Vélemény Vélemény-cikkeink

Dél-Franciaország egy arab független állam lesz – Történelmi időutazás

A Szovjetunióban született Kun Miklós (Kun Béla unokája) egy előadását hallgatva érdekes kijelentésekre bukkantunk. Bár az előadás témája Lavrentyij Berija volt, a bevezetőben a történész egyértelmű tényként közölte, hogy jövőkutatók szerint Franciaország déli részei bizony belátható időn belül elesnek… és elvesznek a mai Európa számára. Ezen gondolatok történelmi időutazásra sarkalltak, jöjjenek velünk!

Borítókép: Az utóbb keresztény katedrálissá átalakított Córdobai nagymecset (Mezquita) a kalifátus korának egyik legjelentősebb építészeti emléke (forrás: wikipedia)

A mórok a középkorban Maghreb, az Ibériai-félsziget, Szicília és Málta muszlim lakói voltak. A nevüket később az arabokra is alkalmazták, de valójában észak-afrikai berber eredetűek voltak. A lényeg azonban nem ez, hanem sokkal inkább az, hogy az Ibériai-félszigetet Kr. e. 3. századtól birtokló rómaiak feladták állásaikat, miután 409-ben germán törzsek támadtak rájuk, és megalapították a Vizigót Királyságot. Mintegy 300 év után azonban – 711-ben – a muzulmánok legyőzték Roderiket, az utolsó gót királyt, 714-re pedig szinte az egész félszigetet elfoglalták. A megszállás közel 800 (!!) évig tartott… A vizigótok először 722-ben nyertek egy kisebb csatában, ami a kezdetét jelentette a Reconquista-nak, azaz a terület keresztény visszahódításának.

Miért ez a nagyon „történelem-óra szagú” bevezetés? Mert észre kell venni, hogy egy mindössze 3 évig tartó expanzió után majdnem 800 év kellett ahhoz, hogy az akkor igencsak kemény, és a keresztény elveket mindenek fölé helyező Európa végre ki tudta űzni a muzulmánokat Európa ezen pontjáról. Aztán a Földközi-tenger keleti sarkában jöttek a törökök…

Kun Miklós azért hozta fel a lent idézett példát, mert arra akart rávilágítani, hogy milyen rövid az emlékezet, mert – mint az előadásban elhangzik, Beriját a mai Oroszországban a 40-es, 50-es évek generációi sem ismerik, pedig 1953-as kivégzéséig élet és halál ura volt, a Gulág vezetője, a Kreml egyik erős embere volt (bár a legelső nem volt soha…).

A lényeg tehát, hogy Európa nem tanult a mór hódításokból, nem tanult abból, hogy milyen komoly anyagi és emberi áldozatokat követelt, mire újra sikerült visszahódítani a területeket. Szokás mondani – és ez is igaz -, hogy a mórok alatt virágzott a művészet és a tudomány, a terület valójában a középkor és az ókor közti átmenetet biztosította, de ne feledjük, hogy a kor európai embere ezt egészen másképp látta. Nem mást gondolt, mint azt, hogy hódítók lepték el Európa egy igen nagy részét!

„Ha a francia gyerekek, vagy ha a francia egyetemisták, vagy a francia felnőtt lakosság tudott volna arról, hogy amikor az arabok, mórok elfoglalják Spanyolország nagy részét és betörnek Franciaországba és Piotiers-nél Martell Károly csapatai épphogy megállítják őket – ez nem egy Mohácsi vész típusú csata volt, ez egy olyan csata volt, hogy majdnem semleges csata volt (nem volt döntő győztes – a szerk.) – az arabok viszont megrettentek, és nem jöttek még egyszer. De hogy ha akkor győznek az arabok és továbbmennek – nem szeretem azt, hogy „mi lett volna ha…”-, akkor lehet, hogy Franciaország sokkal korábban megismeri az iszlám vallás „szépségeit” – már akkor a keresztény Franciaország – és hát a migráns-kérdéssel nem most ismerkedik meg, és nem most rettegünk. Elnézést, hogy ezt mondom, vanna komoly futurológiai felmérések, hogy 2060-ban, 2070-ben Marseille, Lyon, a fél francia Riviéra, Dél-Franciaország ez egy arab enklávé, vagy egy független állam lesz. El lehet képzelni, hogy így lesz, ha így megy a népszaporulat, ha a migráció kérdés így fejlődik tovább, és ha Franciaország úgy viselkedik.”

forrás: Kun Miklós – Berija „összeesküvése” és annak magyar szálai (Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadás, 2018. október 1., az idézett szövegrész a felvételen 2p. 07 mp. és 3p. 44mp. között)

Az időben össze-vissza ugrálva most újra a mába ugrunk, de ismét a múltat idézzük meg, ezúttal Vlagyimir Putyin a győzelem 76. évfordulóján mondott beszédéből idézve:

„A háború annyi elviselhetetlen megpróbáltatást, gyászt és könnyet hozott, hogy lehetetlen elfelejteni. És nincs megbocsátás és nincs mentség azok számára, akik ismét agresszív terveket szőnek.”

Ezzel nem lehet vitatkozni, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, hogy a szovjet csapatok „felszabadító” hadműveletei valójában egy megszállás elő lépései voltak, és már ezek az első lépések is véres áldozatokkal jártak a megszállt területek lakosságára nézve. De menjünk tovább, mert Putyin mondott valamit, ami ugyan csak féligazságnak tartunk, de mégis rávilágít arra, hogy a ma eseményei mintha összecsengenének a múlt eseményeivel.

„A történelem megköveteli a következtetések és a tanulságok levonását, de sajnos a nácik ideológiájából, a kizárólagosságuk téveszmés elméleteinek megszállottjai sok mindent újra megpróbálnak.”

A mondat így kiragadva nem biztos, hogy megállja a helyét, mert a nácikat, valamint a mai Európát (vagy annak vezetőit) összevetni sem lehet, de egy közös jellemző mégis van, ami szerepel is a mondatban! Igen, a kizárólagosság…

A kizárólagosság, amivel Európa – az Egyesült államok támogatásával és zsarolásaival a háta mögött – igyekszik egynemű masszává gyúrni az Unió területén élők népek sokaságát, és amelyet – mint valami elszabadult hittérítő – számonkér a világ többi országán is. Ez bizony azt mutatja; Európa nem tanul…

Mi a mondanivalója ennek az időutazásnak? Csupán annyi, hogy nem szabad hagyni, hogy beszűküljön a látóterünk, a világ nem fekete és fehér, van még ezernyi szín! Csak nem biztos, hogy ezeket a színeket a nemiség területén kell keresgetni…

Ajánlott Cikkek