Egyszer volt…: Láng Gépgyár
Hogy mennyire tévúton járhat az ember amikor csak saját fantáziája alapján ítél meg bizonyos dolgokat, arra jó példa a Láng Gépgyár. Történt ugyanis, hogy ennek a ma már ilyen néven nem létező gyárnak az elnevezése arra engedett következtetni, hogy valamiféle kommunista találmány, hiszen a vörös szín, a láng a rendszer jelképei voltak. Pedig ez csak annyiban lehet igaz, hogy ezért tarthatta meg nevét az 1868-ig visszavezethető múltú nagyvállalat.
Borítóképen: Láng 16MW-os gép
Tehát szó nincs arról, hogy a cég valamikor a második világégés után jött volna létre – még akkor sem, ha annak az időszaknak egy ikonikus vállalata volt.
Jöjjön egy kis helytörténet, hiszen nem árt elhelyezni abban a korban a vállalkozást, amikor indult. A Nyugati pályaudvar környéke:
Hozzávetőleg mai Szent István körút helyén egy régi Duna-ág félig kiszáradt medre húzódott, ahová nem egy korabeli „jövőtervező” lagúnát, hajózható csatornát álmodott. A meder környezetében, ameddig a szem ellátott, rozzant házikók, káposztaföldek, libalegelők, raktárak, gazos buckák váltogatták egymást egészen a mai Szabadság térig. A környéken, egészen a Duna-partig, az Akadémiáig a városi szeméttelep éktelenkedett.
1867-től a mai Bajcsy-Zsilinszky úton (akkor Váczi körút) nyomvonalán haladt a Széna piac (ma Kálvin tér) és Újpest között közlekedő lóvasút, ami Európában harmadikként kezdte meg működését.
A környék egyértelműen lerobban kültelki városrész volt, de a város vezetői az 1870-es évektől kitüntetett figyelmet szentelnek a városrésznek, hiszen néhány „jószemű” vállalkozó észrevette a környékben rejlő lehetőséget, és élt vele:
A Váczi körút mentén számos kisebb-nagyobb műhelyt nyitottak!
Valójában gyáraknak alig nevezhető pinceműhelyek voltak ezek, és az egyikben nyitotta meg műhelyét tartozott a pozsonyi születésű, a szülővárosában és Bécsben tanult, Svájcban, Angliában, Németországban gyakorlatot, tapasztalatot szerző, a technikai újdonságok iránt érdeklődő Láng László.
Apja és nagyapja orvos volt, de ő szakít a hagyományokkal, és a gépek világát választja hivatásának.
Bécsben felsőipari iskolai végzettséget szerez, és több ismert bécsi gépgyárban dolgozik. Rövid időre vezető beosztást is kap. Pestre érkezésekor, 1867-ben, külföldi példák ismeretében, széles körű tapasztalatok birtokában helyezkedik el üzemvezetőként az Első Magyar Gépgyárban.
Bár az EMG-t 1870-ben felszámolták, Láng ezt nem várta meg, 1868. május elsején megnyitja a nyolc-tíz munkást foglalkoztató műhelyét a Váczi körúton.
Láng László nem játssza a „gyárost”, maga is megfeszítetten dolgozik, hogy üzeme felvirágozzon. Az első időben inkább javításokkal foglalkoznak. Fő megrendelők a pesti nagymalmok. De már a kezdet kezdetén gépet is gyártottak: esztergapadot egy budai harangöntő részére. Az 1873. év fordulópontot jelentett a Láng-üzem életében. Láng László a bécsi világkiállításon akarja bemutatni, mire jutott.
A sok-sok mindennapi munka, a számos javítás és kisgép mellett készítenek egy 49 lóerős, 85 percenkénti fordulatszámú „nagy gőzgépet”.
A mutatós gép elnyeri a kiállítás zsűrijének díját és József főherceg tetszését. Amikor a főherceg jó pénzért meg is veszi a gépet alcsúti uradalma számára, védjegyet kap a cég. A fejlődése töretlen.
Az 1873. május 9-én bejelentett bécsi tőzsdeügynökségi fizetésképtelenség pénzügyi válságba juttatja az osztrák bankoktól függő, kezdetleges szinten álló, azt éppen csak gyarapodni kezdő magyar ipari vállalkozások többségét, de a Láng-műhelyt nem.
Láng Lászlónak szerencséje van: ő többnyire a csődtől többé-kevésbé érintetlen élelmiszeriparnak dolgozik.
A gyarapodó létszámú műhely kinövi a Váczi-körúti bérleményt. A fejlődés megkívánja a tágasabb, a terjeszkedésre módot adó gyárterületet. Lángnak kapóra jön, hogy a külső Váci úton („Váczi postaút volt egykoron) egy keményítőgyáros felszámolja az üzemét. Megegyeznek, és még 1873-ban megtörténik az átköltözés a 63 000 négyszögölnyi területre.
A hivatalos cégbírósági lajstromba 1873. december 4-én jegyzik be: „A cég birtokosa: Láng László gépgyáros Pesten”.
„Versenyképesség mindenekelőtt”, ez az alapelv vezette Láng Lászlót „minden új” bevezetésében, és ez meg is látszott vállalkozása teljesítményén! Fontos tudni, hogy míg 1880-ig a magyar nagyipari műhelyekben felállított gépegységek többségét külföldi (elsősorban brünni és prágai) gépgyárak szállították,
1880 után a Röck-és a Láng-gyárnak sikerül kitartó munkával és elismerten jó gyártmányokkal teljes bizalmat szerezniük a hazai ipar széles területén.
Újabb lépések:
- Az 1881. évi XLIV. törvénycikk összesen 182 ipari üzemnek, köztük a Láng gyárnak, biztosított a további iparfejlesztés érdekében 15 évi adómentességet.
- Az 1880-as években saját vasöntödét épít Láng László, és megkezdi a Collmann-féle vezérmű gyártását (licenc alapján).
- A gőzgépgyártás egyik kiemelkedő eredménye egy 520 lóerős gép, amelynek három hengere (triplex gép) egymás melletti elrendezésű volt.
- 1888-ban Lángék török megrendelést kapnak: komplett gőzmalmot, gőzgépeket, kazánt, malomipari gépeket szállítanak.
- Az 1900-as párizsi világkiállításon értékes elismerésben részesül a gyár.
Ekkor már az alapító fia, Láng Gusztáv is megjelenik a színen, aki befejezte bécsi, majd berlini műegyetemi stúdiumait, és európai tanulmányúton hasonlíthatta össze apja gépgyárának jelenét az európai fejlődés irányával.
Itt, Párizsban Láng Gusztáv érdeklődését is felkelti – ahogy sok másét is! – az új hőerőgép, az ellennyomásos gőzturbina.
Az Öreg Láng támogatta fia javaslatát, miszerint lépjen be a svájciak szervezte szindikátusba, amelynek célja a Zoelly-féle turbina gyártásának elősegítése, így 1903-ban licencet vásárolnak, és hozzákezdenek a gőzturbina gyártásához. Ami majdnem katasztrófához vezetett…
„1903-ban kezdődött a gyártás. 1905-ben szállítottuk le az első 300 lóerős turbinát a witkovitzi vasműnek. Később gyártottunk két 10 000 lóerős turbinát is. Ebben az időben Iglauer I. volt a főmérnök. Ő a meglevő rajzok, valamint a Zoelly-rendszer szerint maga tervezte azokat, de később bebizonyosodott, hogy a tengely méretezése folytán a turbina üzemi fordulatszáma egybeesett a kritikus fordulatszámmal, s ez által berázódott. Rengeteg pénzbe került a kijavítás” – emlékezett vissza Láng László később.
Az igen komoly pénzügyi nehézségek hatására úgy döntöttek, hogy a családi vállalkozást részvénytársasággá alakítják, mert kiderült, hogy a totális önállóság sérülékennyé teszi a céget, míg egy nagybank pénzügyi biztonságot nyújthat.
Ekkor egyébként is jellemző volt az ipari vállalkozások és a bankok összefonódása. Ez talán furcsa lehet, mert manapság a bankok nem vásárolnak direkt részesedéseket a vállalatokban, hanem hitelekkel, és mindenféle más pénzügyi szolgáltatásokkal szolgálják ki azokat, de akkoriban ez teljesen másként volt; a bankok kifejezetten törekedtek direkt részesedések megszerzésére az iparvállalatokban, és ezt ebben az időben még nem az vezérelte, hogy adott esetben a vállalatok fizetésképtelensége okán – más lehetőség nem lévén… – így mentsék meg őket!
Láng Gusztáv már 1903-ban elkezdett foglalkozni a gázmotorok gyártásának gondolatával. A gyártott gépek közül kiemelkedik egy 1500 lóerős, amely az akkori idők egyik legmodernebb alkotása. A belsőégésű motorok közül a Dieselféle motorban rejlő lehetőségeket ismerték fel a Láng-gyárban, és 1910-ben elkezdték e típusok gyártását, fejlesztését. Később, a 30-as, 40-es években majd mindegyik autóbuszban Láng Diesel-motor volt az energiaforrás.
1910-től kezdve szesz-, cukor-, konzervipari berendezéseket is gyártottak. Jelentős volt a paradicsomlesűrítő berendezés exportja.
Az alapító, Láng László 1914. január elsején hunyt el. Vége a lehetőségek korszakának, a viszonylag boldog békeidőknek.
És ez nem csak átvitt értelemben igaz, hiszen kitört az első világháború, és így a Láng Rt. is áttért a haditermelésre. Erre nem csak az itt elérhető haszon sarkallta a vállalat vezetését, hanem az is, hogy állami szinten jelölték ki a hadiipari termelésben részt vevő vállalatokat!
A Láng gyorsan alkalmazkodott a hadiipari termeléshez; az esztergamaró és fúrógépek kifejlesztése gazdaságos termelési ággá fejlődött, így például az összes ágyúcsőesztergát a Láng Gépgyár készítette.
A háborús évek alatt a Láng Rt. és a Hazai Gépgyár Rt. gyártelepeit elválasztó kerítést lebontották, és — ez nem baráti gesztus volt — az erősebb, a szervezettebb beolvasztotta a vérkeringésébe a gyengébbet. A Láng család és a Hitelbank közötti erőviszonyok is megváltoztak, a részvények több mint 60%-ával már a Hitelbank rendelkezett.
A háború jól jövedelmezett, az 1917-es évre szóló igazgatósági jelentés elégedetten állapította meg a részvényesek számára a lényeget: 25%-os volt a haszon.
A Tanácsköztársaság alatt a Láng-gyárban Barna Jenőt nevezték ki termelési biztosnak, aki egyébként tagja volt a Budapesti Munkástanácsnak, és a főváros alpolgármestere lett. Tudni kell, hogy a magyar Vörös Hadsereg megszervezésében komoly szerepe volt a gyár munkásainak, hiszen négyszázadnyi Láng-gyári munkás önálló zászlóaljként szerepelt.
Nem kell mondani, hogy ezekben a zavaros időkben a termelés akadozott, és az sem feltétlen lehet újdonság, hogy a gyár is komoly veszteségeket szenvedett. Az akkori történések politikai vonatkozásaival ebben a cikkben nem foglalkozunk, elég annyi, hogy a visszatért régi vezető gárda mindent elkövetett, hogy a gyár rövid idő alatt talpra álljon.
1920 után Tirser László – Láng László unokája, Láng Gusztáv unokaöccse, aki Zürichben járt egyetemre tehetséges, kitűnő memóriájú szakember, elismert szervező volt, és nem egy esetben az ő elképzelése szerinti fejlesztés hozott újabb sikereket a gyárnak – is megjelenik a gyár vezetésében.
Többek között neki is köszönhető, hogy amikor többé-kevésbé rendeződtek a gyáron belüli viszonyok, megrendeléseket kaptak a fővárostól, megindult a Diesel-motorok továbbfejlesztése, mind gyakoribb lett a komplett gőzerőművek (kazán, turbina vagy gőzgép) szállítása. Pár évig „vihar előtti csönd” uralkodott a gyárban.
És akkor jött 1929, New Yorkban összeomlik a tőzsde, ezt követően pedig hosszú évekig igen rossz gazdasági környezetben kell helytállnia a gyárnak, és persze vezetőinek, dolgozóinak is.
„Ezekben az években majd minden üzem eladósodott, a Láng azonban nem. Lukács József elnök, a Hitelbank igazgatója figyelmeztetett, hogy ne csináljunk adósságot, mert az olyan gyárnak nincs előttük tekintélye. Mindenfajta munkát elvállaltunk, hogy a jó szakembereket ne kelljen elküldeni, így például nyomdagépek gyártását, automatikus ajtócsukókat stb. Az öntőkkel Diesel-motor-állványokat készíttettünk — ezeket a válság után be is olvasztottuk, mert nem volt rájuk szükség. Az adminisztratív dolgozók fizetését is csökkentettük…” – így emlékezett vissza ezekre az időkre Láng Gusztáv.
A nehéz idők után aztán 1934-ben már érezhetően javult a helyzet, megkezdődött a gazdasági fellendülés, és ez természetesen segített a Lángon is, ami ekkorra – részben kényszerből, hogy ne kelljen elküldeni munkásokat! – sokoldalúan alkalmazható gépparkkal rendelkezett, a nagyszerűen felkészült szakembergárda csaknem „mindent” gyártott.
Azon túl, hogy a Láng a magyar ipar egyik zászlóshajója lett ebben az időben, kiváló nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezett, így nemzetközi szinten is igen modern termékpalettával rendelkeztek!
A Zoelly-konszern 1934-ben felbomlott, így kerültek Lángék kapcsolatba a svájci Brown-Boveri Cie céggel, amelyik abban az időszakban a legkorszerűbb gőzturbinákat készítette. A gázkazánok gyártását a berlini Borsig cég ajánlásai alapján végezték. Hasonló termékkapcsolatuk volt amerikai, holland és más országok konszernjeivel. Külön említést érdemel a Diesel-járműmotor — Daimler—Benz — kifejlesztése.
Ebben az időszakban a vállalat ereje teljében volt, amit jól mutat, hogy a mindig is riválisnak tekintett Röck-gyárat is sikerült magába olvasztania!
Igen ám, de sajnos ez a békésnek tekinthető időszak sem tartott sokáig; újra bevonták a gyárat a hadiipari termelésbe, haditermelésbe. 1936-ban megkezdődött a repesz- és fenékgyújtós gránátok próbagyártása. 1938-ban a hadsereg 1400 Botond gépkocsit kért, ezek motorjainak gyártásában részt vett a Láng is.
Érdekes történelmi tény, hogy a moszkvai Masinoimport külkereskedelemi vállalat négy darab 325 lóerős félstabil gőzgépet rendelt, amit a gyár le is szállított, majd – miután a megrendelő igen elégedett volt! – újabb 18 darabot rendeltek.
Három nappal a magyar hadbalépés előtt (!!!) a Láng levélben fordult az illetékesekhez, hogy mi legyen a sorsa a csaknem kész gőzgépeknek!
Ezek szerint tehát a gyár vezetése tudta – vagy legalábbis sejtette -, hogy mi következik majd. Ma már nem tudjuk, hogy ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy ez mindenki számára kézenfekvő volt (ti.: hogy belépünk a háborúba), vagy netán azt, hogy ekkor már a haditermelésbe bevont gyár vezetésének igen jó kapcsolatai voltak a legmagasabb politikai körökkel.
Ma már tudjuk, hogy mi következett, nem is igen részletezzük, csak egy idézetet csatolunk – átugarva a vérzivataros időket:
„Az első üzem, amelyben a termelés megindult, a Láng-gyár volt. Ez az üzem ugyanis saját erőművel rendelkezett. A németek és a nyilasok kivonulásuk előtt meg akarták bénítani a gyárat, de a munkások megmentették az erőművet a pusztulástól” – írta A Valóság 1960. évfolyamának 2. száma.
Igen, a korabeli beszámolók szerint 1945. január 14.-én már megindultak a gyárban az első gépek. Nem csoda, hogy később — 1945 június 15-től — a Láng is azok közé a gépipari gyárak közé tartozott, amelyek a jóvátételi szállításokat szolgáltatták.
Az akkori elképzelés szerint gazdasági építés, a tervgazdálkodás előfeltétele volt a Nemzeti Bank és a három legnagyobb magánbank államosítása. Ezek között volt a Hitelbank is, így a Láng Gépgyár állami tulajdonba került. 1948. március 26-án munkásigazgató került a gyár élére.
Ekkor kezdődött el az élelmiszeripari gépgyártás, ez időben szervezték meg az önálló turbinaszerkesztési részleget. Már nagy sorozatban gondolkodtak, a Szovjetunió 1200 darab 50 lóerős lokomobil elkészítésére adott megrendelést.
A gyár 1951-ben elnyerte az Élüzem címet, azonban – korabeli vélemények szerint – 1953 után egyre több olyan intézkedés és utasítás lépett életbe a politikai vezetés részéről, ami akadályozta a további fejlődést. Nem tudjuk, hogy ez valóban így volt, vagy ez is csak egy politikai vélemény, de tény, hogy a vállalat – ahogy a magyar gazdaság egésze is – kissé visszavett háború utáni hihetetlen lendületéből.
Az ’56-os események érdekes módon nem hoztak nagy változást a gyár életében, a termelés hellyel-közzel folyamatos volt. Talán a korábbi tapasztalatok – a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében vállalt szerep – arra mutattak, hogy nem feltétlenül kell beavatkozni a politikai eseményekbe? Akár még ez is lehet.
És jöttek az eredmények:
- 1958-ban elkészült a gyárban a saját erőből kifejlesztett ötven megawattos turbina.
- Megtervezték a Diesel-motor család új tagját, a nyolchengeres, feltöltéses, ezer lóerős teljesítményű gépet. Ezeket az ezerkétszáz tonnás tengerjáró hajóba építették be.
- Nagyon kelendőek voltak a gyárban készült konzerv- és cukorgyári berendezések.
- A gyártmánylista kibővült, a Láng tervezte és gyártotta a Debreceni Gyógyszergyár penicillin-előállító gépsorának nagy részét. Ezt a teljesítményüket Kossuth-díjjal jutalmazta a kormányzat.
- Értékes elismerést hozott az 1966-os év: a lipcsei vásáron aranyérmet nyert a magyar találmány alapján gyártott AJKO-típusú szűrőprés.
- a centenárium évében állították üzembe az első száz megawattos turbinákat.
- A fejlődés nem állt meg, megkezdődött a svájci BBC gyár licence alapján a 200 megawattos turbinák gyártása.
- A kazángyártás bővítése érdekében 1970-ben megépült Dombóváron a gyár vidéki gyáregysége.
- Európaszerte ismertté váltak a paradicsomlélepárló berendezések és legújabban a közel-keleti országok részére datolyalé-besűrítő gépsorok is készültek.
A Láng-gyár mindig nevezetes volt arról, hogy gyorsan alkalmazkodott a gazdasági változások okozta körülményekhez. Igen ám, de volt olyan változás, amit már a Láng sem tudott „kimozogni”…
A korszerűtlen technológiákkal és pénzügyi nehézségekkel is terhelt vállalat privatizációja 1990-ben kezdődött. Legértékesebb termelőrészlegei előbb részben, majd teljesen külföldi kézbe kerültek, és 2000-ben a nagy múltú Láng-gyár megszűnt. Jogutódja először az ABB, majd az Alstom Hungária Zrt. (illetve ennek erőművi üzletága), amely hazai és külföldi erőművek turbináinak javításával, felújításával foglalkozott.