Épített örökségünk: A budavári Mária Magdolna-templom

A Mária Magdolna-templom a budai vár egyik legrégebbi temploma. A 13. században épült gótikus stílusban. A tatár rombolás után kialakított vár már a mai felosztáshoz hasonlóan épült fel: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. Előbbit többen ismerik, mi most mégis a Mária Magdolna-templomot mutatjuk be, melynek mára csak a tornya maradt meg…

Borítóképen: A felvétel 2013. december 6 -án pénteken készült Budapesten. Mária Magdolna torony. (forrás: wikimedia, szerző: Derzsi Elekes Andor, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció

Hogy miért? Nem mintha ennek akkor nagy feneket kerítettek volna – és ma sem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, de mégis fontosnak tartjuk -, de tudni kell, hogy a Boldogasszony templom volt a németajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma.

Ekkor a vár északi része a szombati nagyvásároknak helyt adó Szombathely tér volt, amely a mai Bécsi kaputól az Úri utcáig tartott, és beletartozott az evangélikus templom akkor még üres telke is. A tér délnyugati sarkán állt az eleinte egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom. Korabeli ábrázolások szerint a tornyot gúlasisak fedte.

A templom sorsa aztán igazán összefonódott a magyar történelem viharaival… II. József 1786-os, a ferences rend működését is beszüntető rendelete után használták levéltári anyagok tárolására, de itt koronázták 1792-ben I. Ferencet (ekkor építették hozzá a copf stílusú előcsarnokot, fedett kocsifelhajtókkal), itt fosztották meg Martinovics Ignácot papi méltóságától, az általa vezetett magyar jakobinus mozgalom résztvevői elleni per pedig a kolostorban zajlott, ahol őriztek is rabokat. 1817-ben a kolostorba költözött a budai főparancsnokság, a templom pedig Helyőrségi templom lett, benne katonai istentiszteleteket tartottak. Az 1820-as években a hagymasisakot harang alakúra cserélték.

Az 1920-as években éjszakai díszkivilágítást és fűtőrendszert kapott, komoly változás azonban nem történt az épületen, bár Lechner Jenő már 1938-ban a torony gótikus arcának visszaállítását és a templom múzeummá alakítását szorgalmazta.

Az 1944-es ostrom során több bombatalálat érte az épületet: a tornyon repedések keletkeztek, a 3-4. emelet északnyugati sarka leomlott; hosszházának tetőzete, a szentély és a kápolnák fala szinte teljesen beomlott.

Az igazi pusztítást azonban a Mária Magdolna templom esetében sem a háború, hanem az 1950-es évek „helyreállítása” végezte: hiába készítette el 1946-ban Lux Kálmán a templom felújítási tervét, hiába kezdődött meg a tetőzet és a szentélyfal visszaépítése, 1950-ben – állítólag Rákosi személyes utasítására – az épületet mégis lebontották.

Csak tornya menekült meg, néhány forrás szerint Csemegi József egy Rákosi-pantheon kialakításáról szóló mentőötletének köszönhetően.

A gótikus tornyot Csemegi József tervei szerint 1950–52 között állították helyre, a legszembetűnőbb különbség a háború előtti barokk állapothoz képest a csúcsíves ablakokban látható. A toronybelső, az oldalkápolnák és a copf előcsarnok restaurálására 1961–63 között került sor. Húsz évvel később, 1986-ban alakították ki a torony előtt a romkertet: a gótikus falakat egy méterrel a járószint fölé emelték, így a barokk maradványok eltemetésével csak a gótikus templom körvonalát, valamint a burkolat mintájában az első, egyhajós templom alaprajzát mutatva be – mint később kiderült, a gótikus templom esetében néhol méteres eltéréssel.

Azóta rengeteg terv született a templom újjáépítésére, de sorra mind elhalt, azonban a maradványok mutatják, hogy az épület méretei lehengerlőek voltak. Szerb Antal írta 1935-ben Budapesti Kalauz Marslakók Számára c. sorozatában „az éktelenül nagy”, még teljes épületről: „a Westminster Abbey nagyobb, de mellette nem lesz ilyen kicsi az ember […] Vessen keresztet és meneküljön.”

Sajnos mára sokan elfeledték ezt az igazán nagy kincset, arra pedig továbbra sincs esély, hogy valaha is újjáépítik. Maradnak tehát a képek, és videók, amelyek által emlékezhetünk építészetünk, és valláskultúránk ezen páratlan emlékére.