Foci Hírek Sport

Dicsőség!

“A magyar csapat a halálcsoportban hősi halált halt” – így Hajdú B. István, a mérkőzés kommentátora. Figyelem, nem mindegy a hangsúly! Mert a nyomaték nem a halál, hanem a hősi szóra esik! Óriásit játszott a Nemzeti Tizenegy, és olyat ritkán él meg bármely csapat a németek ellen, hogy csalódott a végén, mert nem nyert, holott kétszer is vezetést szerzett! Válogatottunk a világelit legelitebb része ellen egyenrangú félként küzdött, és hosszú idő óta megint olyat alkotott, amitől ismét leesett az álla a világnak!

„És eljöttek azok az idők, amikor a magyarok többé nem féltek” – Orbán Viktor így gratulált a teljesítményhez. Igazán nem akarjuk a politikát behozni ide – sajnos megtették mások… -, de azt kell mondanunk, hogy a zseniális taktikus, Rossi mellett éppen a félelemérzet hiánya volt az, ami végre engedte azt, hogy minden játékosunk, és a csapat egésze is képessége maximumát nyújtsa! Ennyire egyszerű lenne a recept? Igen, ahogy szokták mondani, nincs titok, de mégis csak igen keveseknek sikerül elérnie mindazt, amivel a Magyar Válogatott megajándékozott minket!

Hogy nem jutottunk tovább? Az kérem senkit nem érdekel, mert – ellentétben a szakmai közvélekedéssel! – a szurkoló nem kizárólag az eredmény alapján ítél! Még akkor sem, ha a regnáló világbajnok, az előző világbajnok és az Európa bajnok volt az a három ellenfél, akikkel szemben egy percig sem éreztünk bizonytalanságot a csapaton! És ha a világ krémjéhez képes az utolsó hat perccel le vagyunk maradva, az nem csalódás, hanem hihetetlen eredmény! Korábban ugyanis már a kezdő sípszó előtt verve voltunk ilyen kvalitások ellen…

Mennyiben más ez az eredmény, mint a 2016-os? Bizonyos szempontból alma-körte összehasonlítás, de éppen ez az, ami miatt értékes a mostani szereplés a csoportkörös kiesés mellett is! A 2016-os csapat egy kifutóban lévő társaság volt. Azóta talán egyedül Szalai Ádám maradt, viszont megjöttek a fiatalok, akik bizonyítják, hogy igenis, van a magyar fociban perspektíva! Ez a csapat még évekig együtt tud játszani, és most megvan az a kényelmes helyzet, hogy fokozatosan be lehet építeni újabb játékosokat, mert bizony éppen Szalai Ádám már nem biztos, hogy a következő Európa Bajnokságra még bevethető lesz.

De nézzük azokat a fiatalokat, akikben ott van a még nagyobb eredmények lehetősége!

Védelem:

  • Bolla Bendegúz – 21 éves,
  • Botka Endre – 26 éves,
  • Kecskés Ákos – 25 éves,
  • Szalai Attila – 23 éves,
  • Willi Orban 28 évével már „öreg”, de még van benne 5-8 év biztosan, ahogy Lang Ádámban is, bár ő nem jutott szerephez, inkább csak „vészmegoldás”, Fiola Attila pedig 31 évével korelnök a védelemben, de még a VB-selejtezőkön, és – kijutás esetén – a VB-n is húzóember lehet.

Középpálya:

  • Gazdag Dániel – 25 éves,
  • Kleinheisler László – 27 éves,
  • Nagy Ádám – 26 éves,
  • Schäfer András – 22 éves,
  • Cseri Tamás 33 évével korelnök, de az ő pályafutása valamiért igencsak így a vége felé ívelt fel, nem csoda, hogy csak mostanság lett a keret tagja, Lovrencsics Gergő csak egy évvel fiatalabb, a poszt amit játszik igen melós, de kiegészítő emberként még mindig kiváló, Sigér Dávid 30 évével szintén nem fiatal, az ő pályafutása kicsit hasonlít Cseriére, ő bizony a fel nem ismert tehetség volt sokáig, nem úgy, mint Nego (szintén 30), aki viszont a honosítási szabályozás okán csak az utóbbi időkben állt rendelkezésre.
  • Szoboszlai Dominik – 20 éve ellenére ő a keret legértékesebb játékosa, de az RB Leipzig játékosa elhúzódó sérülése okán nem léphetett pályára…
  • Kalmár Zsolt – 26 évesen már sajnos sok sérülésen van túl, és az EB-ről is azért maradt le, mert márciusban az egyébként hentesmunkát végző Andorra ellen – jegyezzük meg; talán vétlen helyzetben… – külső térdszalag szakadást szenvedett…

Csatárok:

  • Sallai Roland – 24 éves,
  • Schön Szabolcs – 20 éves,
  • Varga Kevin – 25 éves,
  • Holender Filip – 26 éves,
  • Hahn János – 26 éves,
  • Nikolics, illetve Szalai Ádám mindketten 33 évesek, Varga Roland 31-ik évében van.

A két sérültünkkel együtt tehát 16 olyan játékosunk van, aki 28 éves, vagy fiatalabb, ami azt jelenti, hogy rájuk biztosan számíthatunk a következő VB-selejtezőn (VB-n?), illetve a következő EB-selejtezőn, és EB-n! És közben nem telik majd hasztalanul az idő, hiszen most több játékos is feljebb léphet a klubfociban, nívósabb bajnokságba kerülhet, így további fejlődésük szinte garantált! Egyáltalán nem mellékes, hogy ők aztán mások előtt is megnyithatnak kapukat, hiszen egyre inkább igaz, hogy a magyar útlevél lassan már nem hátrány, hanem előny lesz a nagyobb klubokhoz történő belépés során!

Ami pedig különösen fontos számunkra, akik leginkább a hazai foci eseményeit követjük; a honi bajnokságban szereplők semmiben nem maradtak el – különösen nem fizikumban! – külhonban edződő társaiktól, így immár végérvényesen el kell fogadni azt a sokszor értetlenkedve fogadott kijelentést a frissen a magyar első osztályba igazolt külföldi játékosoktól, hogy az Nb1 rendkívül fizikális bajnokság! Itt azért meg kell jegyezni, hogy nem minden esetben tudják az edzők ezt a sok mozgást hasznossá tenni úgy, mint Rossi mesternek…

A szakmai munka minősége mindig is vita tárgya, és most különösen nagy jelentősége van, hiszen – ahogy azt említettük – szükséges újabb és újabb fiatalok beépítése a csapatba. Igen ám, de honnan? Nos, ez a siker a korosztályos válogatottak hitét is vissza kell, hogy adja, ezzel nem lehet probléma, ugyanakkor most – miután az anyagi tőke és infrastruktúra adott! – a szellemi tőkebefektetések kora jött el! Helyesebb lenne azt mondanunk, hogy már régen itt lett volna az ideje, de ha már eddig nem történt meg (vagyis gyors felfejlődés helyett csak tipegve…), akkor most kell elkezdeni, de igen gyorsan!

Ma azért még ünnep van, és ezt az ünnepet a Nemzeti Válogatott teremtette nekünk, akik tegnap, egy hasonlóan esős estén, mint Bernben 1954-ben, a legutóbbi Németország elleni tétmeccsünk alkalmával! Ha úgy vesszük, mindkét alkalommal elbuktunk, de van egy óriási különbség; a berni VB-döntő egy aranykor lezárása volt, ez a müncheni döntetlen pedig reményeink szerint egy aranykor nyitánya!

Ami viszont nem változott ’54-hez képest; akkor is, most is hősök játszottak a Magyar Válogatottban!

HAJRÁ!!! MAGYAROK!!!

Ajánlott Cikkek