Élt 97 évet: a Volánbusz, leánykori nevén MAVART
Aktuális: “Az állami tulajdonú személyszállító nagyvállalatok fúziója már régóta napirenden volt, és az úgynevezett MÁVAUT-koncepció jogi és adminisztratív folyamatait 2024 végéig kell lezárni”. MÁVAUT-koncepció? Ismerős a név? Nos, nem véletlen, ugyanis arra a korra utal, amikor a közúti személyszállítás és a vasúti személyszállítás egy kézben volt. És a Volánbusz valójában nem szűnik meg, de csak márkanévként él tovább, csak önálló vállalatként ne létezik tovább. De ennyit az aktualitásokról, minket ezúttal is a történelem érdekel!
Borítóképen: Egy MAVART busz a ’30-as évek elejéről
A mai Volánbusz – amelynek alaptevékenysége a menetrend szerinti helyközi és távolsági autóbusz-közlekedési közszolgáltatás biztosítása országos szinten – története 96 évvel ezelőtt kezdődött el, de ezen belül 1970 és 1985 is jeles évek, melyek a mai Volánbusz létrejöttében igen komoly szerepet játszottak. És 2021 január elseje is fontos dátum volt a vállalat életében!
Régi kérdés – és sok esetben nem eldöntött… -, hogy a vasút vagy a busz a jobb megoldás. Ezt egész egyszerűen el lehetne intézni azzal, hogy vannak helyek, ahol előbbi, míg vannak más helyek, ahol utóbbi a jobb megoldás. De!
A busz és a vonat, a vonat és a busz dilemmáját az éppen aktuális gazdasági folyamatok okán koronként más és más megoldásokkal próbálták feloldani, nem is beszélve arról, hogy voltak korok, mikor a vasúti gépgyártás volt erősebb, máskor meg buszgyártásunk jeleskedett, és akkor még a politikát, vagy a környezetvédelmi kérdéseket nem is említettük…
Még csak a felszínt karcolgattuk kicsit, de már ebből is látható, hogy a közösségi közlekedés kérdésköre nagyon nem egyszerű téma, mi magunk szakértők nem vagyunk, de arra képesnek és hivatottnak érezzük magunkat, hogy a Volánbusz történetén keresztül bemutassuk, milyen irányokban gondolkodtak az évek során a szakemberek, és milyen megoldásokra jutottak, míg végül…
Mára elértünk odáig, hogy az eredetileg 1927-ben kitalált koncepcióhoz – vagy legalábbis annak alapjaihoz – tértünk vissza azzal, hogy a Volánbusz tulajdonjoga 2021. január 1.-vel a MÁV-hoz került.
Igen, ha a 96 éves időtávot nézzük a MÁV-hoz visszakerült az, ami onnan nőtt ki, és ma azt gondoljuk, hogy ennek éppen ideje volt, mert 2021 végétől a közösségi közlekedést az EU szabályainak alkalmazásával teljes mértékben liberalizálni kellett, márpedig a nagy nemzetközi vállalatokkal csak méretgazdaságos (értsd: megfelelően nagy!) vállalati méretekkel lehet versenyezni.
Ma tehát a MÁV tulajdona a Volánbusz, így az a társaság tulajdonolja, amely 96 évvel ezelőtt (1927. január 8-án) létrehozta a Magyar Vasutak Autóközlekedési Részvénytársaság (MAVART) néven!
2020-ban olyan szalagcímek jelentek meg, hogy „Maga alá gyűrte a MÁV a Volánt”, de semmi más nem történt, mint…
Visszaállt az az állapot, amikor a busz és a vasút egy vállalaton belül versenyeznek egymással, azaz egymást segítve, és nem egymás ellen dolgozva!
De vissza az alapításhoz, mert az is igen érdekes, ugyanis eredetileg a Magyar Királyi Posta kapott miniszteri megbízást – helyi viszonylaton már 1903, távolságin pedig 1910 óta közlekedő autóbuszjáratok után -, hogy szervezze meg a távolsági személyszállítást. Erről csak annyit tudunk, hogy nem igazán voltak vele elégedettek, az viszont biztos, hogy az átalunk említett 1927-es nappal mégis a MÁV hozta létre, és indította el működését a MAVART-nak.
Hogy a Magyar Királyi Posta ezirányú tevékenységével nem voltak elégedettek, az is mutatja, hogy a MAVART 1934-ben átvette a posta 43 autóbuszát is, és ezzel egy csapásra a legnagyobb közúti közlekedési vállalattá vált.
Tudni kell, hogy ekkor nem volt monopol helyzetben a MÁV, de azt is, hogy a MÁVAUT tevékenysége elsősorban a vasúthoz igazodott, azaz a vasúti állomásokról szállította tovább ez utasokat. Velük párhuzamosan azonban több magáncég is foglalkozott távolsági személyszállítással, de kétségkívül a legnagyobb a MÁVAUT volt, ami;
1935-ben a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzemévé (MÁVAUT) alakult, ekkor már 224 útvonalon közlekedtetett buszokat.
A második világháborúban az autóbuszok a frontokat szolgálták, így az autóbuszos közlekedés ez idő alatt szünetelt az országban. A háború alatt a járműállomány nagy része tönkre ment, vagy pedig kikerült az országból. A háborús összeomlás után a MÁVAUT – komoly erőforrások bevonásával – talpra állt, sőt időlegesen erősödött is, 1949-ben például több, személyszállítással foglalkozó magánbuszvállalatot is átvett.
Innentől tehát a távolsági autóbuszközlekedésben – ahogy sok-sok más területén is az akkori gazdaságnak… – megszűntek a kisebb vállalkozások, és a MÁVAUT monopol helyzetbe került.
Már 1948-ban megkezdték a közúti autóbusz-közlekedés teljes átalakítását, így jött létre 1949. április 1-jén a MÁVAUT Autóközlekedési Nemzeti Vállalat és a Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat (TEFU NV). Később, 1953. augusztus 7-én a MÁVAUT-ot és a TEFU NV-t 80, személy- és teherszállítással foglalkozó Autóközlekedési Vállalatokra (AKÖV) osztották, amiket 9 Autóközlekedési Igazgatóság (AKIG) irányított.
1961-ben a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium megalapította a Autóközlekedési Vezérigazgatóságot (AVIG), ennek vezetésével pedig 1961. október 1-jén „egy megye-egy vállalat” alapon a korábbi 80 AKÖV helyén 18 megyei Autóközlekedési Vállalat jött létre.
Budapesten és Pest megyében vegyes profilú AKÖV helyett egy teherfuvaroszással foglalkozó TEFU és egy személyszállítással foglalkozó MÁVAUT jött létre. Az Autóközlekedési Tröszt (AKÖTRÖSZT) megkezdődött a közúti közlekedés fejlesztése, illetve az alacsony forgalmú vasúti mellékvonalak feladatainak átvétele.
Kissé bonyolult ez így, el kell ismernünk, a lényeg azonban az, hogy a MÁV tulajdona megszűnt, a fent felsorolt cégek közvetelen állami tulajdonban működtek, és – bár ez a kezdetekben nem volt szándék! – akaratukon kívül versenyezni kezdtek a MÁV-val!
A Tröszt pályázatot írt ki közös névre és emblémára. A 22 pályázatból végül a VOLÁN név és a „VOLÁN csiga” volt a nyertes, és 1970-ben létrehozták a VOLÁN TRÖSZT-öt, valamint az 1-től 24-ig számozott Volán vállalatokat.
Nem tudni, hogy ez a gondolat hogyan született meg éppen akkor, amikor egyébként a központosítás és az összevonás jellemezte a magyar gazdasági vezetés tevékenységi irányát, de az biztos, hogy versenyt nem akartak, hiszen a vállalatokat területi alapon osztották le, a díjszabás pedig központi szinten került meghatározásra.
A minisztertanács 1983-as rendeletével 1984. január 1-jétől létrejöttek a gazdaságilag teljesen önálló Volán vállalatok, melyek 1985-ben működési körükre és területükre utalva új neveket vettek fel. Ettől az időponttól kezdve viseli a Volánbusz is a mai nevét. A minisztertanács intézkedése az 1953 óta tartó decentralizálási folyamat második legfontosabb állomása volt az AKÖV-ök létrehozása után.
Mindez teljesen leépítette az egységes országos rendszert, sőt 1990 után bizonyos megyékben még tovább is „aprózódott” a helyközi buszszolgáltatás.
Egy extrém példa a Volán társaságok felaprózódására
A Kádár-rendszer végén egész Veszprém megyét lefedő Balaton Volán helyén a rendszerváltás után kilenc utódvállalat jött létre; amikor a tendencia megfordult és újraindult az egységesülés, a széttagoltság miatt itt nehézkesebb volt a folyamat, mint más térségekben. Első körben az Ajkai, a Sümegi és a Tapolcai Volánból megalakult a Somló Volán, a Dudari, a Pápai és a Várpalotai Volánból a Bakony Volán, a Balaton és a Balatonfüredi Volán pedig Balaton Volán néven egyesült. A közúti áruszállítással foglalkozó Halimbai Volán önálló maradt.
A Volánbuszt – a többi Volán vállalatokkal együtt – 1992-ben részvénytársasággá alakították. A cég 1993-ban csatlakozott a brüsszeli székhelyű Eurolines Szervezethez, ami az európai nemzetközi autóbusz-közlekedést végző társaságok szervezete, és aminek a célja, egyeztetett menetrendek, egységes utazási feltételek és kölcsönösen elfogadott menetjegyek alkalmazásával egy „páneurópai” autóbusz-hálózat kiépítése.
1995-től az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. vált a tulajdonosává, 2008-tól pedig az ÁPV utódja, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. a tulajdonosa.
2015. január 1-jétől a 24 Volán vállalat 7 regionális vállalatban egyesült, úgy, hogy a Volánok a Volánbusz kivételével hat regionális Közlekedési Központba olvadt be, a Volánbusz pedig a 6 központ mellett egy 7. régiós vállalatot alkot.
Ezek 2019. szeptember 30-ig megőrizték önállóságukat. A 2019. október 1-je előtt Pest megyét és Budapestet lefedő „kis” Volánbusz önálló társaság maradt.
A teljes integrációról szóló részvényesi határozat 2019. június 20-án született meg. A hat közlekedési központ 2019. október 1-jével olvadt be a Volánbusz Zrt.-be 2020. július 15-étől a MÁV Magyar Államvasutak Zrt. birtokolja a cég tulajdonosi jogait, 2021. január 1-jétől pedig tulajdonosává vált.
Ezzel a lépéssel a MÁV-hoz került az, ami onnan is indult, de míg 1927-ben MAVART néven alapított vállalat kezdetben mindössze 30 autóbusszal rendelkezett, ma országos szinten több, mint 6.000 járművel rendelkeznek.
A nagy kérdés azonban továbbra is maradt; a vasút vagy a busz a jobb megoldás?
Mi csak remélni tudjuk, hogy egy vállalaton belül végre ténylegesen a gazdaságossági szempontokat helyezik előtérbe – amelyet természetesen, hogy a távolsági buszközlekedés, valamint a vasúti közlekedés is egyfajta közszolgáltatás, tehát a gazdaságosság mellett vannak más tényezők is, amit a MÁV, illetve a Volánbusz vezetőinek figyelembe kell venniük döntéseiknél.
Nyilván az államnak is vannak/lesznek teendői az ügyben, de miután ez már aktuálpolitikai vonatkozásokkal bíró téma, ennek boncolgatását meghagyjuk másnak!