Vélemény Vélemény-cikkeink

Ellopott amerikai álom

Egyre többen vannak azok, akiknek álom marad, és egyre kevesebben, akik meg is élik. Az igaz ugyan, hogy a mai leggazdagabbak 70-80%-ban első generációs milliárdosok, akik átlagos családban születtek, de irtózatosan kevesen vannak… Az Egyesült Államokban az úgynevezett középréteg is egyre lejjebb csúszik, a politikusok támogatója pedig az szűk réteg, ami egyre nyomasztóbb fölénybe kerül a társadalom többi részével szemben… Erre azonnal rá lehet vágni, hogy ilyen máshol is van, azaz normális. Igen? Abban az országban, ahol nemzeti etosz az American Dream? Óriási tévedés!

Az amerikai álom „feltalálója” James Truslow Adams, aki az Epic of America című könyvében átfogó képet fest a sokszínű múltról, amellyel megteremtette Amerika nemzeti történetét. Ha úgy tetszik ez az Egyesült Államok Gesta Hungarorum-ja. Lehet, hogy kissé erős a hasonlat, de valójában ez a mű az első Amerika történelmében, ami bemutatja azt a történelmet – annak gazdasági, társadalmi összefüggéseit -, ami az önmeghatározás alapja a mai napig. Nézzük meg hát, miként is definiálta a mára kissé elkoptatott amerikai álom kifejezést 1931-ben:

„Egy olyan ország álma, ahol az életnek jobbnak, gazdagabbnak és teljesebbnek kell lennie mindenki számára, lehetőséggel kell rendelkeznie mindenkinek a képességei vagy eredményei szerint.”

Van abban valami sorsszerű, hogy Adams, a szabadúszó amerikai író és történész tehetős családban született, és sikeres befektetési banki tevékenysége után látta elérkezettnek az időt arra, hogy írói, történészi pályáját elindítsa. Valahogy a kezdetektől benne volt, hogy az amerikai álom gondolatisága kiüresedik, olyanok vették a szájukra, akik rongyosra koptatták, most pedig, mint egy használt rongyot, egyenesen a szemétre vetik!

Miért gondoljuk mindezt? Mert miközben az Egyesül Államok lakossága és vállalatai által megtermelt javak (GDP) egy főre vetített értéke 1989 óta a háromszorosára nőtt, a vagyoneloszlás drámai mértékben romlott. Ez óriási különbség például Kínához mérten, ahol ugyan naponta „születnek” milliárdosok, de a társadalom egészének életszínvonala is emelkedik. Nem azonos mértékben ugyan, és nagyon más bázison, de tény, hogy az átlag kínai ma sokkal jobban él, mint a kétpólusú világrend felbomlása idején.

Az javak előállítása egy főre vetített értéke az Egyesült Államokban

Akkor tehát nézzük meg, hogy miért gondoljuk mi azt, hogy az Egyesült Államok politikáját azok a befolyásos emberek, és azok vállalatai irányítják, akik nem álmodják, hanem élik az amerikai álmot! Az alább bemutatott ábra sajnos csak 2016-ig mutatja a folyamatot, de egyértelműen látható, hogy valójában mi zajlik az USA-ban:

Azt látjuk, hogy a leggazdagabbak (itt Top 5% és Top 1%) az itt bázisnak választott 1962-es évhez mérten 20-22%-kal növelték részesedésüket a megtermelt javakból, miközben a társadalom alsó 90%-a (!!!) részesedés 37%-kal csökkent! Egy újabb ábrá pedig azt mutatjuk be, hogy miként változott a lakástulajdonosok száma:

Egyértelmű a helyzet; 2004-ig növekedés, majd pedig – nem kis részben a pénzügyi machinációk okán kirobbant hitelválságnak „köszönhetően”- 2016-ig masszív csökkenés mutatkozik. Az alacsony kamat politikája aztán kicsit változtatott, de 2018-2019-ben újra változott a trend; a nulla kamat mellett felvehető hitelek ellenére is csökkenni kezdett a lakástulajdonok száma! Ez is jó mutatja a vagyonkoncentráció minden korábbinál magasabb szintjét, és a középosztály lecsúszását! De nézzük meg a friss adatokat, mit találtak most a pénzügyi elemzők a vagyoni eloszlást vizsgálva!

Felső (világoskék mező): a leggazdagabb 1%, alatta (szürke mező): a leggazdagabb 1%-ot követő 10%, alatta (rózsaszín mező): a leggazdagabb 10% és a legszegényebb 50% közöttiek, legalul (sötétkék mez): a legszegényebb 50%

Igen, ha alaposan megnézzük, van ott legalul egy sötét mező, ami bár elég nehezen vehető észre, de a társadalom 50%-át jelentő réteget mutatja (164 millió ember!), akik a megtermelt javakból mindössze 2%-kal (!!!) részesednek! A leggazdagabb 10% viszont a megtermelt javak 69,8%-át viszi!!! És a középrétegnek így marad 28,2%… Ne feledjük, ők a társadalom 40%-a, 131 millió ember!

Mi következik mindebből? Az, hogy a 328 milliós lakosságból 295 millió a vesztes! Igen vesztes, mert a legszegényebb 50% a javakból történő mindössze 2%-os részesedése arcpirítóan alacsony (ők tényleg szegények!). De vesztes az 50 és 90% közé eső réteg is – ez az a középréteg, aki az ország gerince! –, hiszen részesedése a bemutatott időszak alatt 21%-kel csökkent!

És kik alkotják ezt a középréteget? Van egy rossz hírünk; zömében azok az európai gyökerekkel rendelkező fehérek, akiknek a felmenői építették fel Amerikát, azok, akik között igen sok konzervatív beállítottságú család van. Az alsó 50%-ot még mindig inkább a feketék és a hispánók, valamint a nem régen bevándoroltak alkotják, de a középrétegből is egyre többen pottyannak ki ide. És persze a felső 10% között elvétve találni olyanokat, akik ne fehérek, a leggazdagabb 1% esetében pedig talán nincsenek is képviselve…

És most akkor feltesszük a kérdést; Ki lopta el az amerikaiaktól az amerikai álmot?

Ajánlott Cikkek