járt a művészek számára.

Csurka László karrierje során számos meghatározó szerepet töltött be a magyar színházban és televízióban, de 2005-ben a Magyar Színházban egy teljesen új oldalát mutatta meg. Az “Fizetek, főúr!” című sanzon- és kabaréestjével a múlt század közepének budapesti éjszakai életébe repítette a közönséget. Ebben a produkcióban nem csupán a színész, hanem az emlékező, a múltidéző Csurka László is megjelent, aki az ötvenes-hetvenes évek intellektuális társaságának hangulatát idézte fel.

A művész szívhez szólóan beszélt arról, hogyan próbáltak a korlátozó politikai légkör ellenére szabadságot találni az éjszakai összejöveteleiken. Ezek a találkozók, ahol a kor nagy zeneszerzői, mint Horváth Jenő és Cziffra György játszottak, mélyen befolyásolták Csurka László művészi látásmódját és értékrendjét.

A Hír TV-nek adott interjújában Csurka László a színészet iránti szenvedélyéről és elhivatottságáról beszélt. Ahogyan fogalmazott: „Ha az ember hivatásának tekinti és nem dolgozni megy be, hanem játszani, akkor nagyon nagy öröm.” Ez a hozzáállás segítette őt abban, hogy nyolcvanévesen is aktív és energikus maradjon.

A színész pályafutását számos elismerés fémjelzi, többek között a Jászai Mari-díj (1988), az Érdemes Művész díj (2013), és a Kiváló Művész díj (2019). Ezek a díjak nem csupán tehetségét és elhivatottságát ismerték el, hanem azt a hatást is, amit a magyar kultúrára gyakorolt.

Csurka László életműve és munkássága mély és tartós nyomot hagyott a magyar színházi és kulturális életben. Egy olyan művész volt, aki nem csupán a színpadon, hanem az élet minden területén igazi művészként élt. Az ő emléke és öröksége tovább él azokban, akik szerencsések voltak látni és hallani őt.

wikipedia arcanum magyar nemzet