“Eb ura fakó” – I. József trónfosztása

1707. június 13-án I. József német-római császárt, magyar királyt az ónodi országgyűlés trónfosztottnak nyilvánította.

Borítóképen: Orlay Petrich Soma: Az ónodi országgyűlés

I. József magyar király és német-római császár, I. Lipót király és Pfalz-Neuburgi Eleonóra legidősebb fia 1678. július 26 – án született Bécsben, és 1711. április 17-én hunyt el.

Neveltetése

A tehetségét korán eláruló gyermeket a jezsuiták befolyásától mentes Salm herceg és Rummel világi pap nevelték fel. Még apja életében, 1687. december 9-én, a kilenc éves Józsefet Széchenyi György esztergomi érsek magyar királlyá koronázta. 1690-ben lett római király. 1699-ben feleségül vette a jezsuiták befolyása alatt levő Braunschweigi Vilma Amália hercegnőt, akitől két leánygyermeke született. A Pragmatica Sanctio az ő trónöröklési jogaikat is biztosította.

József nem volt híve a Lipót tanácsosai által képviselt politikának. A spanyol örökösödési háború kitörése után nagy lelkesedéssel csatlakozott a háborút kedvelő franciaellenes párthoz, melynek legkiválóbb embere Szavójai Jenő herceg volt. 1702-ben már maga is mint hadvezér vett részt Landau ostrománál. I. Lipót király halála (1705. május 5-én) után József került a trónra.

Tervei

Az ifjú fejedelem sok nagy tervet forgatott agyában. Mind a katonai, mind a polgári közigazgatás hibáin változtatni akart, újabb, életképesebb rendszerre törekedve. Szabályozni szándékozott a német birodalom ügyeit is. 1706-ban megfosztotta méltóságuktól a hűtlenségbe esett s a birodalom ellenségeivel szövetkezett bajor és kölni választó-fejedelmeket. De az uratlanná vált Bajorországnak Ausztriához való csatolása, magának az országnak és a többi államnak ellenállása miatt, csak félsikerre vezetett. Nem sokkal nagyobb eredményeket hozott az a törekvése, hogy a német birodalmi gyűlés szervezetén javítson és rendet hozzon a birodalmi törvényszék zűrzavaros tevékenységébe.

Szerencsésebb volt a római szentszékkel szemben. A franciabarát IX. Kelemen pápával kitört viszályban (1706-1709) végre is erélyesen tudta érvényesíteni császári jogait. József új erővel folytatta az I. Lipót kezdette spanyol örökösödési háborút is. A nagy befolyással rendelkező Szavójai Jenő és Marlborough herceg fényes győzelmet arattak a franciákon Olaszországban és Németalföldön; XIV. Lajos francia király lemondott Felső-Olaszországról (1707); a pápa kénytelen volt József testvérét, III. Károlyt, mint Nápoly királyát elismerni, ugyancsak ez szerezte meg Belgiumot is; a végre is meghódított Bajorországot pedig feldarabolták.

A háború zavartalan folytatását kockáztatta, hogy a diadalmasan előtörő svéd király, XII. Károly, Lengyelországból Szászországba vonulva, beavatkozott hitsorsosainak, az üldözött sziléziai protestánsoknak védelmében. Marlboroughnak sikerült XII. Károllyal megegyeznie az altranstädti szerződésben (1706), miután a svéd király visszavonult. XIV. Lajost az oudenardi (1708) és a malplaqueti (1709) győzelmek annyira megtörték, hogy a legmegalázóbb békefeltételekre is hajlandónak mutatkozott.

József mint magyar király

Trónralépésekor őszintén akarta a békét II. Rákóczi Ferenccel és a kurucokkal, de ez nem jöhetett létre. Rákóczit 1705-ben megválasztották magyar és erdélyi fejedelemnek. A harc változó szerencsével folyt tovább. XIV. Lajos francia király ösztönzésére a rendek az ónodi gyűlésen (1707. június 17-én) a Habsburg-házat és Józsefet trónvesztettnek nyilvánították, és kijelentették, hogy a királyi szék üres marad mindaddig, mig a jövő országgyűlésen nem választanak új királyt.

Ezentúl elhagyta a hadi szerencse a felkelőket. De József seregeinek élére a magyarellenes Heister Siegbert helyére 1710. szeptemberben gróf Pálffy János horvát bánt állította, őt egyúttal megbízva azzal, hogy törekedjék előmozdítani a békét. Erre hajlottak a magyar rendek is. A Lengyelországba távozott Rákóczi helyett vezére, Károlyi Sándor folytatta a békealkudozásokat (1711).

Miután az engedékeny József amnesztiát szándékozott adni és igérte a vallásszabadság, az alkotmány helyreállítását, a sérelmek orvoslását, Károlyi, Rákóczi akaratának ellenére, az egybegyült rendek beleegyezésével Pálffyval megkötötte a szatmári békét (1711. május 1). De József ezt már nem érte meg, himlőben meghalt Bécsben 1711. április 17-én. Korához képest eléggé felvilágosodott és emberséges uralkodó volt, ki megszorította a jezsuiták befolyását s könnyíteni iparkodott a jobbágyok sorsán.