Hírek

Előbb-utóbb szembejön a valóság!

Most még nincs komoly baj, de még lehet… A német külpolitika a korábbiaknál radikálisabbra váltott, és ahol lehet, belerúg Kínába és Oroszországba. Moszkva a Yamal vezeték csapjainak tekergetésével újabb csúcsra repítette a gáz árát, Kína pedig az ellene bedobott uniós fricska okán Litvániával leállította kereskedelmét. És most jajonganak a Litániában működő német cégek! De nagyon sajnáljuk…

A Német-Balti Kereskedelmi Kamara (AHK) Gabrielius Landsbergis litván külügyminiszternek és Ausrine Armonaite gazdasági miniszternek címzett levelében felhívta a politikusok figyelmét, hogy a litvániai gyártáshoz szükséges kínai alkatrészek importját leállították Pekingben, a Litvániában gyártott késztermékeket pedig nem lehet bevinni Kínába, ami jelentős gondot okoz a német cégeknek is.

Hoppácska! Litvániában Németország a negyedik legnagyobb befektető, de a többiek sem örülnek, hiszen a gyártáshoz szükséges alapanyagok forrása sok esetben Kína, Kína fontos export-piac is. Úgy tűnik azonban, hogy Annalena Baerbock német külügyminiszter ezzel nem sokat törődik, faltörő kosként megy neki mindennek, ami szerinte üldözendő! Igen ám, de amikor szembe jön a valóság, igencsak megfájdulhat a buksija!

Azt pontosan tudjuk, hogy a németeket komolyan zavarja, hogy a kelet-európai országok versenytársaikká nőttek az Európán kívüli befektetőkért vívott harcban, ez nem is kérdés! Ugyanakkor most jól lábon lőtték magukat, mert a Litvániával folytatott gazdasági együttműködést most Pekingből gyakorlatilag ellehetetlenítik.

És mindez miért? Csakis azért, mert a Tajpej név helyett a Tajvan nevet választották a kereskedelmi képviselet nevéül! Értjük mi, hogy cserébe majd jön egy-két chip-gyártó üzem Litvániába, de ehhez lett volna jobb eszköz is.

Nem jó út az, hogy a kelet-európai országok felveszik azt a konfrontatív nyugati stílust, ami csakis úgy képes érvényesülni nemzetközi szinten, hogy összeugraszt országokat, majd az egyikkel „gyümölcsöző kapcsolatot” épít ki – a másik kárára!

Nem, ez totálisan téves irány, és a nyugatnak is fontolóra kellene vennie, hogy feladja ezt a stratégiát. Az Egyesült Államok még megteheti, de Európa, és annak országai egész egyszerűen sehol nincsenek ahhoz, hogy agresszív kismalac módjára vágassanak a nemzetközi politika színpadán!

Ahhoz „csak” önálló, és független összeurópai hadsereg, minden csúcstechnológiában globális vezetőszerep, energia-függetlenség és saját nyersanyagbázisok kellenének.

És mit tudunk ezekről mondani most? Nincs és nincs és nincs és nincs! Nincs, és amíg ez így van, addig talán kicsit vissza kellene venni, mert aztán sorra jönnek a pofonok, és nem hogy nagyobbá és erősebbé válna Európa, hanem csak egy nagyszájú kölyök lesz, aki a nemzetközi politika játszóterén csak egy pofozógép…

Szóval teljes siker! Drága a gáz, drága a termelés, és ha van még, akinek megéri termelni, az nem jut alapanyaghoz, na meg exportpiacait is bukja! Szép munka!

Ajánlott Cikkek