Dr. Schimanek Emil és az ő hatütemű motorja: se benzin, se gázolaj nem kellett hozzá!
A korai időkben az autóbuszok és a teherautók hajtásához is benzinmotorokat használtak, a dízelmotorokat inkább csak stabil motorként, vagy a hajózásban alkalmazták, miután ezek fordulatszáma meglehetősen alacsony volt, méretük, tömegük pedig meglehetősen nagy. De e mérnökök nem pihentek, a magyar Jendrassik György munkássága pedig elhozta a magas fordulatszámú dízelmotorokat.
Borítóképen: A gázgenerátoros autóbusz próbaúton
Ezzel pedig eljött a kor, ami a dízelek elterjedését hozta, amelyek olyan takarékosak voltak – és a dízelolaj annyival olcsóbb volt -, hogy már nem csak az új modelleket szerelték ilyenekkel, hanem a régi benzinesek motorjait is lecserélték.
Bármilyen meglepő, ebben Magyarország az élen járt, hiszen akkoriban a magyar mérnökök a világ élvonalába tartoztak, na meg voltak olyan gyárak, amelyek csak azt várták, hogy milyen újabb ötlettel állnak elő a mérnökök, hogy aztán legyárthassák a következő terméküket!
A múlt század ’30-as éveiben vagyunk, ami a gazdasági válság után fellendülést hozott, de az évtized végére árnyként vetült a második nagy világégés, ami pedig olyan üzemanyaghiányt hozott, hogy nem volt az a takarékos dízelüzem, ami ne szenvedett volna hiányt…
Ekkor – bár már korábban is voltak kísérletek – jelentősen megnőtt az érdeklődés az alternatív üzemanyagok iránt. Az úgynevezett műbenzin is ennek a szörnyű kornak a terméke, ahogy a kaucsukot nem tartalmazó gumi is, de…
Amiben a magyar mérnök, dr. Schimanek Emil, a Műegyetem kiváló professzora nagyot alkotott, az nem volt más, mint a faszénnel hajtott motor!
1941-et írunk. A háború egyre többet emészt fel, a hadseregek fenntartása, a hadiipar és a hadfelszerelések működtetés elszív minden csepp üzemanyagot a polgári világtól (már ami maradt belőle…), így óriási hír volt, amikor 1941 január-február körül gázgenerátoros autóbuszt próbáltak ki Budapesten.
Schimanek professzor munkatársa, Komondy Zoltán adjunktus nyilatkozott a Pesti Hírlapnak arról, hogy miként is készült el, és jutott a próba fázisába gépezetük, és milyen tapasztalataik vannak. Íme, egy pár gondolat, ami igen figyelemreméltó:
„Legnagyobb jelentősége a felfedezésnek, hogy végre alkalmas a faszénfűtésű gázmotor arra, hogy mozgó gépekre is alkalmazhassuk.”
„Másik óriási előnye a felfedezésnek, hogy a generátor jóval kisebb az eddigi hasonló szerkezetűeknél. Nem fogja tehát idomtalan alakjával elcsúfítani az autókat.”
Először kisebb forgásszámú motort készítettek (220 1/min), amikor ezen sikerült bizonyítani az elv helyességét, magasabb fordulatszámú motorra tértek át, elérve az 1.200 1/perces fordulatszámot, ami már teherautókhoz és buszokhoz megfelelt, de még tovább folytatták akkoriban a kísérleteket, magasabb fordulatszámokat célozva.
A korábbi, 40 lóerőt kifejtő stabilmotorokkal szemben a Shimanek-fél motor jóval kisebb volt, a régi viszont sokkal lassabb, és az új motor lényegesen kevesebbet is fogyasztott!
Igen ám, vetette fel az újságíró, de mi lesz a fűtéssel? Erre ez a válasz jött:
„A fűtőberendezés olyan megoldású, hogy önműködően gondoskodik az elhasznált fűtőanyag pótlásáról.”
„Maga a motor – mondja Komondy adjunktus úr -, ellentétben az eddig használt motorokkal, hatütemű. Két ütemre azért volt szükség, hogy a levegőt, illetőleg a gázt beszívja a generátorba. A motor egyenletes járását a legteljesebb mértékben biztosítottuk.” – írta még az újság, a cikk pedig ezekkel a szavakkal zárul:
„Schimanek Emil találmánya új lehetőségeket nyitott meg a közlekedés terén. Ez a felfedezés nemcsak a magyar mérnöki tehetség diadala, hanem nemzetgazdasági szempontból is igen jelentős és nagy reményekre jogosít fel.”