Elfeledve: az első magyar világbajnoki gólszerző, Teleki Pál – 1. rész: Világbajnokság!
1930-ban írták ki az első labdarúgó világbajnokságot a FIFA akkori elnöke, Jules Rimet ötlete alapján. A torna ugyan meghívásos volt, de hogy végül kik lettek a résztvevők – és kik nem… – mégsem a meghívás – vagy annak hiánya… – döntötte el! Több érdekessége is volt a tornának, melyet végül Uruguayban rendeztek meg, és amelyen a magyar válogatott nem vett részt!
Borítóképen: Az első Labdarógó VB győztese, Uruguay válogatottja – 1930
Ha egy kicsit visszalépünk a történetben, akkor azt látjuk, hogy már korábban is létezett nemzetközi szintű megmérettetés, méghozzá a Hugo Meisl alapította Európa-Kupa (1927-től), ami válogatott csapatok versengésére írtak ki, és ott volt a szintén Meisl ötlete alapján elindított Közép-európai Kupa (KK), más néven Mitropa Kupa – melynek elődje az 1911-ig megrendezett Chellenge Cup volt! -, amelyen viszont nemzetközi szinten klubcsapatok küzdhettek meg az elsőségért.
Az igaz ugyan, hogy 1900-tól 1930-ra már hét alkalommal is rendeztek az olimpiákon labdarúgó tornákat is, de a futball akkorra már olyan népszerű lett, hogy önálló világverseny megszervezését határozták el. Az első, az 1930-as torna még elég szerény résztvevői körrel került megrendezésre, mert ugyan az amerikai kontinensről a rendező mellett Argentína, Bolívia, Brazília, Chile, Mexikó, Paraguay, Peru és az USA elindultak a tornán, ugyanakkor Európából csak négy ország: Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia vállalta a részvételt.
Pedig a labdarúgó világbajnokság bizonyos értelemben sokkal nyitottabb volt, mint az olimpiák, ugyanis a világbajnokságon profik, félprofik és amatőrök akadálytalanul játszhattak egymás ellen, ez azért figyelemre méltó, mert a NOB az olimpiákról kitiltotta a profikat!
A rendezésre Olaszország, Svédország, Hollandia, Spanyolország, Magyarország és Uruguay jelentkezett, de az európai országok visszaléptek.
Lett volna mit keresnie a magyar válogatottnak az első világbajnokságon. Egy távirati nyomtatvány 1929 júliusából:
Maradt rendezőnek tehát Uruguay – az ország éppen akkor ünnepelte egyébként függetlenségének 100. évfordulóját! -, de az európaiak távolmaradásának mégsem az volt a fő oka, hogy az egyébként igen költséges utazást nem tudták vállalni, hanem az, hogy;
Ahol profizmus volt, ott a klubok, ahol amatörizmus, ott a munkaadók mondtak határozott nemet a két hónapos távollétre.
Mert bizony ezen a világbajnokságon a selejtezőket is magán a tornán bonyolították le, így pedig igen hosszúra nyúlt – pontosabban igen hosszúra nyúlt volna, ha az összes európai meghívott elmegy! -, így kicsivel több, mint két hét alatt kiderült, hogy a résztvevők közül a házigazda válogatottja a legerősebb, így Uruguay szerezte meg az első labdarúgó világbajnoki aranyérmet.
Érdekes tény, hogy az olimpiai válogatottakba való bekerülés feltételéhez, az amatőr státuszhoz előbb a NOB ragaszkodott, de – miután egyik indoka a labdarúgó világbajnokságok megrendezésének éppen a profik olimpiákról történő kizárása volt! – később éppen a FIFA támogatta az olimpiai korlátozás fenntartását a világbajnokság rangjának megőrzése okán!
Elképzelésük helyességét az is csak megerősítette, hogy az 1932-es Los Angeles-i olimpia szervezése közben kiderült, hogy a labdarúgást nem fogják felvenni a versenysportágak közé, mivel az Amerikai Egyesült Államokban nem volt népszerű. Csak egy kis megjegyzés: ez annak ellenére is igaz lehetett, hogy az 1930-as labdarúgó VB küzdelmei során az USA csapata az elődöntőig jutott.
Feltehetően ekkor jött az ötlet is, hogy a világbajnokságokat a köztes években kell megrendezni. Így érkezett el az idő arra, hogy az 1934-es világbajnokságot megszervezzék.
Mivel az 1930-as világbajnokság igen népszerű lett, 1934-ben már egyenesen 32 ország nevezése futott be – tehát már nem meghívásos alapon működött! -, de tanulva az 1930-ban történtekből, ezúttal úgy döntöttek, hogy selejtezőket játszanak a csapatok, és végül 16 csapat vehet részt a tornán, melynek rendezési jogát egyébként Olaszország nyerte el.
Uruguay valamiért visszautasította a tornán való részvételt, Olaszországnak viszont – annak ellenére, hogy rendező volt! – selejtezőt kellett játszania, de az akadályt sikerrel vették. Chile és Peru visszaléptek, így Argentína és Brazília selejtezők nélkül jutottak be, USA azonban Mexikó ellen selejtezőn harcolta ki a részvételt. Mellettük a negyedik nem európai csapat Egyiptom volt.
A tizenkét európai csapat közül első világbajnokságán vett részt kilenc: Olaszország, Németország, Spanyolország, Hollandia, Magyarország, Csehszlovákia, Svédország, Ausztria és Svájc. Másodszorra vettek részt viszont Franciaország, Románia, Belgium.
helyszíne volt, 1942-ben az angol-amerikai bombázás lerombolta, így ma már nem létezik
A magyar csapat is selejtezőt játszott. Az ellenfél a bolgár válogatott volt, mellyel kétszer mérkőzött meg csapatunk oda-visszavágó alapon. Az első mérkőzés a szófiai AC-23 stadionan volt, a másodig meccsre, a visszavágóra pedig az MTK pályán került sor. A magyar csapat mindkét meccset döntő fölénnyel nyerte meg, pedig a kétmeccses párharc első gólját a bolgárok szerezték.
Mindkét meccset egyaránt 4:1-re nyerte meg a magyar válogatott, de a másik oldalon is volt magyar, hiszen a bolgár szövetségi kapitány nem volt más, mint Fogl II. Károly, aki testvérével, Józseffel nagyszerű védőpárost alkottak az UTE színeiben és a válogatottban, olyannyira, hogy párosuk, és játékuk az európai labdarúgásban Fogl-gátként lett közismert.
Így érkeztünk el 1934 május 27.-ig, mikoris a nápolyi Stadio Giorgio Ascarelli gyepére lépett a magyar válogatott első világbajnoki mérkőzésén Egyiptom válogatottja ellen!
És itt megállunk, mert most jön az a szereplő, aki elég kacifántos úton érkezett el ehhez a naphoz, hogy a magyar válogatottban pályára lépjen Nápolyban ezen a szép napon! Igen, Teleki Pálról van szó, az ő útját a következő részben mutatjuk be.
