Czibor “Rongylábú” Zoltán 1948-ból
Nem volt egyszerű riportot készíteni az akkor mindössze 19 éves labdarúgóval, ugyanis indult a vonata… Ne nem valamilyen luxusnyaralásra készült, hanem éppen dolgozott. Mert bizony volt „rendes” foglalkozása is! Érdemes figyelni; a rövid írásból kiderül, hogy alázatos, ugyanakkor nagyravágyó, és bizony a helyén van az esze már a fiatal Czibornak is!
Borítóképen: A 19 éves Czibor Zoltán
Az ifiválogatott egyetlen vidékije. A balszélen játszik. Hogy miért éppen őt választottuk elsőnek? Hát csak azért, mert vele sietnünk kell: elmegy a vonatja… Mert hát Czibor barátunk vonatvezető…
A Nyugati pályaudvar egyik külső vágányánál éppen munka közben találjuk a MÁV -egyenruhás fiatalembert. Kezében jegyzetfüzet és ceruza, a kocsik számát jegyzi fel a füzetbe, öt perc múlva indul a szerelvény, dehát addig még kibeszélhetjük magunkat…
— Ez volt az első ifiválogatott mérkőzése a pesti közönség előtt?
— Ez.
— No és mondja meg őszintén, nem illetődött meg a nagyszámú pesti szurkolótömeg előtt?
Czibor a fejét ingatja.
— Hát nem mondom, eleinte nagyon féltem, mert a szélső különösen közel van a közönséghez… no meg odahaza Komáromban csak legfeljebb 2.000 főnyi szurkoló előtt lehet focizni. Dehát tíz perc alatt elmúlt az izgalmam, amikor láttam, hogy barátságosan fogadnak…
— Most a Komáromi MÁV AC ificsapatában játszik?
A 18 éves balszélső sietve cáfol:
— Én? Ugyan! Már két év óta az első csapatban játszom a kerületi bajnokságért… Jövőre már az NB II.-ben játszunk, az idén bejutunk…
— Tulajdonképpen mikor fedezték fel?
— Nem régen. Most május elsején. Győrött, a Nyugat—BLASz ifiválogatott mérkőzésén. Akkor hívott még Mézes Sanyi bácsi az ifiválogatott rostára… Így kerültem a csehek elleni csapatba…
— Mondja, Zoli, ki a szélsőideálja?
— Ki más lehetne, mint Egresi? Boldog lennék, ha csak a felét is tudnám már annak, amit ő tud! Micsoda gyors! Micsoda technikást! …
Füttyszó szakítja meg a beszélgetést. Felharsan a „beszállni” kiáltás, a szolgálattevő felemeli azt a bizonyos „palacsintasütőt”… Már mozgásban van a vonat, amikor Zoli barátunk könnyedén felugrik a személyzeti kocsi lépcsőjére.
forrás: a riport a Képes Sport 1948. június 1.-i számában jelent meg
És akkoriban mintha futószalagon jöttek volna a magyar futball-sztárok:
Akár azt is mondhatnánk, hogy persze könnyű volt, mert olyan edzők voltak, mint Bukovi Márton, de az igazság az, hogy ilyen tehetségek nem születnek mindenkor és mindenhol… Bukovi Márton 1948-ban az MTK edzője volt:
