Elfeledve: Turóczy Mózes, Gábor Áron öntőmestere
Thuróczy Mózes a szabadságharc idején kézdivásárhelyi öntödéjében Gábor Áronnal együtt 64 ágyút öntött! Igen érdekes családja és a rézműves mester története is, de mintha személye mégsem kapna elég figyelmet. Reméljük, hogy ez utóbbi kijelentés inkább a mi tájékozatlanságunk rovására írható, semmint maga a puszta igazság, de azért mi a magunk módján megemlékezünk a Szabadságharc hőséről.
Borítóképen: Turóczy Mózes ágyúöntő műhelye Kézdivásárhelyt (előtérben Thuróczy Márton és Gábor Áron)
Mert bizony hősök nem csak a csatatereken harcoltak, hanem a hátországban is, akik azokat a fegyvereket állították elő, amelyek nélkül bizony nem érhettek volna el sikereket a harcok során azok, akik életüket nem kímélve vetették bele magukat a küzdelembe csapataik élén!
És ne feledjük, hogy az ágyúöntés sem volt veszélytelen foglalkozás! Nem bizony, de ez nem akadályozta meg sem Gábor Áront, sem pedig Thuróczy Mózest abban, hogy – miután 1848 decemberében Sepsiszentgyörgyről átköltöztették az ágyúöntést Kézdivásárhelyre -, ágyúk öntésével segítse a magyarokat!
De nézzük a család történetét! A kézdivásárhelyi Turóczy család a Felvidékről, Turóc vármegyéből, közelebbről Nagyjeszenből (ma Turócjeszen) származik, és a nagyjeszeni Jeszenszky család egyik ága.
Jeszenszky István 1647-ben került Kézdivásárhelyre, mint aranyműves, és hamarosan felvette a turóci származásra utaló Turóczy nevet.
Mesterségét apjától tanulta. 1848–49-ben Gábor Áron útmutatása alapján saját műhelyében öntötte rézágyúit a Bem József vezette erdélyi sereg számára.
Egy másik ágyúöntő mester, a magyar ipar egyik vezéralakja:
A Gábor Áron-féle ágyúkból összesen 70 db készült, ebből 64 db három- és hatfontos ágyú Turóczy Mózes műhelyében.
A székely székekből több mint háromszáz harangot hoztak ide, ezek anyagából készültek az ágyúk (Marosszék: 93 harang, 2 nagy üst, 1 mázsa réz, 914 forint készpénz; Udvarhelyszék: 55 mázsa ágyúfém, 14 harang; Aranyosszék: 25 harang, 4 mázsa réz és ólom; Háromszék: 125 harang).
Mivel csőfúrójuk nem volt, eleve lyukasra öntötték az ágyúcsöveket. Ez elvileg sokkal kisebb pontosságott tett volna lehetővé, de az ágyúk olyan jól sikerültek, hogy a találati pontosság alapján, az ellenség azt hitte, Bem seregének kiváló minőségű francia ágyúi és francia tüzérei vannak.
Kézdivásárhely a szabadságharc idején a hadianyaggyártás egyik erdélyi központja volt. Az ágyúöntő műhely mellett volt golyóöntő, puskaporgyártó, gyutacskészítő műhely is. Az ágyúcsöveket a kovács- és kerekesműhelyekben szerelték ágyútalpra.
Bem igen nagyra értékelte a kézdivásárhelyiek hadianyaggyártásban elért sikereit és a harcokban tanúsított hősiességét. Kossuth 1849 májusában Gábor Áront honvédőrnaggyá, és az önálló székely tüzérség főparancsnokává, Turóczy Mózest pedig honvéd tüzérszázadossá, és az ágyúgyár igazgatójává nevezte ki.
A gyártás 1849 januárjától egészen június 25-éig folytatódott, amikor a cári csapatok Ojtoznál betörtek Erdélybe, bevonultak Kézdivásárhelyre, feldúlták a várost és az ágyúöntő műhelyt is.
A szabadságharcban játszott szerepén kívül életéről elég keveset tudunk. Kétszer házasodott: első felesége Jancsó Karolina, második felesége Szőcs Ilka volt. 1850 után rézműves mesterségét folytatta.
1896. május 16-án, 83 éves korában hunyt el Kézdivásárhelyen.
