Egy ijesztő terv – és annak ma is látható nyomai…
„A korszerű városrendezés első nagy eredménye: a Szent Korona-útja és a Vitézek-tere építészeti megoldása” – írta sajtó a múlt század ’40-es éveinek elején arról a tervről, ami a mai Petőfi híd budai hídfője és az azt követő terület rendezési tervét tartalmazta, és ami aztán nem valósult meg, de nyomai ma is láthatóak. Mit fedezünk fel itt, ami megmaradt a régmúltból?
Borítóképen: A híd felől érkezve ezt a látványt tervezték
Kezdjük az elején. A Petőfi hidat eredetileg a kormányzóról nevezték el, és akkoriban úgy gondolták, hogy a korábban beépítetlen területen – a hídfő számára kijelölt területet 1930-1932 között 1,425 millió köbméter földdel töltötték fel, és egyebek mellett az 1933–1936 között lebontott Tabán házainak romjait is idehordták – valami olyan monumentálisat alkotnak, ami azelőtt nem volt jellemző.
A híd építése és további sorsa:
Miért volt erre szükség? Egyrészt akkoriban német hatásra a monumentális építészet teret kapott Magyarországon is, másrészt – erre utal a híd budai hídfőjénél elhelyezett világítótorony, a Cs. és Kir. Haditengerészet Hősi Halottainak Emlékműve is! – egyfajta nemzeti emlékhely kialakítását is célul tűzték ki.
Az 1920 előtti Magyarország méreteit és nagyságát úgy akarták megjeleníteni, hogy gigantikus méretű teret hoznak létre, és azt falszerűen megépített, hasonlóan nagy épületekkel szegélyezik.
Azt ugyan már soha nem tudjuk meg, hogy a valóságban hogyan nézett volna ki a környék, de az igen, hogy ennek az elképzelésnek ma is nyomára akadhatunk!
A terv tehát minden valószínűség szerint szabad utat kapott, de aztán elsodorta a háború… Nem vagyunk benne biztosak, hogy ha megépül jobb lett volna, ugyanis a monumentalitást a végletekig hangsúlyozó terv – legalábbis így, rajzon – elég ijesztőnek tűnik a maga ridegségével.
Ez látható a borítóképen is, de előbb térjünk vissza oda, hogy mi lett a tervből! Íme a terület egy 1944-ben készült légifotón:
Jól látható, hogy a hidat és a rakpartot összekötő utak megépültek – ha ez nincs, a híd nem is lett volna teljesértékű -, de az épületeknek, és a mai Bogdánfy utcának nyoma sincs. Ez utóbbi az ezt megelőző képen a körönd alakú térből dél felé (a kép alsó fele irányába) épült volna meg, de nem olyan kanyarokkal, mint a mai utca, hanem nyílegyenesen Kelenföld irányába.
A képen a mai állapotokat láthatjuk. Alapvetően megvannak még mindig a nyomai a régi térnek, de ma már esély nem lenne a megépítésre, ugyanis az Irinyi József út (akkor Szent Korona útja) déli oldalán a Palást utca eltűnt, az épületek helyén pedig – részben – a Science Park nevű irodaépület-együttes található.
A végére pedig két kép, ami megmutatja, hogy a tervhez képest milyen ma a terület:
Szerencsére a tágas terek, a többsávos utak megvalósultak, így ez a terület azon kevés csomópontok egyike, ahol csak igen ritkán alakulnak ki dugók. Ez jó, és talán az sem nagy baj, hogy az eredeti terv nem valósult meg…
És a végére: a borítóképen látható látványterv szemszögéből a mai látvány:
