Egy életben a magyar automobilizmus kezdetei: Reiman Gyula – 2. rész
A politikai botrány vége az lett, hogy Reimant 1904-ben ismét főtitkárrá választották, de az automobilizmusban sem maradt el a tevékenysége; autós virágkarnevált rendez többedmagával, illetve felügyelőbizottsági tag lesz az Automobil Fuvarozó Részvénytársaságban, melynek igazgatóságában természetesen ott találjuk a régi bizalmast, Szapáry Pál grófot is.
Borítóképen: A KMAC vacsoráján Jalsoviczky Sándor, Förster Gyula, AndrássySándor gr., Tomcsányi Kálmán, Bláthy Ottó Titusz, AndrékaKároly, Kienast Ferenc, Koncz Endre, Reiman
Egy 1904-1905-re vonatkozó cégkódex bejegyzés
Az előző rész:
És ekkor kezdődött…:
„A Société Lorraine des anciens établissements de Dietrich, Luneville és Neuilly sur Sainc. Franciaország egyik legrégibb vagyongyára és legjelentékenyebb automobil-gyára magyarországi képviseletét Reiman Gyulára ruházta (Budapest, Ferenciek tere 2.). A vállalat máris nagy terjedelmű telket szemelt ki megfelelő garázs épületek felállítására és automobil hajtóiskola létesítésére és oly nagyszabású javítóműhelyt is fog ugyanott fölállítani, amely nagyszámú és tökéletes gépeivel képes lesz mindenféle automobil javítására.”
Az igazi autós karrier tehát a francia Lorraine-Dietrich márka képviseletével kezdődött. Ez a márka ma már nem létezik, de akkoriban komoly gyártónak számított, és a későbbiekben is meghatározó maradt, de inkább csak a vasúti kocsik és a harcjárművek, valamint a repülőgépmotorok piacán. De ez már egy későbbi történet, mi azonban még csak 1906-1907 körül tartunk az időben.
Érdekes módon maradtak, sőt újabb „oldalhajtások” keletkeztek Reiman tevékenységi körében, hiszen ekkor szerepet vállal a Magyarországi Szálló- és Fürdővállalat Részvénytársaság, valamint az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Részvénytársaság felügyelő bizottságában is, de mint tudjuk, ezek az fb-tagságok nem járnak folyamatos, napi munkával, azt egyre inkább az autók jelentik.
Az IBUSZ, és ami előtte volt
Az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat Rt. 1926. december 11-én olvadt bele az Általános Beszerzési és Szállítási Rt.-be, létrehozva így az IBUSZ-t (Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Részvénytársaság). A Magyar Államvasutakkal 1926-ban kötött szerződése a következő 25 évre kizárólagos jogot biztosított a cégnek, hogy a pályaudvarokon kívül árusítsa a MÁV jegyeit és utazási igazolványait.
És egy újabb cégbejelentés:
„Svéd Aczél Kereskedelmi Társaság Földesés Schlick, V., Nádor-u. 16. Földes Rezső, Schlick Miksa kilépett, egyedüli tulajdonos Reiman Gyula.”
Ez egy fontos vállalkozás volt, de az akkor már Langelfeld Frigyes vezette Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár Rt. volt a fő vállalkozás, hiszen ez a vállalat készítette az Iparcsarnok, a Szent István Bazilika, a Parlament épületének, a királyi várnak, a Központi Vásárcsarnoknak a vasszerkezetét, valamint számos nagyszabású hídszerkezet. De a vasúti kocsik, vagonok és villamosok gyártásában is jeleskedett:
Bár a vesztegetési ügy okán Reiman feltehetően nem foglalkozott közvetlen módon a politikával, de azért jól tudta, hogyan lehet „jó pontokat” szerezni: 1907-ben a király 75. születésnapjára Szirmai Antallal, a Párizsban élő magyar plakettművésszel érmet készíttetett, és ennek ezüstből készült példányát felajánlotta őfelségének. Az uralkodóház befogadta éremgyűjteményébe a darabot és legfelsőbb köszönetét nyilvánította ki.
A köszönet mellé díjak is jártak, méghozzá a svéd Wasa-rend II. osztályát, a montenegrói Danilo rend I. osztályát és a román korona-rend lovagkeresztjét is megkapta Reiman Gyula.
Ebben az időben szélesíti a palettát, ugyanis a Lorraine-Dietrich ebben az időben a már akkor sem igazán jó francia-porosz viszony miatt kettészakadt (voltak gyáraik mindkét területen) és De Dietrich, valamint Lorraine néven gyártottak autókat, de különválva már nem voltak olyan erősek. Így hozta be kizárólagos képviselet által az igazán veretes múltú Isotta Frascini olasz autómárkát.
Ekkoriban kezdta meg a Büssing autóbuszok és teherautók hazai forgalmazását is:
Itt egy igen fontos címet láthatunk, méghozzá a Bálvány utca 12. számot, ami Helios Automobilforgalmi Vállalat címe is volt. Nem véletlenül! A vállalatot – más tőkéstársakkal – Reiman alapította, és itt már Opel, Renault, Overland márkájú autók értékesítésével is foglalkozott!
És ha még nem lett volna elég, egy újabb vállalatnál tűnik fel történetünk főszereplője. Egy olyan gyárnál, ami „Magyarországon ugyanoly czikkeket fog gyártani, mint az Armstrong-féle British Zakingyár Londonban, ugyanis automobil pneumatikát és egyéb ruganyos tárgyakat”
Azt sajnos nem tudjuk, és nem találtuk nyomát, hogy ezzel a vállalatnak mi volt a pontos története, de azt tudjuk, hogy hasonló termékek gyártását akkoriban már a Magyar Ruggyantaárugyár Részvénytársaság nagy sikerrel végezte Magyarországon. A Zakin nem is maradt meg sokáig, 1912-ben felszámolás alá került…
Reiman ebben az időben is szervezett autóversenyeket, és természetesen nagyban ment az autók értékesítése is, de igen komolyan foglalkozott a haszongépjárművek, közelebbről a teherautók kérdéskörével. A Bánya című lap 1909. évi 50. számában egy írást jelentetett meg „A teherautomobilok kérdése Magyarországon” címmel, melynek bevezetőjét idézzük:
„Míg a nyugat nagy iparos államaiban gépkocsi nélkül nemcsak a nagyobb városok, de a nagyobb ipari, kereskedelmi és forgalmi vállalatok se képzelhetők el, nálunk, sajnos, e tekintetben még a kezdet kezdetén vagyunk. Bezzeg külföldön a munkások százezrei jutnak kenyérhez a gépkocsi gyárakban; bányák, gyárak, kereskedőházak hatalmasan fellendülnek termékeiknek és áruiknak gépkocsin való gyors szállítása által; fürdőket, nyaralótelepeket nyitnak meg autóbusz segélyével.”
Látni kell, hogy a tehergépkocsikat is forgalmazó vállalkozó természetesen a teherautók nagyobb számú alkalmazása mellett áll ki, ugyanakkor azt is említi, hogy a teherautók nem csak az áruszállítást segítik, és nem csak a kereskedőket gazdagítják, hanem azt is, hogy az autógyárak munkások százezreit alkalmazzák.
Ez a megjegyzés pedig azt mutatja – és a cikk további részében ezt ki is fejti -, hogy Magyarországon is fontos lenne autógyárak létrehozása.
És ez még abban az évben meg is történt:
Sajnos a MARTA-t nem követte sok hasonló gyár, de azért a későbbiekben megjelentek a magyar autógyártók, de igazán soha nem sikerült elérni a megfelelő nagyságú szériákat. Ellenben volt más érdekes esemény is! De ez már a következő rész tartalma lesz.
A következő rész:
