Magyarság Nagyjaink Történelem

Dedics-testvérek: a kerékpártól a repülőgép motorokig

„A budapesti versenyző gárda rendezésében vasárnap délután országos motor- és kerékpáros-verseny volt a csömöri úti millenáris versenypályán. A nagy hőség mellett is elég szép számú közönség nézte végig a versenyt, melyen sajnálatos baleset is történt. Az egyórás motorvezetéses versenyben Posszert János vezető motora a távolság felében felfordult, minek következtében a versenyt félbe is hagyták. A motort vezető Dedics Ferencerős bőrhorzsoláson kívül nagyobb sérülést nem szenvedett” – írta a Budapesti Hírlap 1904. évi 205. száma.

Borítóképen: Dedics első, 20 lóerős motorkerékpárja, a nyeregben Lechner Attila, a versenyző – 1904

Ezt a bizonyos felvezető motort bizony nagy valószínűséggel konstruktőre vezette, aki – mint megtudhattuk – kisebb horzsolásokon kívül szerencsére nem sérült meg komolyabban. Abban az időben ugyanis már működött az a vállalkozás, ami kerékpárokat, illetve kerékpárokat felvezető szerkezeteket. Tulajdonképpen ez volt az első Dedics motorkerékpár.

A történet előzménye, hogy a Nyíregyházán született négy Dedics testvér közül a két idősebb fiú, Ferenc és Kálmán európai körútra indult, miután apjuk gépműhelyében letöltötték tanulóéveiket, és segédlevelet kaptak. Az út főbb állomásai Bécs, Berlin és München voltak.

Egy bűnügy Dedics Ferenc Tisza Kálmát tér 26. szám alatti műhelyében:

A történet külön érdekessége, hogy az európai körutat már saját gyártású kerékpárjaikon tették meg, és kétévi távollét után érkeztek haza.

Amikor az öreg Dedics meghalt fiai felosztották egymás között műhelyének berendezéseit. Voltaképpen ez adta a Budapesten 1903-ban elindult vállalkozás alapjait. Kezdetben a két testvér együtt dolgozott a kis műhelyben, és már egy év múlva készült el első motorkerékpárjuk Lechner Attila motorversenyző megrendelésére.

A motor próbaútjáról így írt bátyjának Dedics Sámuel:

„… Mutassátok meg, milyen rekordot értek el egy Dedics-féle motoros biciklin, mert az első út Nyíregyházig balul ütött ki, annál többet ért a bendőgőzzel járó bicikli is, amikor olyanon jöttetek látogatóba, mert azon egy nap alatt megvolt az út Budapest és Nyíregyháza közt, a motoron az nem sikerült…”

Mint a kezdő idézetből is kiderült, a Millenáris pálya kerékpárversenyzőit szintén Dedics-motor vezette. Ezek az ugyancsak saját készítésű motorok már nem voltak olyan rosszak, mint azt az előbbi családi kritika leírta:

Dedics az 1904-ben rendezett 10 km-es versenyen saját gépén országosrekordot állított fel, majd 1906-ban, az első országúti versenyen Dedics motor futott be elsőnek, nyergében Lechner Attilával. Az 1907. évi Jánoshegyi Versenyen Dedics gépe három Puch után negyedik lett. Végül az 1906-ban Budapesten megrendezett III. Nemzetközi Automobil Kiállításmásodik díját Dedics motorkerékpárja nyerte.

1907-ben új munkába, autóépítésbe kezdett. Kétüléses kiskocsija — a 6 lóerős, kéthengeres, léghűtéses motort is beleértve — saját szerkesztésű volt, és mint első motorkerékpárját, ezt is Lechner Attila számára készítette. A jól sikerült jármű 1908-ban kapott forgalmi engedélyt.

De ekkor készült el első kétüléses autójuk is:

Az 1908-as felvételen Dedics Ferenc két gyermeke a saját gyártású étülésesen

Ekkor egy nagyobb műhelybe költöztek az Óriás utcába, és egy érdekes gépen, a lépegető autón dolgoztak Ehrlich Adolf fogorvos ötlete alapján. Ez a gép azt oldotta volna meg, hogy a rossz úton is tudott volna járni azonban a hóbortos ötlet kidolgozása erősen függött a fogorvos bevételétől, és a háború kitörése véget vetett ezeknek az akkor semmiképpen nem piacképes ötlet megvalósításának.

A „járógép”

De ekkor már lehet, hogy nem is a földi járgányok foglalkoztatták, Dedics Ferenc fel is hagyott az autó- és motorkerékpár gyártással, és elhatározta, hogy műhelyükben megkezdi a repülőgép-motorok gyártását is. Az elhatározást hamarosan tett követte. Minden anyagi támogatás nélkül, csupán pár lelkes fiatalember segítségével, elkészült a Dedics-testvérek első repülőgépmotorja. Ez egy 2 hengeres, 24 lóerős állómotor volt, kb. 70 kg. súllyal.

A motort Adorján János saját tervezésű Blériot-típusú monoplánjába építették be. Az első próbánál repült is vagy 100 métert és határtalan volt az öröm.

Az újságok hasábos cikkekben emlékeztek meg a magyar repülőgépről, amelynek magyar motor adta a hajtóerejét, és magyar pilóta volt a vezetője. A reményteljes kezdetnek azonban nem volt sikeres folytatása. Az egyik repülőpróba alkalmával a gép felborult, összetört s kijavítására már nem került sor. Ekkor azonban már felfigyeltek Dedicsék motorjára és egymásután jöttek a „rendelők”.

Svachulay Sándor, az Albatros II-vel (1907.), az erőgép egy 25 lóerős Dedics motor

Heves Sándor saját találmányú helikoptere részére rendelt egy Dedics-motort. Egy 4 hengeres legyezőmotort Király—Berkovics gépébe építettek be. Ezzel végzett kisebb-nagyobb szökdécseléseket Posszert János. 1910-ben építették a Dedics-testvérek első nagyobb teljesítményű repülőgépmotorjukat. Ez egy 7 hengeres léghűtéses rotációs motor volt, amit a Létai-testvérek gépébe helyeztek. Ez a motor azonban a várt követelményeknek nem felelt meg.

A kezdeti sikertelenségek és nehézségek nem szegték kedvét Dedicséknek, és hamarosan megépítették legjobb motorjukat, amely az akkori követelményeknek mindenben a legteljesebben megfelelt. Ez a motor, amely jóval megelőzte korát, 6 hengeres csillagmotor volt 60 lóerő teljesítmény mellett súlya mindössze 60 kg volt Ezt a motort egy Létat-monoplánba építették be. Hogy milyen ragyogó eredményeket ért el, arról, a magyar aviatika lelkes krónikása.

Tamás Ernő így számolt be a Pesti Hírlap hasábjain:

„Weber Károly repülése a Létai-monoplánon Dedics-motorral … A napokban feltűnően bravúros repüléseket mutatott be egy fiatal pilóta, aki eddigelé megfelelő gép híján nem tudott szóhoz jutni. Weber Károly eleinte Horváth tanár hangárjában dolgozott, majd a Létai-fivérek, a rákosi repülőtér kitartó és szorgalmas gépépítői bízták meg új monoplánjuk berepülésével. Weber pár kezdő kísérlet után annyira futott, hogy ma már a legkorrektebb és legbiztosabb módon repül a gépükön… A Létai gépeknek egyik legfőbb érdekessége, hogy nemcsak a készülék, de a beléje szerelt motor is magvas munka. A Dedics-testvérek készítették és becsületükre legyen mondva, várakozáson felül bevált. A mi nehéz viszonyaink között… meg kell állatnunk, midőn leszögezzük, hogy Itt Budapesten egy józsefvárosi mechanikus műhelyben két derék magyar iparos olyan motort tudott teremteni, amely a külföldiekkel is kiállja a versenyt… évekig tartó emberfeletti áldozatokat kívánó kísérletekbe került, míg ezt a motort ki tudták hozni a műhelyükből.”

Sajnos, ezzel a kitűnő repülőgéppel is egy „kis” baj történt: Weber Károly, pilótavizsgája alkalmával, ezzel a géppel repülve lezuhant és a gép pozdorjává tört. A pilóta is csak csodálatos lélekjelenlétének köszönhette életét. A motort sikerült rendbehozni és ezután újból egy Létai-monoplánba építették be.

Ezzel a géppel a magyar aviatika egyik legtehetségesebb pilótája, Minár Gyula repült Legjelentősebb szereplése az Országos Aeroklub által 1914 július 26-án Pöstyénben rendezett versenyen volt.

A Dedics-motoros Létai-monoplán

Minár Gyula, a Dedics-motorral ellátott Létai-monoplánnal 1 óra 2 perces idővel — általános meglepetésre — megnyerte az időtartamversenyt, a magassági versenyben pedig, 1.200 m elért magassággal második lett. És ugyancsak Minár Gyula nyerte el a magyar gép és magyar motorra kitűzött 300 koronás Erdődy-díjat is. A pontversenyben pedig második lett. Hogy ezzel a géppel később mi történt, nem ismeretes, mert a pöstyéni verseny utáni második napon már kitört az első világháború. Annyit azonban sikerült megállapítani, hogy ezzel a 60 lóerős Dedics-motorral, 1919-ben eredményesen repült Fejes István tábori pilóta.  

Aztán jött 1920, és a magyar aviatika „leszerelése”, így repülőgép motorok, illetve egyáltalán repülőgépgyártásról szó sem lehetett – legalábbis egy ideig!

Dedics Ferenc sajnos 1929-ben meghalt, de előtte még azért a ’20-as években foglalkozott újra autók és motorkerékpárok tervezésével és gyártásával. Ekkor, pontosabban 1923-ban újabb kétüléses kisautót épített, szintén sajátmotorral. A Mukinak becézett, küllőskerekű járművét évekig használta. Nem titkolt álmáról, hogy a kocsit „Dedomobil” néven majd sorozatban gyártja, anyagiak hiányában le kellett mondania.

A statisztikák mindenesetre 1930-ban hét darab forgalomban lévő Dedics motorkerékpárt mutattak ki, így joggal feltételezhetjük, hogy jóval, akár nagyságrenddel is több készülhetett a gyártónál.

Ajánlott Cikkek