Egy Hadseregparancsnok pokoljárása – A kommunista hatalom által kivégzett Jány Gusztáv becsületének visszaszerzése
76 évvel ezelőtt, 1947 novemberében, egy mélyen megrázó esemény történt: a második világháború alatt a Don-kanyarnál szolgáló, tragikus sorsú Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg parancsnoka, Jány Gusztáv, háborús bűntett vádjával kivégzésre került. Jány, akinek alárendeltségében mintegy 200,000 katona állt, nem kért kegyelmet a halálos ítélet ellenére, annak ellenére, hogy a népbíróság elnöke maga is kegyelmet javasolt számára. A rendszerváltozást követően, 1993-ban, a Legfelsőbb Bíróság felmentette őt a korábbi vádak alól, ám katonai rangját nem állították helyre
Születési nevén Hautzinger Gusztáv élete és katonai pályafutása is figyelemre méltó. 1883. október 21-én született Rajkán, egy korábban a császári és királyi 76. gyalogezredben szolgáló apa, Hautzinger Sándor fiaként. A család Budapestre költözése után Gusztáv a Deák Téri Evangélikus Főgimnáziumban tanult, ahol olyan később híressé vált személyiségekkel osztálytárs volt, mint például a marxista filozófus, Lukács György. Érettségi után a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1905-ben avatták hadnaggyá. Hautzinger gyorsan haladt előre a katonai ranglétrán: 1910-re már főhadnagy, 1915-ben százados, 1919-ben őrnagy, majd 1921-ben alezredes lett. 1924-ben, a vitézi rendbe való felvételének alkalmával vette fel édesanyja, Jány Vilma vezetéknevét. Katonai karrierje továbbra is sikeres volt: 1925-ben ezredessé léptették elő, 1931-től öt éven át a Ludovika Akadémia I. főcsoportjának parancsnoka volt, ahol a csonka ország relikviáinak megőrzésére folyosót rendezett be. 1934-ben tábornoki, 1937-ben altábornagyi, majd 1941-ben gyalogsági tábornoki rangot kapott (ez utóbbi rang 1941 augusztusától vezérezredesi rangra változott).
1938 májusától Jány Gusztáv kiemelkedő szerepet töltött be Horthy Miklós kormányzó katonai irodájában, mint annak vezetője. 1939 februárjában a budapesti magyar királyi I. honvéd hadtest parancsnokává nevezték ki. Ezt a pozíciót 1940 március 1-ig töltötte be, amikor is a magyar királyi honvédség átszervezése során létrehozták a három hadsereg egyikét, a magyar királyi 2. honvéd hadsereget, melynek parancsnoka lett.
Jány sok időt töltött a frontvonalon, ahol inkább helyszíni szemléket tartott, mintsem közvetlen műveleti irányítást gyakorolt. 1942. augusztus 25-én súlyos sebesülést szenvedett egy aknavető-lövedék szilánkjától. A Don-kanyarban, 1943 januárjában, amikor a szovjet csapatok bekerítés fenyegetésével álltak szemben, kiadott egy rendkívül szigorú hadparancsot, melyet a 294/2. hds. I. a. 43. I. 24. számú dokumentum tartalmazott. Ez a parancs nem engedélyezte a sebesültek vagy betegek eltávolítását, és a legkeményebb fegyelmet írta elő, szükség esetén a helyszínen való kivégzéssel. Ez a hadparancs erőteljes felháborodást váltott ki, és Jány 1943 áprilisában visszavonta azt.
Ez az időszak különösen jelentős Jány karrierjében, mivel a katonai vezetői stílusa és döntései jelentősen befolyásolták a Don-kanyarban szolgáló magyar csapatok sorsát és a későbbi történelmi megítélését.
1943 januárjában a magyar királyi 2. honvéd hadsereg, amelyet Jány Gusztáv vezetett, összesen 198 ezer katonából állt a fronton. Ebben az időszakban 42 ezer katona tűnt el vagy halt meg, 28 ezer katona sebesülten tért haza, és körülbelül 26 ezer katona került hadifogságba, akik közül sokan soha nem térhettek vissza Magyarországra. Miután Jány az utolsó vonattal hazatért a Don-kanyarból, 1943. augusztus 5-én Horthy Miklós kormányzó felmentette őt a parancsnoki tisztségéből. A háború hátralévő részében visszavonultan élt Budapesten, majd a szovjet megszállás elől családjával Németországba távozott.
- június 19-én a honvédelmi miniszter háborús bűnösnek nyilvánította Jányt, lefokozta és kizárta a hadseregből. 1946-ban, felesége halála után, Jány önként hazatért Magyarországra, ahol hadifogoly-szállítmány részeként érkezett, és feladta magát. 1946. október 7-én vették őrizetbe.
A Budapesti Népbíróság 1947. szeptember 25-én, 26-án, 29-én és október 4-én tárgyalta Jány elleni vádiratot. A tanácsot Pálosi Béla vezette, és a hat koalíciós párt képviselői is részt vettek benne. A védelem tanúi közül csak Nagy Vilmos nyugállományú vezérezredest, az 1942–1943 közötti honvédelmi minisztert hallgatták ki.
Jány a népbíróságon a szolgálati szabályzatra hivatkozva tagadta a vádakat, állítva, hogy ő mindig a parancsoknak megfelelően cselekedett. Azt is elismerte, hogy jóváhagyta a tábori bíróságok által hozott halálos ítéleteket, de azt állította, hogy nem emlékszik az ítéletek részleteire.
A Budapesti Népbíróság 1947. október 4-én kihirdetett ítéletében kimondta, hogy Jány bár nem segítette elő aktívan az ország háborúba való sodródását, de megakadályozni sem törekedett rá, annak ellenére, hogy közhivatali állásából adódóan lehetősége lett volna erre. Ezért a bíróság megvalósultnak ítélte a háborús bűntett vádját.
A Budapesti Népbíróság Jány Gusztávot kétrendbeli háborús bűntett elkövetésében találta bűnösnek. Az ítélet szerint ezeket a bűncselekményeket felbujtóként követte el, ezért halálra ítélték golyó általi kivégzéssel. Az ítélet kihirdetése után Jány nem kért kegyelmet, mondván, hogy azzal beismerné bűnösségét. Tildy Zoltán köztársasági elnök azonban elutasította a kegyelmi kérvényt, és a védelem kérelmét sem bírálták el. Jányt 1947. november 26-án reggel végezték ki a régi Gyűjtőfogház udvarán.
A kommunista rezsim alatt Jányt továbbra is háborús bűnösként tartották számon. A rendszerváltozás után, 1993-ban, a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyben vitatta, hogy Jány túllépte volna a hatályos szolgálati szabályzat előírásait. Kiemelten foglalkoztak azzal a parancsal, amelyben Jány a végsőkig való kitartást követelte meg, és az engedetlenséget tizedeléssel vagy felkoncolással fenyegette meg. Az ügyészség ezt a parancsot sem minősítette háborús bűncselekménynek. Emellett az ügyészség nem tekintette háborús bűntettnek azt a parancsot sem, amely szerint túszokat szedjen a magyar hadsereg és rajtuk álljon elégtételt diverzáns cselekedetek esetén, mivel a második világháborúban mindkét fél szedett túszokat, és ez a gyakorlat csak a háború után vált nemzetközi egyezmények által tiltottá. Az 1947-es népbírósági határozatban is megjegyezték, hogy sem a tizedelés, sem a túszok kivégzése nem volt bizonyítható.
- október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa hatályon kívül helyezte Jány Gusztáv 1947-es népbírósági ítéletét. Az indoklásban szerepelt, hogy az ügyet politikailag elfogult népbírák vizsgálták meg, akik nem rendelkeztek kellő katonai ismeretekkel. Ráadásul Jányt olyan bűncselekményekkel vádolták meg, amelyeket valójában nem követett el. Példaként említették, hogy a magyar hadsereg 1942 szeptemberében az urivi csatában kilencezer katonát veszített, miközben Jány Budapesten tartózkodott, és a támadást a németek az ő parancsa ellenére indították meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott olyan kérdésekkel, amelyek megítélése a történészek feladata, mint például a háború igazságossága vagy a hadmozdulatok katonai szempontú értékelése. Ezt Kónya István, az ügy előadó bírója is hangsúlyozta. A tárgyaláson megjelent Kéri Kálmán országgyűlési képviselő, vezérezredes is, aki a felmentő ítélet kihirdetése után a pulpitus előtt szalutálva köszönte meg az ítéletet.
Évekkel később, 2011-ben, Galli István ügyvéd, Jány Gusztáv védője, kezdeményezte, hogy a köztársasági elnöknél Jányt posztumusz vezérezredessé nevezzék ki. Az indoklás szerint 1993-ban Jány visszakapta becsületét, de rangját nem. Az ügy bonyolultságát növelte, hogy Jány a népbíróság elé már civilként állt, mivel korábban lefokozták és kizárták a hadseregből. A Köztársasági Elnöki Hivatal az ügyvéd kérelmét továbbította a Honvédelmi Minisztériumhoz, ahol a jogi főosztály állást foglalt: felmerülhet a lefokozás semmisségének kérdése, de ennek hivatalos megállapítására a honvédelmi miniszternek nincs közjogi lehetősége.
A kivégzett hadseregparancsnok ügye ezek után sem tekinthető lezártnak
arcanum wikipedia
