Egykor szőlőskert volt – Ferihegy, avagy a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér története
A legtöbb, a témával foglalkozó írás ott kezdi a történetet, hogy 1950 május 7.-én – azaz pontosan 73 éve! – Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter avatóbeszédével hivatalosan is megnyílt a Ferihegyi repülőtér. Mi ennél korábbról indítunk, mert nem volt előzmény nélküli, hogy az akkori politikai vezetésnek éppen erre a helyre esett a választása, amikor a 3 éves terv keretein belül újjáépítették (!) a Ferihegyi repülőteret.
Borítóképen: A legmodernebb utasszállító gépek landolnak a Ferihegyi repülőtéren. Képünkön egy TU-124-es látható, a szovjet repülőgépipar egyik legmodernebb típusa – Neue Zeitung, 1966
Ha már itt tartunk. Valójában az elnevezés nem is olyan biztos, hogy megállja a helyét! Legalábbis akár vitatható is lenne, hiszen az 1950-ben megnyitott reptér épülete a Szentlőrinc puszta területén van, ami Feriheggyel együtt egyébként Vecséshez tartozó terület volt valaha.
De az tény, hogy maga a pálya Ferihegyen épült meg. De miért éppen Feri? Nos, a hely Mayerffy Ferenc után kapta nevét, aki Grassalkovich hercegtől bérelte, majd vásárolta meg a területet.
Mayerffy híres sörfőző volt, de itt szőlészettel foglalkozott, Széchenyi István barátja volt, és nemkülönben a Magyar Lovaregylet alapítói között volt!
Csak érdekességként; a Magyar Lovaregylet 1827-ben alakult meg, 1880. október 17-én avatták fel pályájukat az Aréna úton, a mai Puskás Aréna és az edzőpályák helyén. 1918-ig itt is rendezték a versenyeket.
De vissza a reptérhez, már csak azért is, mert a névadó nem érte meg a versenypálya átadását, hiszen 1845-ben meghalt. Halála után Ferihegy előbb Szontagh-, majd Podmaniczky-, végül Vigyázó-birtok lett. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába került.
Az tehát megvan, hogy ki az a bizonyos Feri, de arra még nem válaszoltunk, hogy miért hegy, amikor láthatóan nincs ilyen itt, sőt, nem is lenne előnyös, ha hegyes-völgyes területen lenne a repülőtér. Nos, a helyzet úgy áll, hogy ezt már akkor, amikor 1939-ben elkezdték a hely felmérését nagyon pontosan tudták, ellenben tetszettek a szél és egyéb időjárási viszonyok, na meg az is, hogy a talajvíz igen mélyen van a területen.
Igen ám, de ott volt egy 147 méteres domb! Ezért volt a hegyelnevezés, és ezért ezt a homokdombot nemes egyszerűséggel elegyengették a területen!
A lényeg azonban, hogy 1939-ben eldőlt, hogy ezen a területen épül fel az új reptér, ami egyben magyarázatot ad arra is, hogy a háború után miért éppen az addig használt Mátyásföldre települt az Ikarus, holott az előd Uhri testvérek karosszéria üzeme nem itt volt!
A területen repülőgépeket gyártottak akkoriban, de a háború lezárása után erre Magyarországon egész egyszerűen nem volt lehetőség, így az elkezdett ferihegyi építkezés – helyesebben annak lebombázott torzója -, valamint a repülőgép-gyártás ellehetetlenülése egyértelmű irányt adott a mátyásföldi és a ferihegyi fejlesztéseknek.
De volt más megfontolás is, hiszen a mai 100a vonal (Budapest–Cegléd–Szolnok-vasútvonal) is itt halad el, arról nem is beszélve, hogy a Nagy-Burma csatlakozása is itt volt, ami összeköttetés biztosított a 150-es vonalhoz (Budapest–Kunszentmiklós-Tass–Kelebia-vasútvonal).
A repülőtér tervezésére kiírt pályázaton megvalósításra legalkalmasabbnak ifj. Dávid Károly pályaművét találták.
Az építési munkálatok csak 1942-ben kezdődtek el, hiszen addig még el kellett egyengetni a területet, így például ekkor egyengették el a már említett hegyet is. A második világháború alatt aztán a repteret csak a honvédség vehette igénybe, ahol ideiglenesen német és szovjet csapatok is állomásoztak. 1947-ben döntöttek úgy, hogy a repteret a már említett hároméves terv keretében, 1948 és 1950 között a polgári forgalom számára építik újjá.
Az 1950. május 7-i megnyitóra elkészült a Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (napjainkban felújítva az I. terminál), már használható volt az 1500 méter hosszú kifutópálya, a hangár és a forgalmi épület egy része is.
Az 1946-ban alakult Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (Maszovlet) eleinte csak néhány külföldi járatot, a prágait, a bukarestit, a varsóit és a szófiait tartotta fenn. A belföldi légiforgalom talán élénkebb volt, mint a nemzetközi – lehet, hogy a szovjetek nem érzékelték a méretbeli különbségeket? -, így állítólag ekkortájt kezdődött Repülős Gizi története is:
1954-ben aztán a szovjetek valamiért kiszálltak a cégből, és aláírták azt a szerződést, ami lehetővé tette, hogy megalakuljon a Malév. Ezzel egy teljesen más történet vette kezdetét!
A következő tíz évben készült el a tranzitváró, a bevezető fénysor, a radarberendezés, és meghosszabbították a kifutópályát, amelynek eredményeként az 1960-as évekre Közép-Európa egyik legmodernebb repülőtere lett.
Az 1960–70-es években bővítették a Ferihegyi repülőteret, majd 1985. november 2-án megnyílt a második terminál és a második leszállópálya, amelyeket már a legnagyobb teljesítményű és sebességű repülőgépek is használhattak. Nos, ez már tényleg és teljes egészében a valamikori Ferihegyen épült.
Eddig tart történetünk, a továbbiakat jórészt mindenki ismeri, de nem lenne kerek a történet, ha csak és kizárólag a repülőtérről írnánk, és a hozzá kapcsolódó témákat ejtenénk. Terjedelmi okokból ezt következő cikkünkben közöljük:
