Dr. Wanderől és Dr. Eggertől az Egyesült Gyógyszer Tápszergyárig, és tovább: az Egis története

Dr. Wander Rt. cég alatt Budapesten (VII., Damjanich utca 58.) új vállalat alakult 400.000 korona alaptőkével maláta- és lecitin-tartalmú gyógytápszerek gyártására – írta a Magyar Kereskedők Lapja 1912 szeptember 12.-i, 38. száma. A bejegyzés átcsúszott a következő évre, így hivatalosan 1913. február 19. napja az Egis hivatalos születésnapja. A cég alapítói Balla Sándor gyógyszerész és a svájci Dr. Albert Wander.

Borítóképen: Egis irodaház

A történet egy másik szála Egger Leóhoz vezet, aki 1897-ben megvásárolta a budapesti VI. kerületi Váci körúton lévő Nádor patikát, majd – miután eladta azt – Dr. Egger Leo és Egger Izidor Gyógyszerészeti és Vegyészeti Cikkek Gyára elnevezéssel a céget, amely később gyárrá bővült Kőbányán. A vállalatra még visszatérünk, most a Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár tevékenységére koncentrálunk.

1918-ban a Vegyészeti Lapok május 1.-i száma hozta le a hírt, miszerint „a közgyűlés az utolsó üzemévről előterjesztett mérleget, amely a tartalékalapok begyarapítása mellett az 500.000 korona részvénytőke után 855.000 kor. tiszta nyereséggel zárult”. Még tart a háború, és ez a körülmény a gyógyszerek és (gyógy)tápszerek előállításával foglalkozó cég számára piacot jelentett. Sajnos ez így van, és meg kell jegyezni, hogy ez nem a vállalat hibája, ellenben sokakon segítettek készítményei!

Ugyanezen cikk beszámol arról is, hogy tőkeemelést hajtanak végre, „egyrészt a vállalat üzembővítésével kapcsolatos építkezés, továbbá az a körülmény tette szükségessé, hogy a társaság most szervezi a tápszeriparnak a balkáni államokban leendő meghonosítását”.

Tudjuk tehát, hogy a cég ebben az időben már elérte azt a méretet – és minden bizonnyal tőkeereje is rendben volt! -, hogy külföldön terjeszkedjen. Arról sajnos nem találtunk semmit, hogy vajon mi latt a balkáni beruházásokkal, de gyanúnk szerint leginkább semmi…

Azt viszont a Molnárok Lapja 1919 október 25.-i számából tudjuk, hogy; „A zabliszt, zabpehely és zabderce, a Richter-féle gyermektápliszt, végül a Wander-féle folyékony malátakivonat és malátaleveskivonat ezentúl a tejcsarnokok, gyógyszertárak, drogériák, gyermekmenhelyek és egyéb közegészségügyi intézmények által az előállító vállalatoktól szabadon beszerezhetők s azok a fogyasztóknak orvosi rendelés (recept) nélkül is kiszolgáltathatók.”

A közélelmezési miniszter fent idézett rendelete azt mutatja, hogy egyrészt 1919 augusztus végén megbukik a Tanácsköztársaság, az országban egy kicsit sem rózsás a helyzet, másrészt viszont azt, hogy a megnevezett termékek olyannyira kiállták az idő próbáját, hogy már nem kell szigorúan gyógyszertári kereteken belül belül forgalmazni azokat.

Hogy ez mennyire így van, az is jól példázza, hogy az Ovomaltine (amit lehet, hogy csak később gyártottak, itt még csak Wander-féle folyékony malátakivonat és malátaleveskivonat néven emlegetik), de ezt a terméket a mai napig fel lehet lelni a boltok polcain!

„Az Ovomaltine immár kb. 150 éve(!) velünk van; már a gyermek Karinthy is ezen nőtt föl, s egész kiváló felnőtté cseperedett, ugye! De komolyra fordítva, az Ovomaltine-nak (a kakaó mellett) a maláta adja meg az ő semmivel össze nem hasonlítható, imádnivalóan különleges ízét és illatát.” – írja a mai termékismertető.

1926. május és augusztus között Budapesten rendezték meg a nemzetközi „Embervédelmi Kiállítást”, amelyen a magyar Wander gyár önálló pavilonnal vett részt, a kiállításon elsősorban a kor népszerű erősítő tápszerét, az Ovomaltine-t reklámozták.

A vállalatnak minden bizonnyal jó megy, hiszen láthatók a növekedés minden kétséget kizáró jelei. Így például 1932 és 1933 között felépült a vállalat kutatólaboratóriuma. 1934-ben a tudományos kutatómunka eredményének köszönhetően megtörtént a tiszta chelidonin alkaloid (a vérehulló fecskefű hatóanyaga) izolálása. De itt nem álltak meg, 1937-ben független eljárást sikerült megvalósítani az első heterociklikus szulfamid-készítmény, a Ronin előállítására, ezután számos egyéb szintetikus eljárás fémjelezte a kutatólaboratórium tevékenységét.

Abba nem mennénk bele, hogy ezek a termékek milyen jelentőséggel bírtak, vagy bírnak a mai napig, mert ezek már tényleg komoly gyógyszerek, igen összetett vegyületek, és mi sem ehhez, sem az orvosláshoz nem értünk. De a tény még tény marad, a vállalat tovább bővült:

1940-ben a szomszédos terület felvásárlásával bővült a Keresztúri úti telephely, melyen új épületek emelkedtek, korszerű berendezésekkel megújult a termelést.

Igen, ez már megint háborús év, és nyilván megnőtt a kereslet a cég termékei iránt… Sajnos, azt kell mondjuk. Ellenben megint sok emberen segítettek ezek a termékek, elég, ha csak a Roninra gondolunk, amit a tüdőgyulladás kezelésére szolgáló készítmény! Sajnos, komoly szükség volt erre (is) ezekben az években…

Ezzel együtt nem alakultak jó a dolgok. Balla Sándor 1942-ben lemondott gyárának vezérigazgatói posztjáról. 1945 decemberében feleségével üzleti megbeszélésre Svájcba utazott, ahonnan nem tért haza. A gyárát fia, dr. Balla Imre irányította az államosításig, majd testvérével, Balla Györggyel együtt ő is elhagyta Magyarországot. 1948-ban Argentínában telepedtek le és folytatták gyógyszeripari tevékenységüket.

Igen, a háború után jött az államosítás, utána pedig – ahogy az akkoriban szokás volt – összevonásokra került sor. A Népgazdasági Tanács 1950 február 8-i határozata alapján létrehozták az Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár Nemzeti Vállalatot, amelynek magja a Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár volt, hozzácsatolták 1950-ben az Egger Leó és Egger Izidor Gyógyszervegyészeti Gyárat, a Palik és Társa Gyógyszer és Vegyészeti gyárat, az Octan Gyógyszervegyészeti Gyárat és a Krompecher Tápszer és Gyógyszeripari Kft-t, majd végül 1952-ben a Medichemia Közkereseti Társaságot.

Tény, hogy szörnyű események vezettek el eddig a pontig, de mégis azt kell mondanunk, hogy egy már akkor is látható, de még nem kiteljesedő folyamat okán volt értelme az összevonásoknak. A világban ekkor indult meg ugyanis a nagy gyógyszeripari vállalatok fúziója – ami a mai napig tart! -, annak okán – mint azt a hozzáértők állítják -, mert az új gyógyszerek fejlesztési költsége olyan magas, hogy azt ma már csak a globális méretű piaci szereplők képesek fedezni.

Így van, vagy sem, a tény ettől még tény marad, és annak idején – kizárólag elméleti gazdasági szempontból – volt értelme annak, hogy Magyarországon is növeljék az üzemméreteket. Persze ettől még nem nőtt ki a földből a tőke…

A későbbiekben az állami vállalat Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár néven működött. Rövidítése az EGYT volt.

Az 1950-es években központi idegrendszeri készítményeivel kizárólagos ellátója volt a magyar piacnak. 1955 és 1966 között 104 új generikus és licencterméket vittek piacra. 1967-ben megjelent az első, saját kutatásból származó originális termék, amelyet Halidor (bencyclan) néven törzskönyveztek, és 10 évvel a bevezetése után már 50 országba exportált a vállalat!

1970-ben új gyárat avattak Körmenden, 1990-ben pedig megnyitották a nyugat-európai színvonalú termelő-kutató bázist Budapest XVI. kerületében a Bökényföldi úton.

A vállalat nevét 1985-ben EGIS-re változtatták. A privatizáció során 1991-ben alakult részvénytársasággá. Részvényeit 1994-ben vezették be a Budapesti Értéktőzsdére. 1995-ben a francia Servier gyógyszergyár lett a társaság többségi tulajdonosa és stratégiai partnere.

A Servier-csoport 2013 szeptemberében önkéntes nyilvános vételi ajánlatot tett az Egis valamennyi, általa még nem tulajdonolt részvényének megvásárlására. Az ajánlat és az azt követő kiszorítási eljárás lezárultával a Servier-csoport 2013. december folyamán az Egis részvényeinek 100%-os tulajdonosává vált, és ezzel egyúttal megszűnt az Egis törzsrészvényeinek jegyzése is a Budapesti Értéktőzsdén.

Ezen a ponton kell visszatérnünk a cégmérethez. A Sevier egy francia gyógyszeripari vállalat, melyet egy non-profit alapítvány irányít, és amely világszerte 22 000 alkalmazottat foglalkoztat. Sajnos az Egis méretű piaci szereplők – különösen Kelet-Európában – nem maradtak önállóan talpon a piaci versenyben, de azt meg kell jegyezni, hogy a tulajdonos vállalat hozott Magyarországra fejlesztéseket, és az Egis termékek gyártása és fejlesztése is folyamatos.