Elektromos autó 1913-ból, a Magyar Lloyd Automobil és Motorgyártól

„Közkereseti társaság. Kezdetét vette 1912. évi május hó 10. napján. Társtagjai: Gróf Kornis Károly, maróthi Fürst Bertalan és Kuchel Lajos, automobil és motorok gyártásával és eladásával foglalkozó üzlettulajdonosok, budapesti lakosok.” Ennyit közölt a Központi Értesítő 1912 július 7.-i száma.

Borítóképen: Lloyd mintakocsi — 2X1 lóerős elektromotorral —, amely később az Elektromos Műveknél éveken keresztül működött

A társaság a Budapest, V., Szalai utca 2. szám alatt került bejegyzésre, és 1912-ben máris ott találjuk a vállalat nevét a posta részére szállítandó gépjárművek versenytárgyalásán ajánlatot tevők között:

„Magyar Lloyd automobil és motorgyár (Budapest-Aszód). 30 drb NP csomag és személyszállító kombinált autó 26.650 K, szekrény nélkül 19.050 K, 30 drb 30 HP csomagszállító autó 23.850 K, szekrény nélkül 19.050 K darabonként.”

Igen, az ajánlattevő neve mellett Budapest mellett Aszód neve is szerepel, hiszen a gyárat ott tervezték felépíteni már a kezdetek kezdetétől. Az alaptőkét 500.000 koronában határozták meg, ami az akkori vélemények szerint elég szerény összeg volt, mivel az aradi MARTA esetében az alaptőke 3 millió korona volt, de a Podvinecz és Heisler utódvállalata, a szintén autógyártásra létrejött vállalat a Magyar Általános Gépgyár (MÁG) is 1 millió koronás alaptőkével került megalapításra, és ezek után kaptak még államsegélyt is.

A relatív alacsony tőkére – illetve részben a névre is – magyarázatot ad a korabali beszámoló, miszerint:

„Az új automobilgyár összeköttetésben van a Norddeutsche Automobilfabrik brémai céggel, mely a Norddeutscher Lloyd alapítása.”

Ebben azesetben tehát nagy valószínűséggel olyan autók gyártása, összeszerelése, illetve kereskedelme volt a cél, amelyek már léteztek, azaz nem a nulláról kellett kezdeni az autógyártást. Igen ám, de az sem egyszerű feladat, hogy a rajzokból valódi, működő autó álljon elő!

De volt egy körülmény, ami miatt bizony mégis azt mondjuk, hogy egyáltalán nem volt lehetetlen vállalkozás ennyi pénzből és egy már létező gyártó támogatásával autókat építeni, ebben az esetben ugyanis elektromos autókról volt szó. Amelyek már akkor is kevesebb alkatrészből épültek fel, és gyártásuk ehhez igazodva egyszerűbb is volt.

És milyen keresletre számított a vállalat? Nos, először 1910-benkerült napirendre a főváros taxiközlekedésének megoldása, de az „égető szükségként” felmerült kérdés megvalósítása még három évet váratott magára. A Székesfőváros Tanácsának előterjesztése – mely határozattá vált, és amely a bérkocsik számát 2-3 év alatt 500 darabban állapította meg, mint üzemeltetési szükségletet – 1912-ben született meg.

A taxiüzemeltetésre szánt gépkocsik gyártására kapta meg a megbízást a MARTA Magyar Automobil Rt. és a Magyar Lloyd Automobil- és Motorgyár Rt. A MARTA Rt., amelynek a gyára Aradon volt, a benzinüzemű, a Magyar Lloyd Automobil- és Motorgyár Rt. (aszódi részlege) a villamos üzemű gépkocsik gyártásának jogát szerezte meg magának.

Igen ám, csakhogy felmerült egy igen komoly probléma, ami bizony a maga korában meglehetősen nem port vert fel. A vállalat ugyanis csak autókat szeretett volna gyártani, de azoknak taxiként történő üzemeltetését már nem akarta, így a számára kiadott engedélyeket (rendszámokat) áruba bocsátotta.

„A társaság Aszódon az igazságügyi minisztériumtól ötven esztendőre ingyen kapott területen tudvalevőleg villamos üzemü automobilgyárat szándékozik berendezni; nemrég a fővárostól 150 autotaxi szállítására koncessziót kapott s ekkor a »Magyar Lloyd« jóhangzású nevet jegyeztette be a cégjegyzékbe. A fővárostól szerzett koncessziót a társaság másra akarja átruházni, mert – mint már jeleztük – csak kocsikat akar szállítani, de nem automobil-üzletet financírozni.

A fölzúdulás, mely a 150 rendszám eladásáról szóló hírt követte, arra bírta rá a részvénytársaságot, hogy elfogadható és megtámadhatatlan formát keressen a tranzakció elintézéséhez. A közgyűlési meghívóból most kiderül, hogy a rendszámok eladását úgy viszik keresztül, hogy az aránylag kisértékű részvényt a rendszámra pályázó vállalkozónak átadták s valószínűen az uj részvénytulajdonosokból választják majd meg az uj igazgatóságot és felügyelő-bizottságot.”

A következmény pedig az volt, hogy a Lloyd elektromos autói nem álltak forgalomba, a MARTA és az időközben jogot szerzett Benz Magyar Automobil- és Motorgyár Rt. pedig jóval kevesebb taxit állított ki, a főváros vezetése pedig úgy gondolta, hogy a korábban megállapított 500 darabos mennyiség eleve túlméretezett volt, így egy idő után a Magyar Lloyd Automobil és Motorgyárnak már esélye sem volt üzembe helyzeni elektromos autótaxijait.

Ezzel együtt a vállalkozás nem csődölt be, sőt, egy igen érdekes történet kezdetévé vált!

Nos, így lett az autógyárból repülőgépgyár, és így lettek az elektromos autókból repülőgépek!