Egy több, mint 1100 éves történet: a siklósi vár!
A Soklyósi család 900-tól 1387-ig volt Siklós és későbbiekben a siklósi vár birtokosa. A család az árpádkor egyik legbefolyásosabb nemzetségének, a Kán nemzetségnek egyik ága. A Kán nemzetség egyik legjelentősebb tagja, „Öreg” vagy „Nagy Gyula” (?-1237), aki II. András király uralkodása alatt alapozta meg pályáját. 1215 és 1217 között valamint 1224 és 1226 között az ország nádora, 1214-ben erdélyi vajda volt. „Öreg” Gyula utódai közül László ágából kerültek ki a későbbi Kán nembeli tartományurak, másik fia, Gyula ágából pedig Siklós birtokosai.
Borítóképen: A siklósi vár 2017-ben
A várat valószínűleg 1270-es évek környékén kezdhette el építeni Öreg Gyula unokája, Miklós vagy az ő fia, Gyula. A Soklyósi család viszonya a szomszéd birtokosokkal nem volt békésnek nevezhető, ugyanis folyamatosan részt vett a baranyai birtokosok hatalmi küzdelmeiben.
A baranyai köznemesség egymással folytatott harcainak egy igazán nagy hatalommal és vagyonnal rendelkező tartományúri család, a Kőszegi család megjelenése vetett véget. A Kőszegiek 1315-ben megostromolták Siklós várát is, de nem sikerült bevenniük.
A Soklyósiak Károly Róbert király (1301-1342) oldalára álltak, így a későbbiekben is töltöttek be udvari pozíciókat. Végül Zsigmond magyar király (1368-1437, magyar király 1387-1437) vetett véget hatalmuknak. A család kegyvesztett lett, minden rangjuktól és birtokaiktól megfosztották őket.
A kegyvesztett siklósi várúr birtokait Kakas László és Pásztói János kapták meg. A két család birtoklása azonban nem tartott sokáig, a hatalmas birtok még 1395 előtt a Garaiak kezébe került.
Garai Zsigmond király híve és támogatója volt. Amikor a magyar főurak fellázadtak a király ellen, Zsigmondot a siklósi várba hozatta. Miután Zsigmond visszaszerezte a hatalmát, Garait 1402-ben nádorrá nevezte ki.
Siklós ekkor a nádor városa (civitas palatinalis).
A Garai család ezen időszak alatt kibővítette és modernizálta a vár védelmi rendszerét, a kastélyrészt pedig gótikus stílusúvá építtette át. A siklósi vár ekkor az ország legerősebb várai közé tartozott. 1441-ben Garai László és Hunyadi János seregei Bátaszék mellett megütköztek. A csata a két főúr közötti érdekellentét miatt következett be, mivel Garai V. Lászlót támogatta, Hunyadi pedig Ulászló párti volt. Garai seregei vereséget szenvedtek, Hunyadi János pedig megostromolta a siklósi várat.
A vár azonban ellenállt, így Hunyadi nem tudta bevenni.
Gara Jób utód nélkül halt meg, így a birtok visszaszállt a királyra. Mátyás király fiának, Corvin János (1473-1504) hercegnek adományozta a várat és a birtokokat. Corvin János azonban eladományozta, így végül – megint csak némi ellenségeskedés után… – 1507-ben Perényi Imre nádor kezére került.
Perényi Imre (?-1519), kiváló államférfi II. Ulászló uralkodása alatt tűnt fel. 1504-től 1519-ig nádori címet viselt. A Perényiek idején a várat jelentősen átépítették. A gótikus várkastélyt átalakították a reneszánsz szellemében. A Garaiak által épített, már elavultnak számító védműveket is korszerűsítették. Perényi Imre 1519-ben bekövetkezett halála után rövid ideig a legendás Kanizsai Dorottya irányította az uradalmat.
Perényi Péter a mohácsi csata után a koronát először Szapolyai Jánosnak adta oda, majd miután 1526. november 10-én megkoronázták, 1527-ben a koronát átadta I. Ferdinándnak is, akit még abban az évben szintén királlyá koronáztak. Ferdinánd megkoronázása után a siklósi várba hozatta a koronát.
A Perényi családnak nagyon sokat köszönhetett Siklós és vára. Munkájuk nyomon követhető, építkezéseik ma is láthatóak.
A török 1543-ban több napig tartó ostrom után foglalta el a várat. Vass Mihály, a vár kapitánya sokáig ellenállt a túlerőnek. Csak akkor adta fel, amikor a belső várban elfogyott a puskapor és sikerült elérnie a törökkel folytatott tárgyaláson, hogy a védők és a várnép szabadon elvonulhasson.
Siklós várát amellett, hogy a török közigazgatás kisebb központja volt, fegyver-, lőszer-, és élelmiszerraktárnak használták. A szövetséges csapatok I. Lipót király idejében, 1686-ban szabadították fel a várat.
Ezután a vár 1686-tól 1698-ig a császári kincstár tulajdona volt.
Aeneas Sylvius Caprara gróf, volt császári tábornagy, aki a felszabadító harcokban vett részt, jutalmul kapta meg a várat 1698-ban. Ez talán az igazi volt a szerencséje a várnak, mert Caprara volt az, aki több, igen jelentős magyarországi várat felrobbantatott… Caprara 1701-ben meghalt, és örökösei 1728-ban eladták a birtokot Batthyány Ádám gróf özvegyének, Strattman Eleonóra nagyasszonynak.
A Batthyány család a XVIII. század folyamán barokk stílusúvá építtette át a várkastélyt. A védműveket azonban már nem modernizálták.
A család legjelentősebb tagja a reformkori főúri liberális ellenzék kiemelkedő politikusa, gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) volt, aki élen járt a jobbágyság felszabadítását jelentő örökváltság-szerződések megkötésében. Az 1848-49-es polgári forradalomban és szabadságharcban szintén kiemelkedő szerepet játszott a magyar kormány külügyminisztereként. A szabadságharc bukását követően Törökországba, majd Párizsba menekült.
A siklósi birtokokat csak fivére tudta visszaszerezni az 1860-as években, de a család 1873-ban eladta.
A várat és a hozzá tartozó birtokokat Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg a Batthyány családtól 1873-ban. Tőle idősebb fia, Móric örökölte a várat és az uradalmat. Gróf Benyovszky Móric (1872-1936) és öccse, Rudolf (1874-1955) anyjuk, Ocskay Erzsébet révén ükunokái voltak a Benyovszky család legismertebb tagjának, gróf Benyovszky Móric (1741-1786) világutazónak, madagaszkári királynak.
A gróf jelentős közéleti személyiség volt, Siklós város és Baranya megye közéletében egyaránt meghatározó szerepet töltött be. A Siklóson töltött évek alatt átalakíttatta a belső tereket és berendezte a vár addig üresen álló termeit. 1929-ben műemlékké nyilváníttatta a várat. Benyovszky Móric felesége, Batthyány Lujza grófnő pár évvel férje halála után 1944-ben eladta a várat a Honvéd Kincstárnak.
A várat egy ideig a Lengyelország német és szovjet megszállása után 1939-ben Magyarországra menekült lengyel tisztek és katonák számára internáló táborrá alakították, majd a háború későbbi időszakában ideiglenesen néhány szövetséges pilótát tartottak itt fogva.
A Kincstár a vásárlás után tiszti üdülővé kezdte átalakítani a várat, de az 1944-45-ös hadi események meghiúsították az elképzelés megvalósítását. Az 1950-es évek közepéig üresen, megrongálva, kifosztva állt az épület. Felújítása 1956-ban kezdődött, múzeumot, szállodát, éttermet létesítettek benne.
A vár 2000-ben került a városi önkormányzathoz, 2010 márciusa és 2011 májusa között került sor – közel 1 milliárdos támogatási összegből! – a vár déli és keleti szárnyai kerültek felújításra és restaurálásra. 2010 júliusa és 2011 szeptembere között sor került a barbakán, a felhajtóhíd, a Kanizsai Dorottya-kert és a várkápolna belső tereinek rekonstrukciójára, továbbá az egykori parkoló helyén egy XXI. századi igényeknek megfelelő Látogatóközpont kialakítására.
