Ebből egy jottányit sem engedünk! Mennyit is? Honnan ered a mondás?
A “jottányi” kifejezés a görög “ióta” betűből származik, ami igazából csak egy rövidke vonal és sokszor nem is önálló betűként csak egy kis lágyításra használják a szóban. Így igazán kifejezője a kevésnek, a jelentéktelennek. Ige ám, de ennek komoly történelme van!
Borítóképen: Az a bizonyos pofon
Egyrészt már a Biblia is alkalmazza a kifejezést:
„Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.” (Máté 5.18)
De ettől van egy sokkal „kalandosabb” magyarázat is, ami bizony Szent Miklóshoz és egy általa lekevert nagy pofonhoz kapcsolódik!
Igen, ő az, akiről a katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Tudni kell, hogy a püspök a hit védelmezőjeként, és részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton.
Jézus Istennel való egylényegűségéről szóló vita hevében Miklós állítólag felpofozta vitapartnerét, az ariánus eretnekségnek nevet adó Ariust.
Hogy jön ez a vita és a pofon a magyar szóláshoz? Nos, Madách Az ember tragédiája című művében olvashatjuk:
“Mondd, mit hiszesz, a homousiont, / Vagy homoiusiont?”
A magyarázat:
- Homousion: egylényegű, azaz a katolikus egyház e kifejezéssel jelölte az ariánusok elleni vitájában azt, hogy Jézus egylényegű az Atyával.
- Homoiusion: hasonló lényegű, az ariánusok kifejezése annak megjelölésére, hogy Jézus nem isten, csak istenhez hasonló személy.
Tényleg csak egyetlen „i” betű, azaz „ióta”, avagy jotta a különbség, amiből az egyház nem engedett!
