Épített örökség Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Dunaföldvár: a Beszédes József híd története

Annak idején a fővárostól délre eső új hídra több település is pályázott. Miért éppen Dunaföldvár kapta meg? Az 1920 utáni Magyarországnak csaknem pontosan az ország mértani középpontjába került Dunaföldvár. Amint a Dunaföldvár története az őskortól napjainkig című monográfia egyik szerzője, Götzinger Károly kifejti, szerepet játszottak a döntésben a település természeti adottságai és a katonai-stratégiai szempontok is.

Borítóképen: A híd

Az első világégés után Budapesttől délre az első közúti átkelést biztosító dunaföldvári Duna-híd (ma Beszédes József híd) tervezését Kossalka János tervpályázaton nyerte el. Az 1930. november 23-án felavatott négynyílású híd, folytatólagos többtámaszú, alsópályás, rácsos szegecselt, másodrendű rácsozással ellátott gerendahíd volt.

Az eredeti híd tervezője tehát Kossalka János műegyetemi tanár, építésvezetője a helyszínen Kováts Alajos kir. mérnök volt.

A Dunaföldvári híd VII. és VIII. számú hídfőinek alapozása.

A solti szigettel kapcsolatot teremtő 518 méteres híd – mindkét oldalról tizenhét méteres felvezető sávval – eredetileg csak a közúti közlekedés számára épült. Költsége hatmillió kétszázezer pengő volt. A hídavatás 1930. november 23-án országos esemény lett, hiszen vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzót kérték fel a ceremóniára.

A hídavatás

Kossalka János (Vajdahunyad, 1872. március 19. – Hatvan, 1944. szeptember 20.)

Hídépítő mérnök, egyetemi tanár, számos nagy folyami híd tervezője. Tanulmányait 1893-ban végezte el a budapesti József Nádor Műszaki egyetemen, majd Kherndl Antal mellett tanársegédként dolgozott. Miniszteri megbízásból, állami ösztöndíjjal 1896-ban kétéves külföldi tanulmányútra indult. 1898-tól a Magyar Királyi Államvasutak szolgálatába állt, később a Kereskedelmi Minisztérium főmérnöke lett, ilyen beosztásában Németországban, Franciaországban és Angliában tett újabb tanulmányutakat.

Kossalka 1903-ban a szegedi vasúti Tisza-hídon végzett részletes statikai vizsgálatából írt tudományos értekezésével kapta meg, Zielinski Szilárd után Magyarországon a második műszaki doktori címet. 1906-tól a műegyetem magántanára és mint meghívott előadó, a hídépítéstan előadója, illetve gyakorlati oktatója lett.

A dunaföldvárin kívül Kossalka tervei szerint épült át a fél évszázadon át faszerkezetű hídként üzemelő makói vasúti Maros-híd, a karbonacélból készült rácsos, Gerber-csuklós hidat 1925. június 6-án adták át a forgalomnak. A Boráros térnél létesítendő Duna-híd (ma Petőfi híd) pályázatán első díjat nyert 1930-ban, azonban a feltételek módosítása miatt a híd kivitelezése mégsem az ő tervei alapján készült el.

Kossalka Wälder Gyula építésszel közösen nyerte el az óbudai Árpád híd tervezésére kiírt pályázatot. A 928,0 m hosszú felsőpályás, tömör gerinclemezes, többtámaszú gerendatartós híd építését 1939-ben kezdték meg, azonban a második világháború megakasztotta az építkezést. Az acélanyagokkal való takarékosság jegyében, csak a két középső főtartóhoz kapcsolódó szerkezetek megépítésével a hidat 1950. november 7-én adták át a forgalomnak.

Az acélrácsos hídra 1940-ben a Dunaföldvár–Solt vasútvonal megépítésekor síneket helyeztek, így megindulhatott a vonatközlekedés is.

A stratégiai fontosságú építmény a történelmi események miatt mindössze tizennégy évet élt…

1944 novemberében a hídfőt közel ezernyolcszáz katona védte, de a hidat november 14.-én a német csapatok felrobbantották.

A híd roncsain 1945. januárjában mintegy kétezer környékbeli lakos közmunkájával a szovjet Vörös Hadsereg ideiglenes átjárót épített. Ez azonban csak huszonhárom napig segítette a katonai átkelést. A februári jeges ár elsodorta…

Az újjáépített, már vasúti forgalomra is alkalmas átkelőt 1951-ben, Sztálin születésnapján adták át.

Így megindulhatott a vasúti közlekedés az ország nyugati és keleti része között. A személyszállítás pár évtized után, 1979-ben állt le. A nyolcvanas években a hidat átfestették, síncserét is kellett végezni, a teherforgalom miatt.

Sokáig a paksi atomerőmű használt fűtőelemeinek szállítására használták.

Végül 2000-2001-ben tizenhat hónap alatt teljesen felújították. A vasúti pályát felszedték, az úttest aszfaltburkolatot kapott, gyalogjárót és kerékpárutat is kialakítottak.

Ajánlott Cikkek