Egy Önfeláldozó majdnem elfeledett Hős aki életét adta a Hazáért – Tomaj Dénes nádor
A magyar történelem bővelkedik az önfeláldozó hősökben akik életüket adták Hazánkért Hitünkért királyukért. Ma Tomaj Dénes egy talán kissé kevésbé említett hősről emlékezünk meg – Tomaj Dénes nádorról.
A 13. század közepén a magyar királyság történelmében egy olyan esemény játszódott le, mely mély nyomot hagyott az ország történelmében. 1241-ben Béla király uralkodása alatt egy új és félelmetes ellenség fenyegette Magyarországot: a mongolok. Európában tatárokként emlegetett harcos nép Belső-Ázsiából nyugat felé terjeszkedve már számos orosz fejedelemséget hódított meg. A veszélyes tatárok téli hadjárata során közelítették meg Magyarország északi és keleti határait.
Béla király egy tapasztalt és megbízható vezért, a Tomaj nemzetségből származó Dénes nádort küldte az északi határok védelmére.
Valamikor a 13. század elején, született Magyarországon a besenyő Tomaj nemzetségből származott Dénes és egy kiemelkedő sokoldalú karriert futott be. Már fiatalon, II. András uralkodása idején elkezdte a királyi szolgálatot. Kivételes képességei és hűsége miatt hamarosan a trónörökös, Béla herceg bizalmasává vált. Érdekes feladatokkal bízta meg a király: mikor II. András a Szentföldön harcolt a kereszténységért, Dénes volt az, aki itthon vigyázott a fiatal hercegre.
Dénes kivételes tehetsége és elkötelezettsége nem maradt észrevétlen. 1222 és 1224 között királyi főlovászmesteri címmel bízták meg, melyet hat évig viselt. Ezt követően 1228 és 1230 között a szolnoki ispáni tisztséget töltötte be, és ezen időszak alatt került még szorosabb kapcsolatba Béla herceggel. A herceg és Dénes közötti kapcsolat mélyült, melynek eredményeként 1233-tól az erdélyi vajda tisztségét is betöltötte. Talán már II. András életében, 1235-től pedig a nádori címet is elnyerte, ezzel a király legfőbb tanácsadójává és helyettesévé avanzsálva.
A Véreckei-szorosban állomásozó Dénes serege készült a tatárok támadására. A természet adta védelmi akadályok mellett mesterséges torlaszokat is emeltettek. Ezt a sereget vezette Sibán, a tatárok fővezérének, Batu kánnak a testvére, aki 10.000 fős erővel közelített a szoroshoz. A stratégiai előkészületek során Dénes nádor 40.000 orosz munkást rendelt ki az akadályok eltávolítására és az utak helyreállítására. Azonban, hiába az előkészületek, 1241. március 12-én a tatárok megsemmisítő vereséget mértek Dénes seregére.
A nádor sebesülten, de életben maradt, és Pest felé vette az irányt, ahol beszámolt a királynak a történtekről. De Dénes önfeláldozó szellemében, sebesülése ellenére is csatlakozott a királyi sereghez, és Pestnél még egy győzelmet is aratott a tatárok előőrsén. A magyar sereg a Sajó vonaláig haladt előre, ahol táborba szállt. Ám a tatárok körbezárták őket, és 1241. április 11-én támadást indítottak. A magyarok elkeseredetten próbáltak kitörni, és a király menekülését hűséges katonái, köztük a hősies Dénes nádor is, az életük árán biztosították. A csata során 10.000 magyar katona esett el, közülük a legkiemelkedőbb és legönfeláldozóbb hős, Dénes nádor is.
