Elektromos áram minden esetre: Ikervári vízerőmű!
Már önmagában az erőmű létesítése is egy hihetetlen előremutató lépés volt Ikerváron – abban a térségben, ahol a Rába folyó esése ezen a területen a legkedvezőbb egy vízerőmű létesítéséhez -, de az aztán végképp nem volt semmi, hogy mi mindenre használták az itt megtermelt áramot.
Borítóképen: Az Iervári vízerőmű napjainkban
De előbb nézzük meg, hogyan épült fel az erőmű! Pontosabban; hogyan újították meg az Ikervári vízlépcsőt! Mert bizony itt már az 1700-as évek vége felé is nagyteljesítményű vízimalom működött. Persze egy erőmű értelemszerűen bonyolultabb komplexum, de az fontos, hogy tapasztalat már bőven volt arra nézve, hogyan lehet itt munkára fogni a vizet.
A malom egyébként egy rőzsegát segítségével nyerte energiáját a folyóból, teljesítménye 100-120 lóerő lehetett.
Felkérésre Szüts Béla, a Danubius gyár későbbi nagyhírű igazgatómérnöke készítette el, a kinyerhető teljesítményt 1.000 lőerőre tette, ami a kor energiaigényeihez képes bődületesen nagy volt!
Szüts Béla Bánó Lászlóval együtt készítette el tervét, ami legalább olyan nagy alkotás volt, mint nevüket megőrző Bánó-Szüts kazánszerkezet, melyet szintén ők szerkesztettek. Ez akkor is igaz, ha a szükséges gépi berendezéseket Svájcban állították elő, mert a gépeket, berendezéseket a magyar mérnökök tervei alapján gyártották.
Ezt persze megelőzte egy részvénytársaság alapítása 1895-ben. Igen, a szükséges tőkét össze kellett gyűjteni, mert bár a terület a Batthyány család birtokában volt (egészen pontosan: Batthyány Lajos fiumei kormányzó birtoka volt), külföldi tőkét is be kellett vonni, végül egymillió forint tőkével alakult meg. Az építkezés 1896-ban indult el.
A vízerőmű első része Ikerváron 1896-ban épült meg, és három turbinával mindjárt 900 lóerő teljesítménnyel!
Már az építkezés megkezdése után megállapították, hogy valójában még nagyobb az a vízmennyiség, amire a mű méretezhető, így 1899-ben nekiláttak a bővítésnek. 1900-ra be is fejezték a bővítést, és az újonnan beépített 600 lőerővel immár 1.500 lóerőt teljesített a mű. Gondoljunk csak bele: az egykori Ella vízimalom – amelyet egyébként 1897-ben áttelepítették Sárvárra, és 2017-ben bontották el – teljesítményének 12,5-15-szörösére növelték, és immár elektromos áram formájában szállíthatóvá is vált a megtermelt energia.
A Vasvármegyei Elektromos Művek beruházásában a régi rőzsegát helyett a folyókanyar átvágásába építették a korszerű duzzasztóművet. Egy másik átvágásba került a beeresztő zsilip. A beeresztőzsiliptől kezdődően egy darabig a régi folyómedret felhasználva haladt a műcsatorna azikervári útkereszteződésig, vonalvezetése a régimalomig nagyjából a terep alakulatokat követte, majd egyenes műcsatornán haladt a gépházig.
A gépház után következő alvízcsatorna az öreg Herpenyő medrét használta fel egydarabon, s onnan műcsatornán juttatta visszavizét a Rábába.
A térképen látható, hogy az építkezéssel egyidejűleg átmetszésekkel kisebb folyószabályozást is végeztek, továbbá számosúj műtárgy, közúti híd, út stb. létesült.
A turbinák soros kapcsolású egyenáramú dinamókat hajtottak. A turbinatelep dinamói egyenként1500 voltra és 65 amperre, illetőleg 2500 voltra és 40 amperre készültek. A gépcsoportok fordulatszáma 180 percenként. A sorba kapcsolt dinamók ugyancsak soroskapcsolású fogyasztói rendszert tápláltak, amelynek kapcsolását azeredeti vázlat nyomán az 5. ábrán mutatjuk be.
E rendszernek az az érdekessége, hogy a terhelés nagyságára nem az áramerősség, hanem a feszültségesés jellemző.
A másik érdekessége, hogy a fogyasztói alállomást rövidzárással lehet kikapcsolni. A párhuzamos rendszerben dolgozó mai rendszerek esetében kissé szokatlanok ezek jellemzők.
Az viszont nem szokatlan, hogy ma a hálózatra tulajdonképpen szinte bármilyen funkciót ellátó gépet és berendezést rákapcsolhatunk, ami kompatibilis a hálózati rendszerrel. Akkoriban ez nem volt ennyire kézenfekvő, mégis elképesztő változatosság jellemezte az áram felhasználását!
Akkumulátor telepek, közvilágítási hálózat, városi világítás, vasutak, azikervári kastély luxusvilágítása, ivóvízellátás, nyomda és még számos egyéb fogyasztó kapta az energiát.
Ami viszont talán a legelképesztőbb felhasználás, az nem más, mint a mezőgazdasági célú felhasználás. Talán nem is a gazdasági ágazat meglepő, hanem az, hogy miként használták a mezőgazdaságban az elektromos áramot! Nem, még csak véletlenül sem (csak) a gépállomást – ha volt ilyen – kötötték be a hálózatba, hanem a soproni áramkör mentén tíz, míg a szombathelyi áramkörön húsz darab cséplőgépmotor állomás létesült!
Gőzekével kéthajtóműves rendszerrel 1900 előtt már több helyen szántottak. A szántás oly módon történt, hogy a gőzgép csörlőszerkezettel vontatta ide-oda az ekét.
Ebben az esetben is ezt a módszert alkalmazták, azonban a gőzgépek helyett elektromos áram biztosította a szükséges energiát!
Ez abban a korban egy igazán különleges megoldás volt, és ha jobban belegondolunk, akkor azt kell, hogy mondjuk, akár a mai kor követelményeinek is teljes mértékben megfelel, hiszen a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagy a talajművelés azzal együtt, hogy az áramot vízerőmű segítségével állították elő!
Eredetileg gőzhajtású ekéket felhasználva 1899-ben rendezkedtek be először villamosszántásra hazánkban!
Az egész rendszert a középen felállított villamos tápláló pont tartja üzemben. Az eke a villamoshajtású csörlőkocsi és a horgonykocsi között jár ide-oda, mindkét irányban szántva a húzó- és horgonykocsik között:
Az ikervári példa mutatja, hogy Magyarországon több, több, mint 120 évvel ezelőtt (!!!) átfogóan sokoldalú vízerőhasznosítást építettek ki! Egy közepes folyónk vízerejére támaszkodva olyan művet valósítottak meg, ami a messze környék kultúráját, mezőgazdasági és ipari szintjét emelte és hozzájárult a technika egyetemes fejlődéséhez!
Az 1925-ben végrehajtott rekonstrukció során áttértek váltakozó áramra, az erőmű teljesítménye 1.540 kW lett. A rekonstrukció során új Ganz gyártmányú Francis-turbinákat és generátorokat szereltek be. A gépházban ezekből egy-egy darabot bemutatás céljából működőképes állapotban megőriztek.
1995-ben privatizálták. Ekkor újabb korszerűsítés történt, melynek során svéd turbinákat és generátorokat építettek be, összesen 2.280 kW teljesítménnyel. Az épület és a kapcsolódó berendezések ma ipartörténeti emlékhelynek minősülnek; a fontosabb helyiségei egy időben látogathatóak is voltak.
Ez a történet vége, de ne feledjük: az ikervári Batthyány-kastélyban előbb volt elektromos világítás, mint a bécsi Schönbrunnban!
