Elkészült az első magyar földszállító dömper!

1952-ben sorra jelentek meg a magyar ipart dicsőítő írások. Ez nem volt újdonság akkor, a lelkesítés egyik eszköze volt – bármi is legyen a valóság! – a sikerpropaganda. A dömper esetében viszont egy olyan eszköz került bemutatásra, ami valóban komoly eredmény volt. És ez igaz még akkor is – sőt, talán ezért fokozottan! -, ha a gép rendkívül egyszerű volt.

Borítóképen: DUTRA DR-50, 1960 (forrás: Fortepan / UVATERV)

Akkoriban ugyanis csakis az igen szűkös erőforrások lehető legjobb kihasználásával lehetett eredményt elérni. Sajnos ez nem csak a természeti erőforrásokra, illetve a gépekre és berendezésekre volt igaz, hanem az emberi erőforrásokra is… Ez utóbbi nem cikkünk témája, de meg kell jegyezni, hogy a dömper éppen azért volt rendkívül fontos, mert rengeteg élőerőt váltott ki – különösen, ha későbbi változataira, a FRAK-ra, vagy például az önrakodóra gondolunk.

De 1952-ben még nem tartott itt a dolog, akkor még csak az első változat került bemutatásra, de akkor még nem jelent meg az ország építkezésein. Ennek oka az volt, hogy a tömegtermelést csak 1955-re tudták megszervezni.

Érdekességként mutatjuk meg, hogy a koncepció nem volt új, korábban is léteztek dömperek (ez alul egy brit Aveling-Barford, de ilyen gépek beszerzése és/vagy gyártása szóba se jöhetett!):

Miért kellett ehhez legalább három év? Nos, a gép lehet, hogy egyszerű, de a gyártó – az 1948-ban államosították a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Művek Rt. kispesti gyára, amelynek neve előbb Hofherr Schrantz Traktorgyárra, majd pedig 1951. november 21-től Vörös Csillag Traktorgyárra változott – akkoriban teljesen más rendszerű traktorok gyártására volt berendezve.

Igen, a gyár még mindig az 1920-as évekre visszavezethető izzófejes motorral ellátott csettegőket gyártotta – igaz, immár új név alatt, de a technika akkor már elavultnak számított. De – mint azt fent már említettük – az erőforrások lehető legjobb kihasználása okán gyártásban maradt, hiszen a háborús károk felszámolása után újraindított traktorgyártáshoz használt gépeket és berendezéseket egész egyszerűen nem lehetett kihasználatlanul hagyni – ha már megvoltak.

Igen ám, de 1949-ben bemutattak egy traktort, amit Hoffer traktorként mutat be az alábbi filmhíradó, valójában a NIK DR-50 nevű gép volt, melyet a Korbuly János vezetésével a NIK keretein belül fejlesztettek ki.

Hogy ki volt Korbuly János? Az egyike azon magyar mérnököknek, akik mindig ott voltak, amikor valamilyen jármű fejlesztésére sor került. Voltak jópáran ilyen tehetséges mérnökök, de Korbuly János tényleg kiemelkedőt alkotott, még ha nevét talán sokan nem is ismerik már.

A NIK által tervezett traktor egészen egyszerű felépítésű volt, de ez a gép már a mai időkben is alkalmazott építési elveket valósította meg. Persze a traktorok terén is volt azóta rengeteg innováció, de az a megoldás, hogy a motor maga is teherviselő elem, és hagyományos értelemben vett alváz nincs, bizony előremutató megoldás volt!

Az 50 LE-s traktor 8 sebességgel rendelkezett. Három sebesség a szántáshoz, három a vontatáshoz, kettő pedig a hátramenetet biztosította. Erőforrása a Steyer Iroda által adaptált D-413 típusú, négyütemű, előkamrás, négyhengeres, álló, soros dízel-motor volt. Miért van az, hogy ezt a típust már 1949-ben bemutatták, és a gyár 1952-ben még mindig nem volt felkészülve a dömper gyártására, holott alapját a NIK DR_50 adta?

Nos, az igaz, hogy a fenti filmhíradó kiváló eredményekről számolt be, de valójában robosztus országúti járószerkezete csak korlátozottan felelt meg a mezőgazdasági munkákra.

Ennél fogva igazi sorozatgyártásba nem került, ami elkészült belőle, az a legnagyobb jóindulattal is inkább csak manufakturális körülmények között készült. A helyzet viszont változott azzal, hogy kifejlesztésre került a dömper, ugyanis látható volt, hogy igen komoly igény van az újjáépítésben és általában az építkezéseken egy olyan célgépre, ami olcsón előállítható, könnyen karbantartható, de bírja a gyűrődést!

Mint a fenti ábra mutatja, a dömper nem csak egy átalakított traktor volt, sok szerkezeti elem nem volt azonos, de ami a leginkább fontos, hogy a teherviselő motor nem lett volna elég a megcélzott teherviseléshez, így az egység kapott egy vázkeretet is.

A dömper tehát egy fejlesztés volt, de nem csak a váz, illetve a felépítmény fejlesztésére került sor, hanem – ahogy más a DR-50 traktornál is – a Csepel D-413-as jelű motor sem volt azonos a teherautókba épített változatokkal, hiszen fordulatszámát csökkentették, így a teherautókba épített motorok 83 lóerejével szemben (amit 2200/min fordulaton adott le) a dömper motorja 1.500-as fordulat mellett csak 60 lóerőt teljesített.

De ez elég volt a 6 tonna teherbírású jószág mozgatásához, amivel csak kisebb távokon végeztek szállítási feladatokat, de így is megfutotta a 35-40 km/h-ás sebességet.

Erre azonban a legtöbb esetben nem volt szükség, mert nehéz terepeket alkalmazták inkább, de a motor fordulatszámának csökkentése valószínűleg jó hatással volt élettartamára. Egyébként ez a csökkentett fordulat okozta azt, hogy a gépeknek meglehetősen zavaró hangja volt, nem is beszélve arról, hogy a hangtompítást sok esetben „lehagyták” a használat során.

Bár az igazi sorozatgyártás csak 1955-ben indult el, a gépek előszériái már dolgoztak a terepen. A 29. sz. Építőipari Tröszt gépkocsivezetői ilyen dömpereket használtak az akkor Budapesti Földalatti Vasútnak nevezett metró építésénél is a stadion végállomásnál.

A szerkezet vezetőállásának külön érdekessége volt, hogy a kormányoszlopon két kormányt helyeztek el, valamint kettőzött kezelőszervekkel rendelkezett, a vezető ülése pedig átfordítható volt. Így a jármű mindkét irányba vezethető volt (6 előre és 2 hátra fokozat volt a váltóban), ez megkönnyítette a rakodást.

A 3,5 m³ térfogatú billenő plató úgy volt kialakítva, hogy a rögzítő zár feloldása után a teher súlyának hatására lebillent. A plató kiürítése után a járművel hátra tolattak, majd egy erős fékezéssel a plató visszabillent szállítási helyzetbe, ahol a zár rögzítette.

Miért érdekes ez a típus? Mert jól megmutatta, hogy az egyszerű gép is megfelelő, ha azt alaposan átgondoltan szerkesztik és gyártják, hiszen a hazai felhasználás mellett a MOGÜRT-ön keresztül rengeteg más országba is megelégedéssel használták a DR_50-es dömpereket!