„Egy alágyújtással az egész fűtési idény alatt”, avagy; a Jobbágy-féle folytonégő kályha

Ha ma adnának neki nevet, feltehetősen önadagolós kályhának neveznék, de tulajdonképpen a „folytonégő” megnevezés is megfogja a lényeget, ugyanis a szén újratöltése az úgynevezett aknába működés közben is biztosított volt, így tényleg igaz, hogy utántöltésekkel tényleg elég lehetett akár egyszer begyújtani az egész fűtési idény alatt.

Borítóképen: A obbágy-féle folytonégő kályha

Addig nem voltak ilyen szerkezetek, amíg 1930 körül nem kezdték nagy tételben gyártani a Jobbágy-féle szabadalmaztatott folytonégő kályhákat? De, minden bizonnyal, csakhogy addig nem volt rá olyan nagy szükség – legalábbis a háztartások szintjén.

Bár itt és most kifejezetten műszaki szempontból kívánjuk bemutatni ezt a valóban érdekes magyar találmányt, sajnos nem lehet a történelmi vonatkozásokat kihagyni.

1920-ban a nagy fűtőértékű szenet kitermelő bányák a határon túlra kerültek, ezért az ország nagymértékben rá volt utalva a külföldi forrásokra. Az utódállamok nem szívesen üzleteltek az akkori Magyarországgal, és az államháztartásra is erősen negatív hatást gyakorolt az erősen felfutó import, így aztán elkezdtek azon dolgozni a szakemberek, hogy miként lehetne a gazdaságban úgy felhasználni a hazai, ámde gyengébb minőségű szeneket, hogy az gazdaságos legyen, és ne okozzon külföldi függőséget.

Ipari szinten már alkalmazták a gyengébb minőségű szeneket, de a lakossági felhasználásban még mindig inkább a jobb minőségű szeneket használták. Ennek az oka pedig az volt, hogy a gyengébb minőségű szeneket nem volt gazdaságos hosszú úton szállítani. Igen ám, de ha az adott fűtőértéket jobban sikerül kihasználni, azaz jobb hatékonyságú fűtőberendezéseket használnak, akkor akár még a gyengébb fűtőértékű szenek esetében is megoldható a gazdaságos üzem!

Erre volt egy igen jó megoldás a Jobbágy-féle szabadalmaztatott folytonégő kályha!

Nézzük tehát, hogy mit tudott! Előbb fontos tudni, hogy a kályhát a Budapesti magyar királyi állami gépgyár gyártotta. Ennek abban van jelentősége, hogy itt aztán lehetőség nyílt arra, hogy valódi sorozatgyártásban, rövid idő alatt nagy mennyiséget állítsanak elő. Ez pedig azért volt fontos, mert látni kell, hogy akkoriban ez a kályhatípus hihetetlen kelendő volt és gyorsan elterjedt az országban.

A korabeli leírás szerint így működött:

„A Jobbágy-féle szab. folyton égő kályhaszerkezetileg lényegesen eltér az eddig ismert kályháktól és egyik nagy előnye abban áll, hogy a tüzelőanyag nem a kályhatesten belül van felhalmozva, hanem a kályhán kívül levő tartóban, az úgynevezett aknában van elhelyezve.

Ennek az elrendezésnek az előnye abban nyilvánul, hogy a tüzelésnél az elvonuló magas hőfokú égéstermékek a szénnel nem érintkeznek, azt mértéken túl nem melegítik fel, tehát a tüzelőanyag fokozatos felmelegedése lassúbb ütemű és ennek folytán a szénben rejlő és nagy fűtőképességű gázok idő előtt nem fejlődhetnek, hanem csak akkor szabadulnak fel, amikor a szén az égési térbe, a rostélyra csúszik.

A széntartó aknában a gázok nem gyulladhatnak meg, mert levegő az aknába nem jut; az aknaajtó a csiszolt felület következtében pontosan zár, de ezenkívül kilinccsel is leszorítható. Az akna – mielőtt a szén egészen kifogyna belőle – a tüzelés folyamata alatt is bármikor megtölthető és igy a fűtés egy alágyújtással azegész fűtési idény alatt megszakítás nélkül folytatható.”

És mit jelentett ez a teljesítmény, a hatásfok szintjén? Íme:

A Jobbágy-kályhákkal a Magyar királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetben végzett kísérletek – hivatalos iratok szerint – azzal a megállapítással végződtek, hogy a kályha hatásfoka 81,8%, ami azt jelenti, hogy a kályha a szénben rejlő melegmennyiségnek 81,8%-át hasznosította és a más rendszerű kályhák 50%-os veszteségével szemben csak mintegy 18%-os veszteséggel dolgozott.

A kályhák egyébként több méretben, többféle teljesítménnyel készültek, így a vásárlók igényeinek megfelelőt választhattak. De amiért igazán fontos ez a magyar találmány, az nem más, mint hogy ezzel tényleg sikerült megoldani az alapprobléma okozta pénzügyi gondokat: a haza, gyengébb minőségű szenekkel is gazdaságosan lehetett fűteni!