Ellenszélben? A Pannónia születése
A korabeli sajtó igencsak óvatosan közelítette meg a témát: aki tudott a sorok között olvasni, annak talán le is esett, hogy bizony a Pannónia fejlesztése során a mérnökök eléggé magukra hagyva dolgoztak, mintha csak amolyan megtűrt dolog lenne a motorkerékpár-gyártás. Pedig az akkori írások, sajtómegjelenések rendre megemlítették, hogy Csepelről igen sok motorkerékpár úgynevezett tőkés exportra került.
Borítóképen: A Pannónia 1955-ből (forrás: Műszaki Élet, 1955)
A Csepel Motorkerékpárgyár új típusának, a Pannóniának a motorja megegyezett a korábbi 250 cm³-es Csepel motorkerékpáréval: egyhengeres, kétütemű, 10 lóerős volt, kompresszióaránya 1:6,5, normál fordulatszáma 4.000/perc, maximális pedig 5.000/perc.
Az új modell vázát és futóművét azonban jelentősen átdolgozták.
A tervezők a rugózás javítása érdekében csökkentették a rugózatlan tömegeket és növelték a rugózási utakat. A teleszkóp-villa maximális mozgása az első keréknél 170 mm volt, míg a hátsó keréknél egy innovatív lengőhimbás megoldást alkalmaztak.
A stabilitás növelése érdekében bevezették az akkoriban világszerte népszerűvé váló egybe-nyerget, amelyen a vezető és az utas közelebb ültek egymáshoz, ezáltal szinte egy tömegként mozogtak, ami javította a motor egyensúlyát.
A Pannóniát közel öt évvel később tervezték, mint elődjét, a korábban gyártott 250 cm³-es Csepelt. Ez idő alatt a nemzetközi motorkerékpáripar jelentős fejlődésen ment keresztül, mind a konstrukció, mind pedig a dizájn és kivitelezés terén. Mivel a magyar motorkerékpárgyártás termékeinek jelentős részét exportálták tőkés országokba…
Elengedhetetlen volt, hogy a Csepel motorkerékpárok lépést tartsanak a fejlődéssel. A külkereskedelmi szervek így tudták biztosítani a motorok külföldi értékesítését.
A tervezőknek nem volt könnyű követni a külföldi fejlődést, mivel az információforrásaik korlátozottak voltak. Nemzetközi vásárokra és kiállításokra nem jutottak el, és a külföldi gyárak új motorjaihoz sem fértek hozzá könnyen, pedig ezek tanulmányozása kulcsfontosságú lett volna a versenyképesség fenntartása érdekében.
Ezzel együtt a rendelkezésre álló adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Csepel 250 motor megfelelt a világpiaci elvárásoknak, mivel az ilyen típusú motorok teljesítménye általában 9-11 lóerő között mozgott.
Távlati célként merült fel egy 250 köbcentiméteres, kéthengeres, 14-18 lóerős motor fejlesztésének lehetősége, de az azonnali prioritás a váz és a futómű továbbfejlesztése volt. A végleges típus kialakításához több módosítást javasoltak. A tervezési bizottság új, erősebb vázszerkezetet dolgozott ki, korszerűbb kerékagyszerkezetet alkalmaztak, és további fejlesztéseket végeztek.
Az új 250 cm³-es Csepel motorkerékpár kidolgozása a Pionír és a Sirály elnevezésű kísérleti példányokkal kezdődött. A Pionír és a Sirály alapos felülvizsgálata után, a két kísérleti példány tapasztalatainak felhasználásával készült el a Pannónia első változata, a Pannónia I.
A Pannónia II prototípusait 1953-tól tesztelési célból próbautakon vizsgálták, majd 30 darabot legyártottak.
Ezek egy részét sportegyesületek kapták, másokat kiállításokon mutattak be, a maradékot pedig a gyár mérnökei próbálták ki. A prototípus elkészítése után a sorozatgyártás előkészítése következett, ami számos problémát vetett fel. A korlátozott szerszámgyártási kapacitás miatt a gyártás csak akkor indulhatott el, amikor a motort kiemelt exporttermékként sorolták be.
Az új modell gyártásának megkezdésével párhuzamosan megszüntették a régebbi 250 cm³-es Csepel-motorkerékpárok gyártását, ami kapacitást szabadított fel. Azonban a Pannónia munkaigényesebb volt, mint elődje, ami körülbelül 10 százalékos önköltség-növekedést eredményezett. Ezt olyan intézkedésekkel próbálták ellensúlyozni, mint a nyersanyag- és alkatrészgazdálkodás javítása, a selejt csökkentése és hatékonyabb szerszámhasználat.
A gyártás egyenletességének biztosítása érdekében szükség volt megfelelő nyersanyag- és alkatrésztartalékokra, hogy elkerüljék a termelés ingadozását. Az 1954-es év utolsó hónapjai kulcsfontosságúak voltak a gyár számára, hiszen ekkor kezdődött meg az új típus sorozatgyártása.
A Csepel Motorkerékpárgyár sikeresen elvégezte a Pannónia fejlesztését és gyártásának előkészítését, és az új modelltől jelentős exportsikereket vártak.
A tervező mérnökök tovább folytatták a fejlesztéseket, és úgy vélték, hogy a motorversenyek tapasztalatai segíthetnek a további fejlesztésekben. Ezért javasolták egy versenyműhely felállítását, valamint azt, hogy könnyebben hozzáférjenek a külföldi motorkerékpár-típusokhoz és bővítsék a nemzetközi tapasztalatcserét.
