Hírek Vélemény Vélemény-cikkeink

ECB: pénznyomtatás, keleti tagországok: növekedés

Az Európai Központi Bank (ECB) múlt héten erős beismerést tett, amikor meghirdette monetáris politikájának részleteit. E szerint nem hogy idén, de három éven belül sem lesz képes elérni 2 százalékos inflációs célját. Kezdik elveszíteni a fogást az infláción és egyre inkább japanizálódik az eurózóna.

Ez megér egy kisebb magyarázatot. A japanizálódás azt jelenti, hogy az infláció alacsony szintje miatt nincs sok jelentősége, hogy mikor történik meg egy befektetés, vagy vásárlás, hiszen, ha ezek csak később realizálódnak, semmivel nem lesz rosszabb a helyzet, mintha azonnal történnének meg a befektetések/vásárlások. Ez pedig halogatáshoz vezet, mindenki jobban megfontolja, hogy mire költse pénzét és mibe fektessen. Így viszont lelassul a pénz áramlása a gazdaságban, ami a nulla közeli növekedés, azaz a stagnálás irányába tolja a gazdaságokat.

Miért fontos ez nekünk? Mert ahol nem vezették be az eurót, ott a kormányoknak (helyesebben a központi bankoknak) van más eszközük is, mint a fegyvereitől megfosztott ECB-nek, azaz nem feltétlenül csak pénznyomtatással tud hatni a gazdasági növekedés ösztönzése irányába!

Mi a baj a pénznyomtatással? „Csak” annyi, hogy ha annak nem találják el a megfelelő mértékét, akkor igen gyorsan elszabadulhat az infláció, és ez jellemzően éppen akkor következik be, amikor a gazdaság valahogy mégis kivergődik a stagnálásból, és növekedési pályára állna! Igen, feltételes mód, mert a növekedést azonnal agyoncsapja az elszabaduló infláció…

A Felvidék most azért van bajban, mert az ott regnáló kormány „éltanulóként” bőven idő előtt bevezette az eurót, így központi bankjuk a saját deviza adta fiskális és monetáris eszköztára jelentős részét elbukta. Így szinte kizárólag a kormány tud tenni valamit – az pedig most éppen azzal van elfoglalva, hogy a maffia kötelékéből valahogy szabaduljon…

A jó hír viszont az, hogy a térség országainak többségében megvan a lehetősége a nemzeti bankoknak arra, hogy például a saját deviza euróhoz (és más vezető devizákhoz) mért árfolyamának irányításával hasson a gazdasági növekedésre. De ez csak egyetlen példa, az eszköztár teljes, és ahogy láttuk a Magyar Nemzeti Bank esetében, egész kreatív megoldások is szóba jöhetnek – és működnek! Persze ez most lehet, hogy csak a gazdasági visszaesés mértéke alacsonyabb legyen, de a relatív különbség ebben az esetben is csökken.

A lényeg tehát; azon kelet-európai országok, melyek nem léptek be az euró-övezetbe, most hatékony gazdaság-ösztönző lépéseket tehetnek, míg a zóna tagjai bizony csak szárnyaszegetten vergődnek, az Európai Központi Bank pedig kénytelen veszélyes játékba, a nagyüzemi pénznyomtatásba fogni. Ez egy újabb lehetőség a felzárkózásra, arra, hogy a növekedés hosszabb távon is magasabb szinten alakuljon a keleti államokban, mint nyugaton.

Márpedig a gazdaság a mozgatórúgója a politikának; a nagyobb gazdaság nagyobb politikai befolyást jelent, a nagyobb politikai befolyás pedig nagyobb beleszólást jelent Európa jelenének és jövőjének alakításába!

Ajánlott Cikkek