Egy vélemény államról, nemzetről és népről 1918-ból

A Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt, a Károlyi vezette Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, valamint a Garami Ernő és Kunfi Zsigmond által irányított Magyarországi Szociáldemokrata Párt részvételével alakult meg a Magyar Nemzeti Tanács 1918. október 24-én, ami az állam törvényhozó szerve lett 1919. március 21.-ig, a proletárdiktatúra bevezetéséig.

Borítóképen: Jászi Oszkár

Jászi a Károlyi-kormányban tárca nélküli nemzetiségi miniszteri pozíciót töltött be, de 1919 janur 19.-én lemondott. Ezzel együtt látni kell, hogy Jászi Oszkár – ahogy az általa alapított Polgári Radikális Párt is – szabadelvű, azaz liberális volt. A pártvezető korábban szakított a Szabadkőművességgel, pártját is elhatárolta a szabadkőművességtől.

Tudni kell, hogy Jászi Oszkár polgári foglalkozására nézve társadalomtudós volt, egyetemi tanár.

1918-ban jelent meg Magyarország jövője és a Dunai Egyesült államok című könyve, melynek első fejezetét annak szentelte, hogy kifejtse a háború valódi okát. És ebben a kifejtésben bizony igen érdekes következtetésekre jutott. A továbbiakban – ha nem is szó szerint – idézünk könyvéből. Íme:

A szerző állítása szerint a háború logikája az Osztrák-Magyar Monarchiából indult, és oda is tért vissza.

Jászi Oszkár szerint tehát nem csak a háború oka, hanem a háború utáni helyzet rendezésének is a Monarchia az alapja, ahogy ő fogalmazott, a Monarchia problémája az új európai rend megalkotásának archimedesi pontjává vált.

Véleménye szerint akkoriban három olyan országa (avagy területe) volt Európának, amelyek „nem kész részei” Európának: a Balkán, Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia:

„…állam és nép nem esik bennük össze, hogy még ma is középkori jellegű képződmények, a dinasztikus katonai hatalom tartja őket össze, nem pedig a föld, a nép és az állam ama kölcsönös benső átitatottsága, mely a többi európai államokat jellemzi.”

Az állítás igazolására Georg Jellinek (német jogász, jogtudós, az államtan, az államelmélet klasszikusa) meghatározását adja a nemzeti államokról (nemzetállamokról):

„A nemzeti államalkotás abban áll, hogy egy nép, mely magát egységesnek érzi és tudja, ezt az egységet azáltal fejezi ki, hogy mint ilyen szervezi magát s mint ilyen államként jelentkezik. Ez az állam nem a népet teremti meg előbb, mint a dinasztikus politika által létrejött államokban, ahol az eredetileg részekre osztott territóriumok lakosaiból egy és ugyanazon államhatalom alá való rendezés folytán egységes államnép jön létre, hanem megfordítva, a népből nyeri létesítését.

A nép, mint természeti egység, mint nemzet már előbb létezik és hat, és arra törekszik, hogy az államalakítási folyamatban természetes létéből jogi lét emelkedjék, mint államnép. Minden nemzeti államalkotás abból a tényből ered, hogy a nemzet vagy több államnépre szakad, vagy más, neki meg nem felelő elemekkel mechanikailag van egy államnéppé összenőve.”

A Monarchia – csakúgy, mint a Balkán és Oroszország – tehát abban az időben a szerző véleménye szerint egyfajta prenacionális (nemzetek előtti) stádiumban élt, hiszen sem egységes államnépet, sem pedig különböző nemzeti elemeit nem tudta fejlődőképes állapotba hozni.

Ebből következően megállapítja:

„Amit közönségesen nemzetiségi kérdésnek neveznek – az Osztrák-Magyar Monarchiának, a Balkánnak és Oroszországnak ez a krónikus, gyulladásos betegsége -, voltaképen semmi egyéb, mint oly államok belső szervezési zavara, melyek egy egész sereg történelmi okból a nemzeti államok nyugati típusának stádiumához nem juthattak el, viszont képtelenek voltak oly politikai rendszert teremteni, mely népességük faji, gazdasági és kulturális összetételének valóban megfelelő.”

Jászi szerint az említett államokban (és területen) számos olyan nemzetiség él, amelyek mind népesedési, mind területi, de gazdasági- és kulturális téren is az összes előfeltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy önálló nemzetté váljanak. De – miután „a középkori dinasztikus patriomoniális államszerveződési elv köldökzsinórját magáról levágni nem tudták” – ezek a nemzetek csak államembriók maradtak.

Hozzáteszi még azt is, hogy ennek az embrionális állapotnak oka volt az is, hogy a „a nagyhatalmak rövidlátó versengése és máról-holnapra élő kompromisszumai következtében örökös félrendszabályokkal nyomorították meg természetes fejlődési törekvéseit”.

Eddig az idézet.

Miért tartottuk fontosnak megosztani ezen gondolatokat? Nos, mi magunk nem üzenünk semmit, de úgy gondoltuk, hogy érdemes a fenti sorokat tanulmányozni. Miért? Mert bizony mindenki levonhatja a maga tanulságát történelmünk egy igen fontos epizódjával kapcsolatban.