Az első magyar MotoGP futamgyőztes: Drapál János
„Mivel Magyarországon nem árusítottak és ezután sem árusítanak Yamaha motorkerékpárokat, a japán gyár — érthetően — nem ad speciál versenygépet Drapál Jánosnak, azért, mert abból sorozatos győzelem esetén sem húz annyi hasznot, mintha finn vagy angol nemzetiségű versenyző ülne a gyári motoron” – írta az Autó-Motor 1974. február 6.-i száma.
Borítóképen: Rajt a monzai világbajnoki futamon – a 23-as rajtszámú gépen Drapál János
Bizony a magyar motoros zseni akkor már olyan sikereket ért el, hogy állami segítséggel vásároltak számára Yamaha motorokat, de – mint az a fenti idézetből kitűnik – akkor úgy gondolták, hogy mégis hátrányban van a gyári nagymenőkkel szemben.
Ez valószínűleg így is volt, hiszen Drapál nem lehetett gyári menő, ugyanis ezt semmiképpen nem engedték volna neki, másrészt a Yamaha érdekében sem állt, miután a szocialista táborban nem adtak el motorokat.
A magyar kiválóság Budapesten született 1948-ban, nagyapja kerékpár versenyző volt, de ő – miután egy akkor menőnek számító Csepel motorkerékpárral mehetett pár métert – azonnal elköteleződött a motorsport mellett! Számára nem volt kérdés, mivel foglalkozik majd sajnos aztán nem túl hosszú élete során… Ekkor mindössze kilenc éves volt!
1966-tól 1981-ig a Budapest Honvéd, majd a Honvéd Petőfi SE versenyzője volt. Kezdetben túramotorozással foglalkozott, de talán egy éve sem volt igazolt versenyző, amikor gyorsasági motorra váltott. Ez akkoriban nem volt éppen a legegyszerűbb, hiszen a kettéosztott világban a keleti és a nyugati versenyek már akkoriban is erős különbséget mutattak.
Ennek ellenére a magyar versenyzők közül először nyert vb-futamokat.
1971-ben a csehszlovák (250 kcm), 1972-ben a jugoszláv, 1972-ben és 1973-ban az osztrák nagydíjon (350 kcm). MZ-vel és YAMAHA 250–350-nel indult. A szocialista országok ún. Béke Barátság Kupájának (BBK) 6-szoros győztese. 1971-től 1984-ig 9-szeres magyar bajnok.
Eredeti foglalkozását tekintve gépjárműtechnikus volt, ami aztán jól is jött, mert sokáig egy elég lepukkant Barkas-szal járta a versenyeket, és amellett, hogy ő vezetett el a verseny helyszínéig, még szerelgetnie is kellett időnként a kétütemű szörnyet. Ahogy motorját is ő szerelgette.
1975-ben aztán leállíthatta a Barkast, ugyanis az Ikarus gyár meglepte egy busszal, amely műhelyként és lakóbuszként is tökéletesen megfelelt.
1984-et írtunk, amikor kevés hiányzott, hogy baleset áldozata legyen. Egy gyorsasági autóversenyre ment ki nézőként. Az Ikarustól kapott busszal leparkolt, onnan nézte a versenyt, amelyet Lepence és Pilisszentlászló között tartottak.
Később a rendezők szóltak neki, nem jó helyen áll, ezért felmászott a busz tetejére. Percek múlva oda vágódott ki egy versenyautó nagy sebességgel, ahol korábban állt. Drapál a busz tetejéről látta a borzalmas jelenetet. Négyen meghaltak, kilencen pedig megsérültek a tragikus balesetben. Ő megúszta.
Aztán következett az 1985-ös szezon. Harminchét éves volt ekkor. Tizenhét magyar bajnoki címmel és káprázatos nemzetközi sikerekkel a háta mögött kijelentette, ez lesz az utolsó szezonja versenyzőként.
Aztán következett a pöstyéni verseny Csehszlovákiában. Ott következett be a tragédia augusztus 11-én. A helyi reptér betonján rendezték a gyorsasági versenyt. Olyan forróság volt, hogy a reptéri közlekedés segítő felfestések is megolvadtak. Egy ilyen csíkon csúszott meg a motorja nagy sebesség mellett.
A gumikerekekből épített falnak csapódott a motorjával és nem élte túl a drámai ütközést.
Jóval korábbról az első Grand Prix-t 1906-ban megnyerő Szisz Ferencről itt emlékeztünk meg:
