Magyarság Nagyjaink Tájak/korok Történelem Világ

Dunai Egyesült Államok? 1. rész: Kossuth konföderációja

Igen, pontosan! Volt ilyen elképzelés, de előre tisztáznunk kell, hogy a címben említett, soha meg nem valósult állam nem a Kossuth-féle Dunai államkonföderáció, de annak kissé átalakított folytatásának tekinthető. Leginkább Jászi Oszkár nevéhez köthető, aki a „A Monarchia jövője – A dualizmus bukása és a Dunai Egyesült Államok” című könyvében, illetve annak második, 1918-as kiadásában (immár Magyarország jövője és a és a Dunai Egyesült Államok címmel!) jelenik meg a kifejezés.

Borítóképen: A Dunai Konföderáció még mindig napirenden lévő terve 1932-ből

Az úgynevezett Duna-menti Köztársaság kifejezést valójában nem használták, de biztosan így jött ki a rím, vagy így volt elfogadható az Erdős-féléknek a szöveg, így került be a kifejezés az „István a király” című rockoperába.

De ez igazán apróság, sokkal fontosabb, hogy a téma előkerült, mert bizony könnyen lehet, hogy a rockopera nélkül sokan nem is hallottak volna róla, hogy létezett egyfajta konföderatív ország megteremtésének ideája ’48-ban. Persze talán történelem órán elhangzott a Kossuth nevéhez köthető Dunai államkonföderáció, de azt már talán kevesebben tudják, hogy az elképzelés még az első világháború után is élt.

Kossuth Lajos fiával, Ferenccel Torinóban

Abban nem fogunk elmerülni, hogy a feketeöves marxista Pártfőiskola, vagy a Politikai Főiskola tanította, vagy inkább nem is említették, de az nyilvánvaló, hogy a „pórnép” nem hallhatott Jászi Oszkár elméletéről.

Miért éppen ezeket az intézményeket említem? Nos, azért, mert Jászi Oszkár társadalomtudós volt, ugyanakkor vállalt politikai szerepet is: 1914 és 1919 között a Polgári Radikális párt elnöke volt, 1918 októberében, az őszirózsás forradalom előtt részt vett a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában, majd a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett.

Jászi Oszkár, Lesznai Anna (állnak), Jászi Aliz és Szabó Ervin

Itt viszont jön némi kanyar a történetben. Az igaz ugyan, hogy  a Károlyi-kormány alatt 1918 november 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, de ez akkor még nem „szocialista köztársaságot” jelentett, hanem csupán a „nép” előtaggal kívánták nyomatékosítani az új berendezkedés és az addigi „úri” Magyarország közti különbséget. Kétségtelen a balratolódás, de…

Jászi a Károlyi-kormány bukása után hatalomra került Tanácsköztársaságot „új középkornak” nevezte, s bizonyos volt abban, hogy a bolsevik diktatúrát fehérterror követi majd. 1919. április 30-án elhagyta az országot, és Bécsben telepedett le.

A Károlyi kormány

1925-től 1942-es nyugdíjazásáig az Egyesült Államokban volt az Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszora. Évente látogatott Európába, de Magyarországra nem is próbált beutazási engedélyt kérni. A második világháború után egy ideig abban bízott, hogy a szovjet katonai jelenlét dacára lehetővé válik Magyarország demokratizálódása és a dunai népek összefogása, de amikor 1947-ben Budapestre látogatott, be kellett látnia e remény hiábavalóságát.

Jászi az emigráció alatt igyekezett Károlyi szerepét tisztázni a forradalom és kormánya időszakát illetően, de a bolsevizmussal élesen szembefordult, de 1948-ban Károlyi magyar kommunisták mellett vállalt szerepe miatt Jászi felfüggesztette barátságát, később mégis leveleztek, sőt 195-57-ban éppen Károlyi életrajzát kezdte el írni.

Nos, ezért nem tudjuk, a tiltott-tűrt-támogatott háromszög melyik sarkába helyezték Jászait, mi magunk pedig nem ítélünk, de igyekszünk bemutatni az elképzelést.

Azért tartottuk fontosnak, hogy a fentieket tisztázzuk, mert az igaz, hogy Jászi éppen Károlyi életrajzát készült megírni, de úgy tűnik, hogy már az is kérdéses, hogy ki volt Jászai… Mai megítélése minden bizonnyal attól függ, hogy ki melyik oldalról látja a világot, de – miután személye kisebb figyelmet kapott, mint sok más kortársa – az is könnyen lehet, hogy a többségnek úgy különösebb véleménye sincs róla.

Miután tisztáztuk, hogy az elképzelés ismertetése a cél, a megítélést pedig az olvasóra bízzuk, jöjjön tehát a Dunai Egyesült Államok „terve”!

Előbb arról pár szó, hogy Kossuth hogyan gondolkodott. A sarokpontok a következők (Kossuth leveléből, melyet Károlyi grófnőnek írt 1862-ben):

Oszmán Birodalom és pánszlávizmus

A török birodalom bomlásnak indult. A keresztény népek az akkor még a birodalomhoz tartozó területeken fel fognak szabadulni, de önmagukban nem lesznek elég erősek, így támaszt fognak keresni. Ha ezt Magyarország egy konföderáció keretében nem adja meg, akkor Oroszországra fognak támaszkodni.

Az Oszmán Birodalom kiterjedése 1912-ben (vonalazott terület)

Keleti krízis

A keleti krízis (orosz-török háborúk, a török birodalom gyengülése) Magyarországra nézve is veszélyt jelent, mert a nagyhatalmak ellenséges magatartást vehetnek fel abban az esetben, ha befolyásuk nő a keleti térségben (a Balkánon és a Fekete-tenger mellékén). Egy konföderáció esetén viszont a felszabaduló népek számára éppen Magyarország lesz a támasz, és ez védelmet jelent a nagyhatalmak ellen.

Jövő

„E konföderáció nélkül Magyarország, mint másod-harmadrendű hatalom, e konföderációval a felhozott okoknál fogva egyszerre európai nagyhatalommá emelkedik.”

Ha nincs konföderáció…

… Magyarország kénytelen lesz valamelyik nagyhatalomhoz csatlakozni, annak érdekkörébe kerülve pedig nem lesz független, sőt, Velence sorsára juthat (a Velencei Köztársaságot 1797-ben Napóleon megszállta Velencét és lemondásra kényszerítette a dózsét, ezzel az állam örökre elbukott).

Itália 1499-ben

Fontos tudni, hogy Kossuth nem volt egyedül elképzelésével, legalábbis ami a helyzet felismerésére vonatkozott!

Eduard von Hartmann német filozófus azt írta le, hogy ha Ausztria (értsd: Habsburg Birodalom, németként von Hartmannak Magyarország ennek csak egy része volt) idegenkedik attól, hogy a szláv népek vérontás nélkül (!) veszekednek, és megegyeznek, akkor a pánszlávizmus okán „az orosz hegemónia karjaiba vetik magukat”.

1881-ben Émile Louis Victor de Laveleye, belga közgazdasági író talán még tovább is ment, amikor azt írta, hogy ha Ausztria (dettó, mint a német filozófus…) minden hátsó szándék nélkül hajlandó megvédeni a török birodalom romjain felemelkedő autonóm államokat, akkor valamilyen formán övé lesz az egész kelet (értsd: Oroszországtól nyugatra, Németországtól keletre). „Ez azután az Amerikai Unióhoz hasonlóan bővülhet anélkül, hogy csökkentené a kis államok autonómiáját.”

Émile Louis Victor de Laveleye

1898-ban Bertrand Auerbach francia felfedező, antropológus és geográfus így írt: az a rendszer, amit Ausztria épít, fájdalommal és görcsösen szül meg, nem csak túlél, hanem megújul! Auerbach a konföderációra gondolt, amit ő a Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül megvalósíthatónak vélt.

1904-ben Louis Eisenmann, azt írta, hogy a kiegyezés okán került nehéz helyzetbe az Osztrák-Magyar Monarchia, amivel nem is az volt a fő probléma, hogy létrejött, hanem az, hogy 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy felismerjék belső ellentmondásait, ami dualista berendezkedésével valójában az abszolutizmust vitte tovább.

Európa térkép

Jóval korábban, még 1870-ben Rosztiszlav Andrejevics Fadejev, orosz tábornok és katonai író, a „Keleti kérdés” című könyvében azt írta, hogy a keleti kérdést nem a Balkánon kell megoldani, ahogy a lengyel kérdést sem Varsóban, de a Fekete-tenger és a Boszporusz kérdését sem helyben kell megoldani, mert a három téma egyetlen pontban fut össze. A keleti kérdés véleménye szerint szláv kérdés, de Bécsben kell megoldani.

Robert Seton-Watson, brit politikai aktivista és történész (aki aktív szerepet vállalt Ausztria-Magyarország felbomlásában és Csehszlovákia és Jugoszlávia megalakulásának támogatásában) így ír: a szerb-horvát egységet meg kell teremteni, és létre is jön majd, Ausztria ezzel kapcsolatban csak annyit tud tenni, hogy egy nemzedéknyi időszakra késleltesse ezt, vagy azt is választhatja, hogy a dél-szláv törekvéseket támogatja, és így növeli befolyását a térségben. A döntés a Monarchia kezében van.

Robert Seton-Watson

Ezek a gondolatok mind egyirányba mutatnak, de azt is érdemes tudni, hogy voltak más vélemények is, azonban az, hogy tőlünk nyugatra és keletre hasonlóan gondolkodtak a helyzetmegítélést tekintve, mint Kossuth, több, mint elgondolkodtató.

Azért idéztük ezeket a gondolatokat, mert ezekre építve született meg Jászi elképzelés, amit a már említett, általa írt könyvekben adott közre. Elképzeléséről a következő részben lesz szó:

Ajánlott Cikkek