Drón több mint 100 évvel ezelőtt! És a downsizing sem mai találmány…
A madártávlatból készített fényképek korábban léggömbök, sárkányok és rakéták segítségével készültek. Új módszerrel jelent meg dr. Neubronner, aki postagalambokat használt fel e célra. A galamb mellkasára egy könnyű fényképező kamerát rögzített, amely előre beállított időben automatikusan kinyitotta a zárat, így elkészült a felvétel.
Borítóképen: Postagalamb-felvétel kétszeres lineáris nagyításban (forrás: Uránia, 1908)
Az, hogy a kamera használható képet készített-e, attól függött, milyen helyzetben volt a madár a felvétel pillanatában. Hogy biztosítsa a sikeres fényképezést, Neubronner egy dupla kamerát alkalmazott, amely két objektívvel volt felszerelve. Az egyik a repülés irányába nézett, míg a másik az ellenkező oldalra tekintett.
A hatékonyság további növelése érdekében olyan kamerát fejlesztett ki, amely több egymást követő felvételt tudott készíteni egyetlen repülés alatt, előre meghatározott időközönként.
Az újítás legnagyobb kihívása a fényképező kamera súlya volt. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a postagalambok 100–150 km távolságon akár 75 grammos terhet is képesek voltak elbírni. Ez korlátozta a berendezés maximális súlyát. Azonban olyan kamera megtervezése, amely madártávlati képek készítésére alkalmas, ugyanakkor nem haladja meg a 75 grammot, komoly technikai kihívást jelentett. Végül sikerült megoldani ezt a problémát, és létrehoztak egy teljesen működőképes rendszert.
Egy Neubronner-féle kamerával felszerelt postagalamb kiváló segédeszköz lehetett stratégiai célokra, földrajzi kutatásokhoz, nagy ipari létesítmények felvételeinek készítéséhez, és egyéb felderítési feladatokra.
A legfontosabb felhasználási terület természetesen a katonai alkalmazás volt.
Az elképzelés életképességét bizonyította az a tény, hogy a porosz hadügyminisztérium felkarolta Neubronner ötletét, és támogatta kísérleteit. A postagalambok több olyan tulajdonsággal rendelkeztek, amelyek különösen alkalmassá tették őket katonai célú fényképezésre:
- Repülési magasságuk jellemzően 50–100 méter volt, így nehezen lehetett őket eltalálni söréttel vagy golyóval.
- Ha a galambot ismeretlen helyről bocsátották fel, kezdetben köröket írt le, amelyek egyre nagyobb sugárban terjedtek ki. Ez megkönnyítette az erődök, hadi kikötők és nehezen hozzáférhető objektumok észrevétlen fényképezését.
- Ha a galamb már ismerte a felbocsátás helyét, vagy tájékozódott, akkor egyenes vonalban repült a galambdúc felé, percenként körülbelül egy kilométert megtéve.
Neubronner hadászati célokra tervezett hordozható galambházakat is konstruált. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a galambok akár 35 km távolságból is észlelték ezeket, és visszatértek hozzájuk.
Az objektív zárfelpattanási idejét a felbocsátás előtt pontosan be lehetett állítani, és ez a fent említett technikai megoldásokkal kombinálva majdnem teljes garanciát biztosított arra, hogy a kívánt felvételt elkészítsék.
