Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem Történelem Videók Világ

Drága? Olcsó? A Méray kínálata 1929-ből

Azt igen nehéz megítélni ennyi idő távlatából, hogy mi számított drágának vagy éppen olcsónak majd’ 100 évvel ezelőtt, de látni kell, hogy a gazdasági világválság hozta el azt a helyzetet, amikor a WM megjelent segédmotoros kerékpárjaival (ma ezeket kismotoroknak neveznénk), előtte azonban ez a kategória nem igazán létezett.

Borítóképen: Az országúti csendőrség oldalkocsis Méray gépen – 1929

A fentieket azért fontos megjegyezni, mert csakis akkor lehet legalább közelítően és részben a címben feltett kérdést, ha a mai árakkal is összevetjük. Természetesen nem lehet pontos összehasonlítást elvégezni, mert a közben eltelt majd’ 100 év olyan hatalmas technológiai fejlődést hozott, hogy az összehasonlítás sántít, de talán a kategória szintjén, a megcélzott funkciót tekintve mégis kísérletet teszünk erre.

Nézzük tehát, hogy mit kínált a Méray 1929-ben, milyen árat tudott tartani az akkori konkurenciával, valamint a mai kínálattal összevetve! Csak egyetlen típust fogunk összevetni azzal a megjegyzéssel, hogy a többi kategóriában is pontosan ugyanazon piaci helyzetet tapasztaltuk.

Méray 350 SV

AMéray 350 SV nevű gépet (346 cm³) a gyártó 1.550 pengőért kínálta. Kategóriájában az Indian Prince típusával volt összevethető (348 cm³), ami 2.000 pengőbe került.

Indian Prince

Ezt az összevetést tehát a Méray 350 SV nyeri, de ott volt a DKW E 300, ami ugyan csak 292 cm³-es volt, de kétütemű, ezért végsebességben felvette a versenyt a Méray gépével, miközben ára alacsonyabb, mintegy 1.450 pengő volt.

DKW E 300

Az Indian Prince végsebessége kereken 100 km/h volt, a Méray 350 SV és a DKW E 300 90 km/h legnagyobb sebességet tudott. Az Indian volt tehát a leggyorsabb, ugyanakkor azt is kiemelték – és az a képeken látszik is! -, hogy ezt a motorkerékpárt teljes elektromos berendezéssel szerelték, míg a másik két gépen bizony nincs felszerelve világítás… Ez akkoriban egyébként elfogadott értékesítési gyakorlatnak számított.

Ezen túlmenően mindegyik gép háromsebességes váltót kapott, és azt is látni kell, hogy ezeket akkoriban, mint egyszemélyes túragépet kínálták, oldalkocsi felszerelését pedig nem javasolták.  

A Méray 1929-es kínálatából: Méray 350 OHV – 100 km/h erős váz, a magyar utakra méretezve (1.800 P)

De mit jelentettek az említett árak? Nos, nem voltak olcsók… Elősre ezt tudjuk mondani, de azért érdemes a témát kissé alaposabban is körbejárni! Az pusztán az elsődlegesen közölt adatokból is kitűnik, hogy egymáshoz mérten igencsak jól voltak árazva a különböző gyárak típusai, ami azt mutatja, hogy valós piaci verseny volt.

A legolcsóbb, a DKW E 300 mai áron 1.670.000 forint lenne, a Méray 1.790.000 forintba, míg az Indian 2.300.000 forintba kerülne.

A Méray 1929-es kínálatából: Méray 500 SV – 110 km/h, erős túramodell, oldalkocsi használatra is (2.200 P)

Mit jelentett ez akkor? Mennyire voltak drágák ezek a masinák? Nos, az akkori átlagkereseteket figyelembe véve a DKW-ra 11,5 hónapig kellett volna félretenni az összes keresetét annak, aki pont az átlagkeresetnek megfelelő összegű fizetéssel bírt. Ugyanez a Méray esetében egy 12 hónap és pár napra való bért kellett volna félretenni, míg az Indiannál ez majdnem 16 hónapra adódik.

Sok ez vagy kevés? Nos, ezt így önmagában nem tudjuk megválaszolni, de tudunk egy összevetést tenni a mai viszonyokkal. Igen, ma már tökéletesen más a technika, és mások az elvárások is, de mi a 300 és 400 cm³ közötti kategóriát tekintettük át, és azt találtuk, hogy a túragépek árai 1.900.000 és 3.100.000 forint között szóródnak. A mai átlagkereseteket figyelembe véve kiszámoltuk azt is, hogy hány hónapra jön ki a takarékoskodás ideje, ha egy ilyen kategóriájú gépre vágyna az ember.

A Méray 1929-es kínálatából: Méray 500 OHV – 120 km/h, gyors sportmodell, oldalkocsi használatra is (2.300 P)

A kapott értékek 4,5 hónaptól 7,4 hónapig terjedtek. Ez sok, vagy kevés? Erre is nehéz lenne válaszolni, de az szembeötlő, hogy kevesebb, mint a fele takarékoskodási idő kell manapság egy azonos kategóriájú (jóval magasabb technikai színvonalú!) gép megvásárlásához.

Még pár szó a technikáról és a technológiáról. A maguk korában a példaként felhozott motorok ugyanolyan csúcsot jelentettek, mint a mai motorkerékpárok, így véleményünk szerint az összevetés megáll, annak pedig nem csak a keresetek változásában kell keresni az okát, hogy ma ebben az összevetésben olcsóbbnak tűnnek a gépek, hanem az is, hogy ma már olyan darabszámokat produkál az az egyre kevesebb gyártó, aki a piacon van, hogy az már önmagában is befolyásoló tényező.

A Méray 1929-es kínálatából: Méray 1000 SV – 100 km/h erős túragép, kifejezetten oldalkocsi használatra (2.600 P)

Előbbi a gyártástechnológia fejlődésének is betudható tényező, ami bizony mégis torzít. Azt is látni kell, hogy ma már a motorkerékpárok gyártására is jellemző a beszállítói polcokról történő szemezgetéssel összeállított gépek kínálata (az autóknál ez még élesebben kirajzolódik), de ezzel együtt is összevethetőnek találjuk legalább a Méray motorkerékpárokkal a mai darabokat, hiszen a Méray ennél a modellnél JAP erőforrást, Terry nyerget, Burmann sebváltót, Amal karburátort és Bosch mágnest épített be.

Ha úgy tetszik, ebből a szempontból a Méray gyártási megoldása szinte teljesen azonos volt a maival!

Összességében azonban azt mondhatjuk, hogy bizony drágák voltak ezek a motorok, és a Méray ezért sem tudott kitörni a helyi gyártó kategóriájából. A nemzetközi megjelenéshez ugyanis olyan sok nagyságrenddel több gépet kellett volna gyártani, amihez olyan komoly gyártósorok kellettek volna, mire a Méraynak nem volt tőkéje, és azt se feledjük el, hogy éppen a Méray által alkalmazott beszállítói egységekre épülő gyártás is nagy akadály lett volna, hiszen az erőforrások terén olyan piaci szereplőkre volt utalva, amelyek maguk is gyártottak komplett motorkerékpárokat, így versenytársai is voltak a magyar gyártónak.

A Méray 1929-es kínálatából: Méray szállítójármű – 40 km/h, hromkerekű 500-es motor, 400 kg hasznos teher (3.300 P)

Afelől pedig nincs kétségünk, hogy minden további nélkül leállították volna szállításaikat a Méray irányába, ha veszélyeztette volna pozícióikat…

A nagy megfejtés tehát az, hogy a Méray motorkerékpárjai minden kiválósága ellenére már működése alatt bukásra volt ítélve, és véleményünk szerint ezt tulajdonosai is látták, de a motorkerékpárok, a mobilitás elkötelezett híveiként mégis kitartottak, amíg csak lehetett. Ezért külön köszönet és hála nekik, és szerencsére maradtak fenn olyan példányok, amelyeket ma is megcsodálhatunk, így nem csak fényképekről, hanem létező mivoltukban is meggyőződhetünk arról, hogy bizony ezek a gépek a világ élvonalába tartoztak a maguk korában!

Ennyi a történetünk a Méray motorkerékpárok kínálatáról, és arról, hogy drágák voltak, vagy sem.

A Magyar Hét keretében tartott felvonulás, melyen magyar gyártműnyú közúti járművek vettek részt, soraikban a Méray motorkerékpárjaival:

Számításainkhoz az adatokat a KSH, valamint az artortenet.hu adatbázisaiból vettük.

Ajánlott Cikkek