Egy jelentéktelennek tűnő jelentős épület a Kálvin téren!

Naponta sok-sokezer ember látja, megy el mellette, vagy éppen tér be abba az épületbe, ami a Kálvin tér talán legkevésbé feltűnő épülete. Magán a téren sokkal nagyobb, feltűnőbb épületek vannak, na meg ott van a szomszédságában a Kálvin téri református templom, ami 1830-ra készült el – mégpedig a hozzáépült egyházi oktatási intézménnyel. Pontosabban a templom épült az oktatás céljaira használt saroképülettel!

Borítóképen: A sötétben kivilágított fények mögé bújó Fenyves Áruház – 1930

Ma a cikkünk témájául választott bejárata fölött a „Városkapu” felirat olvasható, ami arra utal, hogy a tér másik oldalán volt a valamikori városkapu, a Kecskeméti kapu.

A református egyház 1914-ben lebonttatta az oktatás céljára fenntartott épületet – ami egyébként 1802 és 1806 között épült, és ekkorra szűknek bizonyult annak ellenére is, hogy 1859-ben egy emeletet ráépítettek -, az egyház pedig új, szintén oktatási célú épületet szeretett volna helyette a területre felépíteni.

A háború közbeszólt, a tervekből nem lett semmi, és amikor újra felvetődött a terület beépítésének szükségessége, valami egészen más funkciót találtak – legalábbis egy részének biztosan!

De ne rohanjunk annyira előre, ugyanis az egyház – Budapest székesfőváros tanácsával együtt – kiírt egy pályázatot, ami immár a mai Kálvin tér, Lónyai utca, Török Pál utca (akkor Oroszlán utca), valamint a Ráday utca közötti terület egészének rendezését célozta – beleértve természetesen a Lónyay utca és Kálvin tér saroképület helyét is!

Nos, a helyszínrajzon a templomtól balra jelölt terület az, amiről most szó van. Ezen a területen végeztette el a bontást az egyház, azonban a templomtól jobbra jelölt területeken ma is azok az épületek állnak, amelyek akkor is ott voltak. Íme, a bizonyíték:

Persze sem az egyház, sem pedig az akkori politikai vezetők nem igazán tudhatták, hogy mi következik 1904-től – még akkor sem, ha abban biztosak lehettek, hogy lehet háború! -, így a már említett pályázat kiírásra került, méghozzá már a bontás előzz, hiszen a pályázatok elbírálásáról szóló bírálati jegyzőkönyv 1912. július 13.-ám kelt.

Miután a tervek láthatóen nem valósultak meg, bemutatjuk pár pályázati anyagot, amelyek – megvalósulásuk esetén – nem egy esetben egészen átformálták volna az akkori, és a mai teret is!

Reichl Kálmán terve (1. díj):

Orth Ambrus és Somló Emil terve (2. díj):

Tőry Emil és Pogány Móric (3. díj):

Lechner Jenő (4. díj):

Wellisch Andor (megvett terv):

Árkay Aladár (megvett terv):

A tér tehát – legalábbis ez a része! – akár olyan is lehetett volna, mint egyes terveken látható, de nem így lett… Helyette valami egészen más lett a történet kifutása. A háború miatt elmaradt építés után a területet jómódú Fenyves Dezső vásárolta meg – akkoriban sem az egyház, sem a főváros nem volt úgy „eleresztve”, hogy építsen… -, és 1922-ben megnyitotta két emeleten üzletházát, ahol kapható volt harisnya, méteráru, kesztyű, csillár, iskolaszer és cipő is!

Az üzlet igen hamar népszerű lett, mert szolid árai mellett is kielégítő minőséget tudott produkálni. Összesen 25 évig, amíg nem államosították…

Az épület a háborút meglepően jól átvészelte, az államosításkor mégis átépítették – kb. akkor nyerte el mai formáját -, később a Centrum hálózatába került Calvin téri áruház néven, és a 90’-es évek legelején lett a neve Városkapu.

Ma a reformátusok tulajdona, jövőbeni felújításakor a régi homlokzatot kötelező lesz visszaállítani – annak ellenére, hogy építészetileg nem nevezhető értékesnek.

Miért írtunk mégis az épületről? Nos, aligha van sok olyan áruház Magyarországon, ami – felújítások és karbantartások idejétől eltekintve – több, mint száz éve valóban áruházként üzemel!